Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
54 ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET 1899. 3. sz. bisulf., chinidin sulf. és quercitrin fölött végezett sorozatos vizsgálások azt mutatják, hogy a Beer-törvény csak a maga általánosságában lehet mérvadó, részleteiben pedig nem állhat meg. A ki az egyes elnyelési vonalak helyét a szomszédokéval és az egymás fölött álló csoportok alakját egymás közt összehasonlítja, az könnyen meggyőződhetik, hogy nem egyenlő mennyiségekben különböznek: jobbról bal felé mind meredekebbek és szorosabbak. Ennélfogva nem lehet egyszerű arány szerint eljárni, ha akár az elnyelési határt eltolni, akár_az elnyelési réteget gyengíteni akarjuk. Meg lehet azonban engedni, hogy a különbség nem valami nyomós itt a mi gyakorlati czéljaink követésében. Tekintettel a közönséges világító források összetételében a különböző hullámlengések nagyon eltérő intensitására, a szemvédés eszközeit is aránylag bő terjedelemben használhatjuk. Kivételes esetekben azonfelül külön módon gondoskodhatunk. Magnesiumfény ellen a Fieuzal-féle szürkesárga védő szemüveg kitűnő, de napfény ellen ép szemnek ez a védelem tvilságos, mert a neki különben sem kártékony inger irányában elkényeszti. 11. Sokja a vizsgált anyagoknak nem volt színtelen» hanem olyas színű, mint a minőt a festők a „meleg színekhez“ számítanak. Reményleni lehetett, hogy hígítás által őket közel a színtelenségre hozni lehet és pedig úgy, hogy velük mégis a színkép a H vonalnál levágható lesz. A kiegészítő (complementer) színek törvénye szerint eleve tudni lehetett, hogy a színképben lépcsősen összegezve az ibolya, indigo, cyankék, kékzöld, zöld hiányzik, ha az anyag zöldessárga, sárga, narancs, vőrös, bibor színű. Hígításkor a színezés néha annyira változott, hogy majdnem más anyagtól származni vagy valamely vegyi folyamat által megváltoztatottnak lenni látszott. Hogy eme jelenségeknek jobban utána járjak, de meg mivel az irodalomból rendszeres felvilágosítások nem voltak nyerhetők, a már fogalmazás alá vett jelentés félbehagyásával, a Vierordt színképnézővel és így is kétesen maradó részletek ellenőrzésére a König színkép fénymérővel egy sorát a színvizsgálásoknak végeztem. Mérésekig nem fejlett ez a kutatás, mert az eredmények elég átnézhetők voltak és csak segítő eszközül kellettek a pápaszemes kérdés tisztázására. Ezen vizsgálások eredményei lekerekített külön előadást követelnek és a főjelentés eredményeinek összegezésén túl terjednek, ezért „sárga anyagok fényelnyelése“ czímen fognak majd következni. 12. A tudományos szabatosság követelné, hogy a színkép egyes helyei felől az adatok hullámhosszakban mondassanak el. Hiszen világosság és szín csak a sugárzó energia által ingerelt látóhártyánk functiója. A többi természet tekintetében nincs semmi jogosultságunk őket többnek mint sugárzó erélynek tartani. Viszonyulásunk a színekhez azonkívül tág határokban ingadozó, azaz nincs pontosan egységes ingerekhez határozottan kijelölhető hullámlengések által kötve. Mégis jobbnak látszott a hullámhosszak megjelölését abbahagyni, mert szemészi czéljainkra ez keveset lendítene és mi klinikusok a színezéssel, mint az érzési momentummal, vagyunk kénytelenek első sorban törődni. A physikára való tekintetből pedig, minthogy az sokkal behatóbb meghatározásokat igényel, helyesebb Velük előtérbe nem állani, sőt esetleges zavart nem okozni. Ha megközelítő adatokkal beérni akarunk, a hullámhosszakat j a vázlatokba rajzolt görbékről meglehetős egyszerűen lemérhetjük következőleg: A vázlatok olyan méretekben vannak tartva, minőket a használt készülékből származó színképek és az eredeti lemezekről másolt ábrák a mellékleten mutatnak. Lehet a hullámhosszakat egy szóródásgörbe (Dispersionscurve) segítségével találni, melyet a Helmholtz phys. Optikjában1 elmondott elv szerint készítünk. A Fraunhofer-vonalakat abscisseknek rakjuk fel, hullámhosszaikat ordinatoknak. A metsző pontokon kell a görbét keresztülhúzni. A triphenylmethan elnyelési görbéire vonatkozólag, melyek a 2‘5 mm. réteg megtartásával xylolban variált concentratiók i i II. kiadás 281. 1. színképeiről készültek, az egész elbánás a mellékelt ábrán van érzékítve. A metszőtengelyen a géppel nyert színképek méreteiben a Fraunhofer-vonalak helyei vannak kipontozva. A rendező tengelyen a hozzájuk való ismert hullámhosszak helyei vannak megjegyezve, és pedig a millimeter tizmilliomod részeiben a legújabb megállapodások szerint:1 A ... ____ 7608 h ... ........ 4102 B ... ......... 6870 II ....... 3968 C ... ... . 6563 K ... ... ... 3934 D ... ......... 5896 L ... .........3816 E ... ........ 5270 M ... ......... 3728 F ... ......... 4861 N ... ____ 3581 G ... ö --......... 4308 ......... 4227 0 ... ......... 3441 Továbbá a H vidékén az elnyelés kezdeti helyeit (minima) alul, és betetőző helyeit (maxima) felül a metszőtengely vonalára röviden rájelölve láthatni. Ugyanez a jelölés ismétlődik a szóródásgörbén. Végre az utóbbinak metszőpontjai balra a rendező tengelyre vannak kihúzva, illetve itt rövid jegyekkel haráütul jelölve: a minimumok kívül, a maximumok belül. A számokban e helyen való leolvasásnak egyeznie kell az alább következő számokkal, ha ugyan minden constructiv tökéletességgel van elvégezve. Lehet a hullámhosszakat egyenes összenézés, illetve javító egybevetés (interpolates correctura) útján is leolvasni. E czélra kisebbített mértékű photographos képét a híres Rowland-féle napspectrum egyik darabjának ideiktatom.2 A schemákról az adatokat átlátszó papírral egy égfényspectrumos színképre ráviszem és ezt a Rowland normalspectrummal egybevetem. A számok első káromja pontos lesz, a negyedik legalább megközelítő. A triphenylmethant illetőleg a következő hullámhosszakat hoztam ki: 1 Landauer, Spectralanalyse 52. és 140. 1. 2 Már nem volt idő, hogy erre Rowland tanár úr engedélyét kikérjem. Talán nem ütközik a szerzői jogokba. L. az 1884. évi XVI. törvényczikket.
