Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 22. számához. 3. szám. Budapest, 1899. évi május 28. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grosz Emil dr.: A keratitis neuroparalytiea. — Schulék Vilmos tnr. : Következtetések az ibolyán túli fény elnyeletésére tett vizsgálatokból. — Falta Marczel dr.: Largin a szemészetben. — Seidner Samu dr. : A fénytörés rendellenességeinek befolyása a különböző csapatnemek szolgálatképességére. — Schnitz Kornél dr.: Klinikai közlések : Idegen testek a szemfenéken. — Könyvismertetés. — Iroclalomszemle — Vegyesek. A keratitis neuroparalytiea."' Irta Grósz Emil dr., egyetemi magántanár, a budapesti egyetemi szemklinika adjunctusa. A mióta Magendie az első ízben Fodera által 1822-ben végrehajtott trigeminus átmetszést állatokon tervszerűen gyakorolta, az ilyen titon keletkező keratitis szorgos tanulmány tárgya volt. E hosszú, majdnem egy egész évszázadot — és pedig épen a természettudományi módszerek alkalmazásában kétszeresen számító évszázadot — kitöltő idő alatt a kísérletek és észlelések óriás tömege halmozódott fel, a nélkül, hogy a kérdést véglegesen megoldani sikerült volna. Az egyedüli megegyezés ma az ügy befej ezetlenség'ének beismerésében nyilvánul. Minthogy újabban az állatkísérletekhez emberkisérletekkel egyenértékű észlelések csatlakoztak, nevezetesen a Gasser-dúcz kiirtása, valamint a neurectomia optico ciliaris, elérkezett az idő, hogy a kérdést újból tanulmány tárgyává tegyük s a régi és az újabb adatok felhasználásával, valamint saját észleléseink és vizsgálataink számbavételével annak megfejtését megkísérelj ük. Az a meggyőződésem, hogy a helyzet tisztázatlanságának oka — mint a mi tudományunkban annyiszor — abban van, hogy össze nem tartozó tényeket egymáshoz soroztak s azok egyöntetű magyarázatára törekedtek. Azon keratitist ugyanis, a mely a nyálon a trigeminus átmetszése után keletkezik, valamint azt, mely az emberen olyankor támad, a midőn a trigeminus valamennyi vagy első ága sérülés vagy betegség következtében béna, azonosították azon elváltozással, mely lesoványodott, rosszul táplált s súlyos betegséget kiállott egyének szarúhártyáján keletkezik s a mely csak a corneára szorítkozó érzéketlenséggel jár. Ilyen módon azon nézeteltérést, a mely a nyúl keratitisének keletkezési módja fölött majdnem egy évszázad óta fennáll s a mely olyan heves vitákra adott alkalmat, az ember úgynevezett keratitis neuroparalyticájára is kiterjesztették. A kérdés tisztázása czéljából tehát azt tekintem első feladatomnak, hogy a kóralakokat összetartozásuk szerint csoportosítsam, úgy tartom ugyanis, hogy igaza van Buckle-nek, a nagy angol philosophusnak, a mikor azt mondja, hogy minden tudományban az első lényeges siker: összebonyolult dolgok egyszerűsítése. Ezen czélból előbb vázolni fogom az állatkisérleti keratitis neuroparalyticája ügyének állását, azután tárgyalni fogom a trigeminus bénulása, sérülése vagy resectiója kíséretében keletkező keratitist, végül ki fogom fejteni, hogy ezen alakoktól el kell választani a keratitis neuroparalytiea verát s ennek aetiologiáját fogom kutatni. I. Az állatok trigeminusának átmetszése után keletkező keratitis. Magmáiénak1 ismert eljárása által sikerült a trigeminust úgy átmetszeni, hogy az állatok életben maradtak s a szemen * A budapesti kir. orvosegyesület 1899. április 8-diki ülésén tartott előadás. 1 Journal de physiol, exper. et path. T. IV. 178. 1824. az elváltozásokat megfigyelhette. A corneán keletkező elváltozásokat annak tulajdonította, hogy az ezen szövet táplálkozására befolyást gyakorló trigeminus vezetésében megszakadt. Claude Bernard2 Magendie kísérleteit megismételte s ő is azon meggyőződésre jutott, hogy a cornea bántalma az ideg átmetszésének közvetlen következménye, ö is gondolt ugyan a corneának a levegővel való érintkezése szerepére, mivel azonban a facialis átmetszése után úgy Magendie, mint saját eseteiben a szem ép maradt, e feltevést elejtette. Abban is megegyezett a két nagy kísérletező eredménye, hogy a táplálkozási zavarok elmaradtak, ha az átmetszés az ideget a Gasser-dúcz fölött érte, miből Claude Bemard azt következtette, hogy a trophikns központ az intervertebralis dúczokkal analógiában a ganglion Gasseriban van; fel is említ egy beteget (kit a Salpétriéreben észlelt), kinek trigeminus bénulását súlyos trophikns zavarok kisérték s kinek bonczolása kiderítette, hogy a dúczot daganat nyomta és szétroncsolta. Az is feltűnt, hogy elgyengült állaton a trophikns elváltozások korábban jelentkeznek, mint az erősön, továbbá, hogy a sympathicus nyaki dúczának kiirtása azok keletkezését gátolja. Nagyon figyelemre méltó azon tapasztalata, hogy mérgezéseknél a cornea és conjunctiva érzékenységét nem veszíti el egyidejűleg, így strychninmérgezések eseteiben a cornea már érzéketlen, a mikor a conjunctiva még nem az. Az ellenkezőre is tud példát. Egy észlelését is felemlíti, a midőn teljes trigeminus bénulás mellett a cornea érzékeny és ép maradt; ezen esetet Bemeaux 1843-ban leírta. Hasonlót említ Bieulafog.3 Ide tartozik Claude Bemard azon kísérlete is, mely abban állott, hogy a corneát a ganglion ciliare kiirtása által érzéketlenné tette. A nagy physiologus ezen észleleteire s kísérleteire még visszatérünk s látni fogjuk, hogy azok a tudományos következtetésekre bámulatos gazdag forrást nyitottak. Ha valakire, úgy Claude Bernardra áll az, hogy a lángész fölfedezései maradók, azok nem fiatalok s nem öregek, saját életük csiráját magukban hordják, halhatatlan s örökkévaló folyamban folynak (Buckle). A trigeminus trophikus befolyását Graefe4 is elismerte, de éles megfigyelőképességének már akkor feltűnt a cornea kiszáradásának szerepe. A megejtett facialis átmetszéskisérleteknek azonban nem volt meg az általa várt következménye (később látni fogjuk, hogy ennek mi az oka) s így a kiszáradást csak fontos tényezőnek, de nem kizárólagos oknak tekintette. Azt azonban már ő hangsúlyozta, hogy a trophicus központ nem lehet a Gasserdúczban, mert embernél a trigeminus centralisabb részeinek bántalma is a szemre nem egyszer végzetessé vált. Snellen5 1857-ben kétségbevonta az idegek trophikus befolyását s neki tényleg sikerült trigeminus átmetszés után a corneának épentartása pusztán az által, hogy a nyúl érzéketlen arezfele, illetve szeme elé az érzékeny fülét varrta, mi által azt a sérülésektől megóvta. A traumatikus befolyást emberen is be-2 Lecons sur la Physiologie et la Pathologie du systéme nerveux. Paris, 1858, II. 48. 3 Gazette des hőpit. 1867. Nr. 54. Saemisch: Krankheiten der Cornea. Handbuch der ges. Augenheilk. IV. 285. után idézve. 4 Neuroparalytischc Hornhautaffection. Archiv für Ophthalmol. 1. 1. 306. — Zur Neuroparalytischen Ophthalmie. Arch. f. Ophth. III. 2. 426. — Syphilitischer Tumor an der basis cranii. Arch, für Ophth. VH. 2. 29. 5 Holländische Beiträge für Natur- und Heilkunde: Utrecht I. 206. 1857. Die neuroparalytische Augenentziindung von Dr. Snellen. Klin. Monatsbl. für Augenh. II. 242. 1864.
