Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-03-26 / 2. szám
31 1899. 2. sz. általa a színkép N-ig terjedt némi diffus gyengüléssel; ammóniákban ibolyás, hígítva, tőle a színkép N 4/s-ig ért és az F, G, H tájon nem nyelt el semmit. 221. Quassin, alkoholban 1; 100 sárgáit; az elnyelés h-nál indult, H-tól gyorsult és V3 L-nél teljes volt* Bámult. 222. Haematoxylin, érdekesen elnyelő anyag, de a H vonalhoz külön vonatkozása nincs. 223. Chlorophyll, Merőktől „solutio spirituosa chl.u alkohollal 1:400 hígítva zöld R. 15. u.; az elnyelést G-nél kezdte, g-ig keveset, h-ig jócskán növelte, azután H-ig majdnem egyforma maradt, végre K 2,;3-ig teljes lett. A színkép alsóbb részeiben 5 (sőt 7) sávot mutat.1 Bár mint a növényvilág lélekzö anyaga2, teljes érdeklődésünket bírja, czéljainkra nem alkalmas. 224. Fuligo (korom), finom szemecskék, melyekből egy ke.-re mintegy 1 billió és 4/s milliard megy.3 Kivonatát Hagenbacli4 vizsgálta; az színtelen és zölden színjátszó. Alkohollal, úgyszintén terpentinnel kivonatot (10 rész korom, 1 rész folyadék) készítve, az közel színtelen és zöldesen bár gyengén tlnorescáló volt; a színkép gyengült 4/a G-töl, de alig rövidült, M 1//2-nél végződött. 225. Gelatine, nem nyelt el. Ezt megállapítani kellett, mert „szilárd oldatok“ neve alatt közlendő kísérleteimben szerepel.5 A h.-m.-vásárhelyi „Erzsébet-szenikórház“-ból. A trachomás kötőhártya megkaparása. Imre József dr. főorvostól. Hosszú ideje már, hogy a kötőhártya idült fertőzéses gyuladásainak kezelésében sebészies irányt követek s e mellett mindig jobban ragaszkodom ahhoz az elvhez, hogy e bajok gyógyításában egyéniesíteui kell, hogy nincs átalánosan követhető eljárás. Csak általános működési tervünk lehet, de e terv kivitelében az egyes esetek sajátságai szerint más-más eszközöket s ugyanazon eszközöket is más-más módon és mértékben kell használnunk. Az én általános tervem az, hogy pl. a trachoma kezdetén, a heves gyuladás állapotában a duzzadás (vérbőség és infiltratio) meg a váladék ellen küzdők; a lohadás, halványodás előhaladásával a mindig jobban kiemelkedő csomókat támadom meg; a vékony kötőhártyát kímélem s lehetőleg a csomókat pusztítom; a heges kötőhártyában levő fészkeket, felszínén levő sárgás trachomás tömegeket távolítom el s a mennyire lehet, a vastag tarsust vékonyítom stb. Most is az a felfogásom van ezekről, melyet 1893 ban a budapesti kir. orvosegyesületben tartott előadásomban kifejtettem volt,6 de eszközeim némelyike változott. A szóban levő makacs és fontos baj megköveteli, hogy nagyok legyünk a kicsinyekben, hogy ne únjuk meg minutiosus különbségek keresését s aprólékos különbségek szerint méltatni és alkalmazni eszközeinket. A sebészi és erőművi beavatkozások közben sohasem kell megfeledkeznünk arról, hogy mit bir az a szerv, melyet lehetőleg helyre akarunk állítani. Minél köunyebb, a trachomacsomók elhelyezésénél, mennyiségénél és keménysége fokánál fogva, külön támadni meg ezeket, az ép és rendes működésű kötőhártya-részek bántalmazása nélkül, annál egyszerűbb a feladatunk s annál hamarább lesz a beteghártya olyan, a milyennek lennie kell: halvány, vékony, sima s rendes váladéké. Ennélfogva lehetőleg kerülök minden olyan eljárást, mely a trachoma ellen az egész kötőhártya súlyos bántalmazásával küzd ; ilyenek : a széles csíkok kimetszése, a kefélés, a sublimatos vattával (rendszeresen) való megdörzsölés, sőt a Knappféle mángorlás is némileg, bár ez a sima és épebb részeket legkevésbbé károsítja meg. Hogy e mellett olyankor, mikor az 1 2 * 4 5 6 1 Lásd Hagenbach adatait a „Szemészet“ 1. sz. 3. 1. 36. sz. a. Szintúgy Vogel Spectr. an. 403, Noack 123. 2 Pringsheim 1879. Béri. Akad. 532. 8 J. Stark, Wiedemann’s Ann. 1897, 62. k. 353. 1. a gázkoromról érdekesen ír. 4 Lásd „Szemészet" 1899, 1. sz. 3. 1. 6 számot. 5 Chardonnet állítja, hogy az ultraibolyát elnyeli. (Comptes rendus 93. k. 406. 1.) 6 „A trachomások meggyógyítása“. Klinikai Füzetek. 1893. egész kötőhártya egyformán beteg, mindezeknek értelme és haszna van, nemcsak nem tagadom, hanem magam is az egész területre terjesztem ki erélyes támadásomat. De mikor (mint legtöbb esetben a mi vidékünkön) a kötőhártya egyes tájai sürgősen követelik, mások nem kívánják azt az erélyt, vagy mikor a kóros lerakódások gyéren, ép részletek közt vannak elhelyezve, akkor a beavatkozást az illető helyekre kell szorítani, localizálni kell.1 Minden eljárás annál jobb, minél jobban localizálható. (Ezért annál jobb a mángorló, minél keskenyebb s néha jobb, ha egyik hengere sima, mint az enyémé.) Valamint a modern sebész sokkal kevesebb typikus műtétet végez a giimős térdizületi gyuladás ellen, mint a régibbek, hanem resectio helyett nagy tisztogatást, kaparást végez a csuklóban s a csontvégeken: azon módon a szemésznek is kötelessége az idült trachomafészkeitől a kötőhártyát megtisztítani s a használható részeket megtartani. De ezt így általánosságban, a kötőhártya élettana szempontjából, tovább fejtegetni most nem kívánom. Már a század elején voltak, kik ilyenformán gondolkozván, késsel és ollóval láttak a kóros képződmények eltávolításához ; így Angliában John Cunningham Saunders és Farrell, 1812-ben William Adams (ki a trachoma gyógyításával a Knighthood-ot szerezte meg),2 sőt Benjamin Travers 1820-ban megjelent munkájában8 ugyanazon eljárást ajánlja, melyet most én is méltatni kívánok: „A szempillát ki kell fordítani“ úgymond „és a kiálló szemcséket le kell kaparni annak felszínéről („Shave off from the surface“) és szemgödri széleiről éles lancettával, vagy ha nyelők van s kiemelkednek, még alkalmasabb lapos ollóval levágni“. A trachoma gyógyításában igazán nincs semmi új a nap alatt; a Hippokrates sebészi (kaparó és dörzsölő) műveletei, a bolgár és török parasztok mai napig űzött dörzsölései levelekkel, a Benedict Duddell (1729) és Woolhouse árpa-kalászból készült keféje stb. lényegileg nem mások, mint a legújabb idők találmányai. És mégis újra meg újra foglalkoznunk kell mindezekkel, mert mindig jobban kell tudnunk válogatni a sokféle eszköz között, a szóban levő baj sokféleségénél fogva. A sebészi eljárások közt a legalaposabb volna s leggyorsabban vezetne czélhoz az átmeneti redők vagy általában nagyobb kötőhártya-részecsek kimetszése; de ez ellen sok a kifogás s a sok közül elég a legfőbbet említeni: hogy az úgynevezett recidivától nem biztosít; de nem is teljesen veszélytelen. Szükséges tehát, mint Hirschberg derék közlésében említi 1 olyan eljárást eszelni ki, mely a kimetszés jó tulajdonságaival bir, a rosszakkal pedig nem. Ilyennek tartja ő a kisajtolást, a mángorlást. A kisajtolás akár Knapp eszközével, akár Graddy, Hotz, Noyes vagy mások ajánlata szerint más műszerrel végezzük, okszerű eljárás; legerélyesebb, legmélyebbre ható a Knapp szerint való sajtolás. És még sem mondhatjuk, hogy minden esetben megteszi, a mit várunk tőle, mert 1. a papillaris túltengések ellen keveset használ, csak a follicularis alakulásokat s a puha, felszintes, lymphoid sejtekből álló lerakódásokat távolítja el; 2. a tüszőket is, ha azok régiek s kivált, ha lapis-oldat és kékkő hosszabb használata miatt megkeménykedtek, képtelen felpattantani és kinyomni; 3. nem ritkán rongyokra tépi a kötőhártya felső hajlását, leválasztva azt alapjáról ott is, hol különben életre képes volna (a mi nem veszélyes, a rongyok visszatapadván, de az izgalmakat fokozza); 4. alig lehet vele alaposan megtisztítani a legmakacsabb fészkeket : a caruncula és a külső szemzúg tájékát és végre 5. nem hat elég mélyre, magára a tarsusra s a subeonj. szöve-1 Ugyanezt a felfogást nyilvánítja Sattler: Die Trachombehandlung einst und jetzt. Berlin 1891. 27., 28. lap. 2 „Epidemie Ophthalmia." Its symptoms, diagnosis and management etc. By Sydney Stephenson. Edinburgh and London. 1895. 129. s köv. 1. 8 „Synopsis of the Diseases of the Eye“; Stephenson után id. 4 Hirschberg: Ueber die körnige Augenentzündung in Ost- und Westpreussen. Jena, 1897. - Nem állhatom meg, hogy meg no említsem, hogy H. a trachoma ellen tökéletesen ugyanazokat javasolja a porosz kormánynak, miket én 1893-ban javasoltam volt s miket az orvosegyesület a minister figyelmébe ajánlott. F ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET
