Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-01-29 / 1. szám
4 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1899. 1. sz. Továbbá az olajok Ígérkeztek beválni, annyival inkább mert vastagfolyóságuk a pápaszemes kamarába hermetikus szoros befogást könnyíteni látszott. Belőlük és a terpenekből bőven vizsgáltam. A fluoreskálásáról hires Guajakgyanta ismeretsége egyéb gyanták és balzsamoknak is vizsgálására nógatott, annyival inkább, mert Eder 1 optikai műszerek lencséinek összeillesztésére Canada-balzsam helyett vastag glycerint ajánl, mert a balzsam még az olyan nagyon vékony rétegben is a fénynek vegyi hatását tetemesen gyengíti, a mi a photographiában hátrány — nekünk pedig előny. Mindenféle értekezésből, mely egyes anyagok absorptiós tulajdonságáról irva és közzé téve van, látni lehet, hogy a benzolgyűrűbe tartozó és az aromás csoportot tevő anyagok a szóban forgó czéllal valami vonatkozásban lehetnek. Ezért ezen falkájából az anyagoknak is történt elég számban kipróbálás. Némely folyadékok mint oldó anyagok követeltek számba vevést. Végre a szénvegyületeknek még így sem képviselt osztályaiból némileg gondolom szerint történt egy-más irányban kiegészítés. Üveganyagokat vizsgálni felesleges volt, mert ezekről a fényképezés tankönyvei1 2 kimerítően tárgyalnak. A photographiában úgyis elsőrendű érdek azt tudni, hogy mily fajta üvegek szolgálnak a fényhatásnak legjobban, tehát hogy az absorptio a különböző üvegek részéről mennyi és milyen. A mi a fényképésznek ez érdemben a legrosszabb, az a mi czéljainknak itt a legjobb, — úgy hogy a photographia tudományában a jó tanácsot megtaláljuk, ha ez ügyben fordított értelem szerint kiaknázzuk. A közönséges üvegnemek általán már 1 mm. vastagságban a fényt a 0'34 u hullámhosszasságtól felfelé teljesen elnyelik. A 0'40 u fénylengéseket, azaz a színes színkép* végétől számítottakat pedig egészen az ultraibolyában levő 0-35 p hullámhosszasságig egy üveg fajta sem nyeli el. Az anyagok megválasztásában nagyon hasznos vezetőnek bizonyult az a három csoportba osztás, melyet az organikus anyagok fényabsorptiójára vonatkozólag Hartley3 már évek előtt tett és azóta maga és mások még finomabbra kicsiszoltak. H. felosztja a szerves anyagokat: 1. Olyanokra, melyek folytonos színképet bocsátanak át és kevés ultrát nyelnek el, pl. a zsírsavak alkoholjai, szintúgy a megfelelő savak stb. Alkoholoknál és savaknál az emelkedő széntartalommal az elnyelés is nő. 2. Olyanokra, melyek folytonos színképet áteresztenek, de az ibolyatúlra terjedő erős elnyelőképességgel bírnak, pl. az aetheres olajok, terpenek, kamphorok stb. Isomer terpenek színképeket adnak, melyek egészben véve vagy hosszúság vagy az elnyelés foka szerint különböznek. 3. Olyanokra, melyek elnyelési sávokat mutatnak. Ez az osztály magában foglal: benzolt, naphthalint, anthracent és minden származékukat, továbbá számos szerves anyagot, melyben nitrogén és oxygen van. Mindezek az ú. n. benzolgyűrűt tartalmazzák. Érdekes az alkaloidok magatartása, melyek némelyike semmiféle jellemző vegyi reactióval sem bir, azonban jellemző elnyelési színképük (Absorptions-Spectrum) van, melynek segedelmével felismerhetők és tisztaságuk tekintetében ellenőrizhetők, pl. az aconitin különféle fajtái. Olyanok, melyeknek határozott élettani hatásuk van, határozott elnyelési csíkokat is mutatnak. Szintúgy lehet a china alkaloidokat elnyelési színképük szerint osztályozni. Code'm és morphin, úgy vegyi alkotásukban mint ezzel karöltve az absorptióban is hasonlatosságot mutatnak. — Eddig Hartley. Ha valaki még anyagokat keresni kíván, melyek az ultra1 Absorptionsspectren von farblosen und gefärbten Gläsern mit Berücks. d. Ultraviolett von Eder und Valenta. Wien, 1894, Tempsky. Ez a dolgozat egyike az ügyünkben legmérvadóbbaknak. 2 Eder: Halle, 1891, 4. k. és H. W. Vogel: 1894. 4. k., Berlin.— A fent idézett Eder és Valenta-féle értekezés is. 3 Eder: Handb. d. Phot. 1891, I. 237. ibolyát és épen csak ezt elnyelik, az Landauer „Die Spectralanalyse“ 1 könyvében, ott a hol az absorptióról tárgyal, szintén találhat útmutatásokat, úgy a tételes dolgokban, mint a bő irodalmi ráutalásokban. Eder phot, kézikönyvében 2 szintén általánosan irányító adatok és irodalmi idézetek találhatók. H. W. Vogel „Spectralanalyse irdischer Stoffe“ 8 az nitra részről alig hoz adatokat, de a vizsgálás módjáról jó tájékozást nyújt és a színkép színes részéről bámulatos bőségben közöl adatokat és mutat be tömérdek színképrajzot az egyes anyagok absorptiójáról, úgy, hogyha valaki a színes spectrum akármelyik darabkája ellen különös védelmezőt keresne, itt minden eshetőségre az anyagokban bőven válogathat. Mellesleg legyen szabad megjegyezni, hogy ezen vázlatok és ábrák futólagos megtekintése is már a felismerést ránk kényszeríti, hogy kevés kivételtől eltekintve szervetlen anyagokkal, tehát színes üvegekkel,4 a színképnek elnyelt része, viszonyítva a színkép kibocsátott részéhez, sokkal kevésbbé éles határolással metszhető el, mint azt sok szerves anyag megteszi; a hőfokkal is a szervetlen színes oldatok (és színes üvegek is oldatok, habár szilárdak!!) jelentékenyen változtatják fény elnyelésüket.5 A vizsgálás módjairól a fontosabb részleteket elő kell adni. Az átbocsátott színképnek szemcsővel (ocular) nézése, melyben urán üveglap van, nehézkesnek, fárasztónak és tökéletlen eredményűnek mutatkozott. Színképre bontás nélkül azonban próbáltam ékalakú üvegvályukkal (Leybold-tól Kölnben) czélhoz jutni. Az oldott anyagot belétettem, magnesium-lámpával erős fényt eresztettem reá, mögéje fényérző papirt tettem és kerestem, hogy adott idő múltán az üvegeknek vékony, majd vastag részein át a színtelen anyag absorbeált-e és mennyit az ultrából. Ha valamely anyag nem absorbeál, a bámulás az üveg mögötti papíron épen oly mint a papírnak az üveg terjedelmén túlérő részein. Ha az anyag megközelítőleg minden ultrát elnyelt, az üveg ék vastag része mögött csak csekély (a beeső fénynek ibolya és kék tartalmától származó) bámulás van, és ez fokozatosan az ék hegyéig növekedve, itt már teljes mértékű. Ezen különbségekből kell a következtetést tenni. Az ék űré ezen vizsgálatok számára készült: 10 cm. hosszan, 472 cm. szélesen és egy végen 0, a másik végen 12 mm. vastagon, Egyik oldalszélen az ók áll, másik oldala felül van és nyitott, a megtölthetés kedvéért. Sok vizsgálatot tettem így, mindenféle módosulatokban: különféle érzékeny papírokkal (legjobb volt az Aristo); különféle kitevő idővel (expositio), leginkább '/2—1V2 óráig; magnesium, nappali, petrolos, egyenes napfénynyel. Azonnal az állandósítást elvégeztem (fixálás). A fáradozás mégis veszett volt, mert a sok physikalis tényező közt, mely itt szerepel, egy sincs olyan kimagaslóan jelentkező, hogy a meglevő vagy hiányzó ultraibolyás fénytől és pedig épen és csak a H vonalig számítva, egymagában függene. Valóban kívánatos, hogy az itt fenforgó kérdésre menő vizsgálatokat tömegesen tenni lehessen, mert ma még alig lehet sejteni, hogy a szerves anyagok határtalan ezrei közt a megkívánt és keresett kiválasztó fényelnyelésre (absorptio electiva) vonatkozólag mi mindent lehet majd találni és értékesíteni. Volna két mód, mely gyorsan, mintegy egy-egy szemlélés nyomán, felvilágosításokat adna. Ha volna vegyi készítmény, mely csak az ibolyafeletti fényre a H vonaltól kezdődőleg érzékeny lenne, vagy ha volna fényszűrő, mely mindent a színes spectrum részből, de semmit az ultrarészből vissza-1 A mű 174 lapon minden tudnivalót a színkép elemzésről referál, a legújabb időkig, és mint különnyomat kapható (Braunschweig, Vieweg, 1896) a Fehling-Hell-féle nagy ohemiai kézikönyvből. 3 II. kiadás, 1891, I. 2. rész, 238. és 281—284. 1. 3 Berlin, Oppenheimnál 1889, 351. 1. 4 Mit Eder és Valenta fent idézett munkálata különösen is bizonyít. 5 A két tételből gyakorlati tekintetben az utóbbi inkább a vegyészt illeti, midőn pl. a Bunsen-ógőben anyagokat izzít, semmint a szemészt, ki színes üvegeket csak a légköri höfokingadozásokon belül alkalmaztat, de az első tétel már a szemésznek is lényeges jelentésű, mert ép szemeknek is a túlságos fény ellen és mint kifejtök, kivált az ultra túlsága ellen védéséről gondoskodnia kell.
