Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-03-26 / 2. szám
26 ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET 1899. 2. sz. E szerint ajánlatos, hogy az összes ibolyántúli fény elhárítására triphenylmethant xylolban oldva, kamarás pápaszemek képében használjunk, mely kamarák belső üressége egyelőre 2'5 mm. legyen. Törekedni kell azonban arra, hogy a csinálás begyakorlásával szűkebben is készüljenek. Az oldat 35: 100 legyen. Ez a kamarának 1'25 mm. mélysége esetében is bőven kielégítő lesz. Előnyös mindjárt eleitől az oldat erejét véglegesen és egységesen megállapítani, hogy az ipari elkészítés határozott követelést találjon maga előtt. Még több mellékérv is a mellett szól, hogy ne 25 vagy 30, hanem 35:100 vétessék. Az 5 -10. sz. a. közlött színképek megítélésében nem hagyandó figyelmen kívül, hogy hasábbal vetítettek, tehát szóródási színképek (Dispersionsspectren), és habár a H vonal környéke a készülékben és a lemezen a legkisebb sugáreltérés irányába volt beállítva, az absorptiós hely határolása, tehát görbéje a rajzban szintén nem lehet egészen olyan meredek, mint a hogy az elhajlási színkép (Diffractionsspectrum) használása esetében történt volna. Az élteién határolás valamicskében egyébiránt a fényhasadék durvább (0‘25 mm.) beállításától is származik. Továbbá itt égfénynyel dolgoztam, az pedig aránylag sok ultraibolyával bír, és mint E. Köttgen1 kimutatta, sok ibolyával is, — mi pedig ellene átalában is (ívlámpák, víztükör, hó- és jégmezők stb.) és az érzékeny szeműeket különösen is megvédeni akarjuk. A triphenylmethan ebben a töménységben és palaezkban, mely 150 kein. tartalmú és 8 cm. alapátmérőjű, egy kicsikét, nem egészen R . 33 . v, barnálósan sárgás. De magnesiumfényben ez a szín eltűnik, a mi bizonyítja, hogy ilyen és hasonló fényforrások ellenében, kivált a csak 15 mm. vastag réteggel, a színkép felső végének kiejtésében nem túlságosat tettünk. Végezetül az alkalmatlan színjátszó csillogás is a gyengébb oldaton az erősebb ; ha eltüntetni akarnók, több nitrobenzolt kellene hozzá csepegtetni, mint a töményebb oldathoz. Frissen készített oldatokban a íluoreseálás megszűnik, ha a 25: 100 erősségűhöz 1 csepp nitrobenzolt1 2 3 kcm.-re, a 35 :100 erősségűhöz 1 cseppet 10 kc.-re hozzáadunk. Avult oldatokban a színjátszás magától elfogy; de meg kirívó az elsárgulás (melyet kerülni kívánunk), ha eleintén nitrobenzolt adtunk hozzá. Minket pedig a végállapot érdekel mindenek felett, melyet elfogadhatókban alakítunk, ha az eleintén tetszős nitrobenzol hozzáadástól tartózkodunk. Ezért is jobb a 35:100 oldat. A triphenylmethant más oldó anyagokban is kipróbáltam. ! Alkoholban nem elég oldódott, alig 5 : 100, úgy hogy rövid expositiónál úgy látszott ugyan, mintha a színkép H-nál levágódnék, azonban bővebb megvilágítás után mégis a K fölötti vidék egészen közel L-ig megjelent a színképben. Ezzel az alkoholos oldattal még mindig többet tompitanók el az ultraibolyát mint a világosabb fajta sárga üvegekkel, azonban szemben a xylolos oldattal nem szorulunk reá. Petrolban 10—11 : 100 oldódott, és a két anyagnak együttes hatását tekintve igen jó eredményt adott, csakhogy az oldat hovatovább nagyon sárgává vált. Rögtönös használatra nagyobb és lapos Uvegsetjekbe lehetne tölteni és ezeket a szemek elé 1 Untersuchung der spectralen Zusammensetzung verschiedener Lichtquellen, Wiedemann’s Annalen 1894. 53. k., 793. 1. 2 Egy grammra 33 csepp ment a 20° C. szobahőmérsékletben. állítani, midőn vakító fénynél valami tennivaló van. Színtelen ezitromolajban3 17 : 100 oldódott, meglepően jól működött, szintén sommás hatásban épen a H vonalat vágta el. Kamarás pápaszemet vele meg is töltöttem és nehány óráig napfényen megelégedéssel viseltem, másnap azonban a töltés megzöldiilve volt (olajsavas rézoxyd képződött?) és az üvegek belső lapja megtisztíthatatlanul borús lett. Aetherben közel 2:5 oldódott, színtelen maradt, és pontosan H-nál absorbeált, tehát kitűnő lett volna, csakhogy napfényen az aether forrásnak indult és a kamarát megrepesztette. Benzaldehyd 3 : 6 oldott, !/s H-tól kezdve meredek határral elnyelt, de az oldat már elein sárgáit és nemsokára teljesen elsárgult. A benzaldehyd, bármily kitünően old, nemcsak sárga lesz, hanem -j-(12—15)°-nál kristályosán is szilárdul, e szerint nem alkalmas, ha csak talán elegyítésben, pl. alkohollal, mi által fagypontja messze leszállna és a sárga szín jól elhigulna. Esetek szerint erre gondolni lehet. Glycerin keveset oldott és zavaros folyadékot adott, mely semmitsem Ígért. 90. Resorcinphtalein (fluorescein) kalium = uranin, C20H12 O5), sötétvörös kristályok. Közönbös oldatban zölden fluorescál, savanyítás ezt megszünteti. Vízzel 1:50 (cornea-fekélyek festésére és kórismézésére használt oldat) R. 28. d carminszíníí, fokozatosan hígítva narancs, sárga, végre zöldes lesz és még 1 :8 millióhoz arányban sem színtelen, valamint fluorescentiája sem enyészett még el. Aránylag kevéssé hígított 1:10,000 vizes oldat a 2 5 mm. rétegben R. 7—8. t, F vonal előtt egy sávot nyel el, azonban nagyon sárga színe daczára sem nyel el az ultrából valami lényegeset, úgy hogy F-töl N-ig a színkép alig gyengült, a mi meglepő. Az elnyelési görbét nagyon hosszú, alig emelkedő alakban kellene a schemába rajzolni.2 91. Phenolphtalein, alkoholban 1:10 sárgás R. 33. u; gyengén absorbeál G-től kezdve, de N még felismerhető. XXX. Naphtalin-csoport. 92. Naphtalin. 93. Naphtalin monobromatum. 94. Naphtylamin ff, alkoholban 2:5, K-nál kezdve L-nél mindent elnyelt, nemsokára barnavörös lett. 95. Naphtylamin ß, 1:5 oldatokban K-tól L-ig gyorsan növöleg nyelt el. Hamar barnult. 96. Naphtol ff, alkoholban 1 :2 F-töl Va M-ig nyelt el, ibolyásbarna lett. 97. Naphtol ß, alkoholban 1:2 ’/2 F-töl kezdett elnyelni, L már alig látszott. 98. Naphtol benzoatum, benzolban 3:10 gyengén nyelt e H-tól N-ig. 99. Methylium naphtolicum. XXXI. Anihracen és phenanthren csoport. * 100. Anthracen, C14 H10, m. s. 178, fehér kr. kékes ibolya színjátszással.3 Idővel ez elvész és a jegeczek sárgulnak. Benzolban legjobban olvad, de csak l*6"/0, és ez fél 1 Kétszer rectificálva, Lipcséből (Heine), U/a év alatt mégis sárga lett. 2 Az uranüvegröl 1. a rajzot „Szemészet“ 1899. 1. sz. 3. 1. és abban a 31. sz. Eder („Farbige Gläser“ stb. 10. 1. 1. és 2. sz.) elnyelési görbét mutat be egy fluorescálóról és egy nem színjátszóról. Vogel, Spectralanalyse 341., 370. és 372. 1. is szól e tárgyról és a sávokat ismerteti. 8 L. a Hagenbach ábrát „Szemészet“ 1. sz. 3. 1. a 37. sz. a.
