Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-10-29 / 6. szám
1899. 6. sz. 103 0 R V 0 S 1 H E T I L A P — S Z E M É S Z E T niink, hogy a gyógyulás szakában bár nem maradt el a 3-dik és 4-dik napon tetőfokát elérő conjunctivalis izgalom és váladéktermelődés, de úgy látszott, hogy ezen izgalom nyitott szem mellett sokkal hamarabb szűnt meg, mint azelőtt. Viszont a váladék nem látszott kevesebbnek, mint kötés alatt tartott szemeken, de ezen váladék a pislogás által az alsó szemhéjra került, olyan helyre tehát, a honnan könnyen letisztogatható és a hol bajt nem okozhat. Különösen szép és úgyszólván teljesen reactiomentes gyógyulást mutattak a linearis sebek, úgy hogy ezeknél a nyitott sebkezelés fölényét már az eddigi tapasztalatok alapján is kétségen felül állónak tartom. A kórházi ápolás ideje csak annyi maradt, mint azelőtt. A látáseredményekben sem tapasztaltunk változást s nem hinném, hogy a sebastigmatismus nagyobb fokú lenne nyitott sebkezelés után, mint a szemek kötözése után. E tekintetben azonban mérések nem eszközöltettek a klinikán. Ha mindezekhez hozzávesszük a betegeknek subjectiv jóérzését a nyitott sebkezelés mellett, ha meggondoljuk, hogy a hosszas fekvésből származó bajok, kellemetlenségek és panaszok egy csapásra megszűntek s ha hozzáteszem még, hogy a világosabb szoba és a nézegetés soha feltűnőbb fénykerülésre nem vezetett, azt hiszem, hogy bátran mondhatjuk, hogy ezek tekintében a Hjort-féle utókezelésnek határozott és nem kicsinylendö előnye van a kötözéssel való sebkezeléssel szemben. Irodalom. 1. Hjort. Oft'ene Wundbehandlung bei Augenoperationen. Centralblatt für prakt. Augeiilieilk. 1897. Május. 2. Hjort. Weitere Erfahrungen über offene Wundbehandlung bei Augenleiden. Centralblatt für prakt. Augenheilk. 1897. November. 3. Hjort. Hundert Star-Extractionen mit offener Wundbehandlung. Centralblatt für prakt. Augenheilk. 1898. Február. I. Hjort. Zur offenen Wundbehandlung bei Augenoperationen. Centralblatt für prakt. Augenheilk. 1898. Október. 5. Wolfiberg. Ueber Hjort’s offene Wundbehandlung am Auge. Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. I. évf. 1. és 2. sz. 6. Ohlemann. Zur offenen Wundbehandlung am Auge. Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. I. évf. 5. sz. 7. Wolfjberg. Ueber die Bedeutung offener Wundbehandlung am Auge. Ugyanott. 8. Wolffberg. Ueber Hjort’s „Weitere Erfahrungen über offene Wundbehandlung bei Augenleiden.“ Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. I. évf. 11. sz. 9. Hjort. Zur offenen Wundbehandlung am Auge. Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. I. évf. 14. sz. 10. Wolffberg. Neuer Beitrag zur offenen Wundbehandlung am Auge. Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. I. évf. 17. sz. II. Wolffberg. Neues zur sogen, offenen Wundbehandlung am Auge. Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. I. évf. 34. sz. 12. 0. Walter. Beitrag zur offenen Wundbehandlung nach Augenoperationen. Archiv für Augenheilkunde. XXNIX. köt. 3. füz. 13. Rohmer. De la suppression du pansement aprés l’opération de la cataracte. Annales d’occulistique. 1899. Junius. 14. Czermak. Centralblatt für prakt. Augenheilkunde. 1898. 158 oldal. A látószerv megbetegedéséről akromegalia kíséretében. Leitner Vilmos dr. szemklinikái gyakornoktól. A következőkben az egyetemi szemklinikán észlelt 2 akromegaliás eset kapcsán röviden óhajtom ismertetni azon elváltozásokat, melyek akromegalia kíséretében a szemen észlelhetők. A boncztani ok természete szerint a látószerv megbetegedése akromegaliánál közvetlenül és első sorban annak intracranialis részletére vonatkozik. A hypophysis daganatai a chiasmára gyakorolt nyomásuknál vagy destruáló hatásuknál fogva | már jókor vezetnek zavarokra a szem működésében, annyira, hogy a beteg esetleg csak szemei miatt keresi fel az orvost, míg akromegaliája sem neki, sem {környezetének még tudomására ’ sem jutott. A zavar, mely a látópályák részéről beáll, mihelyt a chiasma liátulsó vagy elülső zugában fejlődő nyomás az idegrostokat vezetésre képtelenné teszi," könnyen levezethető az idegrostok lefutásának ismerete alapján. Miután az említett helyen keletkezett nyomás a látóideg keresztezett rostjait teszi tönkre, kell, hogy a látás megromlása is ennek megfelelően a retina nasalis oldalán jusson kifejezésre. Ily esetekben tényleg azt találjuk, hogy a látásélességnek kisebb-nagyobb fokú csökkenése mellett mindkét látótérnek az a része, mely a működésre képtelenné lett nasalis retina részleteknek felel meg, tehát a temporalis felek kiestek, vagyis bitemporalis hemianopia van jelen. E két oldali tempor. hemianopia feltétlen bizonyíték a mellett, hogy a látópályákban a megszakítás a chiasmában van, mert akárhol másutt keletkezik a vezetésben hiba, mindig más jellegű lesz a látóterek viselkedése; kereszteződés után az opticusok, a chiasma mögött pedig a tractusok vagy a magasabb pályák szenvedhetnek kárt, s így sectoralakú vagy concentrikus szűkületek, az utóbbi esetben pedig homonym hemianopiák jönnek létre. A bitemporalis hemianopia tehát mindig a chiasma megbetegedését jelenti, mely azonban különféle természetű okokból származhatik. így Weir-Mitchell esetében egy megrepedt carotis-aneurysma okozta a chiasmának sagittalis irányban való elszakadását; néha meningealis gyuladások és vastagodások, máskor ismét egy ott fejlődött gumma adja az okot a tempor. hemianopiára, legtöbbször azonban a hypophysis túltengései és különböző álképletei szerepelnek. Az akromegaliával oki összefüggésben álló ezen hypophysis daganatok legjellemzőbb hatása a látószervre, tehát a bitemporalis hemianopia. E mellett azonban nincs kizárva, s a tapasztalat is igazolja, hogy akromegalia jelenlétében más természetű látótérbeli elváltozások is keletkezhetnek. Csak arra kell gondolnunk, hogy a daganat nem foglalja el pontosan a középvonalat, s majd inkább a chiasma elé, majd mögé, avagy az egyik oldal irányában terjed, s akkor nem csodálkozhatunk, hogy míg egyrészt maga a tempóralis hemianopia sem szokott élesen a középvonalban elhatárolódni, addig viszont concentrikus szűkületek, centrális scotomák, az egyik szem praevaleáló megbetegedése, sőt olykor homonym hemianopiák is észlelhetők, ez utóbbi természetesen csak akkor, ha a daganat fejlődése egy irányban hátrafelé történvén, valamelyik tractust nyomta össze. A daganat növekedése szerint a látótér defectusai is változhatnak, s centrális relativ scotomából temporalis hemianopia, ilyenből pedig később teljes amaurosis fejlődhetik. A látóterek megkisebbedésével lépést tart a látásélesség csökkenése is. Ila a szűkület, mint legtöbbször, hemianopiás jellegű, akkor a kiesett látótér felekben esetleg a fényérzés is kialudt már, midőn a meglevő részekben még tűrhető látásélesség állhat fenn ; nemsokára azonban bekövetkezik a megmaradt látóterek concentrikus szűkülése mellett a látás további romlása is, úgy hogy idővel a tárgylátás is elvész. Sokszor még ilyenkor is sikerül a fényérzés vizsgálásánál a hemianopiát kideríteni; a betegnek t. i. csak orri oldala felöl van meg a fényérzése, illetve a projectiója. A szemfenéki kép nem mondható jellemzőnek akromegaliára, kifejezett temporalis hemianopia mellett negativ lehet a szemtükri lelet; gyakrabban találkozunk a retina venosus pangásával és descendáló neuritissel. Tapasztalat szerint a pangásos papilla nem gyakori, a minthogy általában a koponya alapján ülő álképletek ritkábban okoznak papillitist, mint a kisagyi vagy az agy convexitásához közel ülő daganatok. Bath e jelenség okát abból véli magyarázhatni, hogy ezen agyalapi daganatok egyrészt korábban vezetnek halálra, s így a papillitis kifejlődésére úgyszólván nem marad idő, másrészről pedig a látóideg hüvelyében a nyirokkeringést közvetlen nyomásuk folytán megakadályozván, mintegy elzárják az utat, melyen át a fokozódott intracranialis nyomás — a transport theoria értelmében — a papillitist előidézhetné. A chiasma összenyomásából származott atrophia később a papillák részleges decoloratiójában nyilvánul, míg végül a teljes atropia n. optici képe áll előttünk, mely rendszerint a lefolyt kis fokú descendáló neuritis nyomait is magán viseli. Ha a daganat a sinus cavernosusra is nyomást gyakorol, akkor a szemfenéken s esetleg a conjunctivákan és szemhéjakon látható pangásos tüneteken kívül a szemek protrusiója is bekövetkezik ; az exophthalmus akromegalia mellett nem ritka jelenség, különös diagnosticus fontossága azonban nincs. Az orbita falainak megvastagodása is okozhatja, illetve fokozhatja a már meglevő exophthalmust; ilyenkor rendesen már az orbitaszélek vaskosabb volta is feltűnő. A csontok vastagodásával az orbita bemenete is megszükttlhet. Nem szenved kétséget, hogy a csontvastagodás az orbita fenekén, nevezetesen a foramus opticum, s a fissurák körül a bennük átfutó idegeket is comprimálhatja. A látóideg összenyomatása ily módon hozzájárulhat a látás megromlásához, a látás-
