Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-09-03 / 5. szám
1899. 5. sz. ORVOSI HETILAP — SZ E MESZ E T 91 bulbus félen szúrt be s az üvegtesten át bizonyos előretoló és emelő mozgással a leválasztott retinát átmetszette. Graefe szerint a műtét teljesen veszélytelen s 50 esete közül közepes eredménye több mint az esetek felében, de exquisit, és több mint egy évre terjedő csak 4 esetben volt. Hasonlót mondanak Pagenstecher, Rydel, Secondi, Arit stb. A második operativ beavatkozás a punctio corneae. Mint kizárólag ablatio-ellenes eljárást Kissel alkalmazta 1860-ban, majd nemsokára Arit, újabban Graefe Alfréd. Az operatio czélja a sclerapunctio által a subretinalis folyadékot kiüríteni. Hátránya az, hogy a szemüri nyomást csökkenti. Graefe eljárása az volt, hogy egy keskeny hályogkéssel a leválásnak megfelelő helyen egy pár mm. mélyen beszúrt a sclerába, az üvegtest és a retina megsértése nélkül s a kés kisfokú mozgatásával a subretinalis folyadékot kiereszti. Utána 8—10 napi nyomó kötés, ágynyugalom; esetleg jó szolgálatot tesz a Ileurteloup-féle vérbocsátás; ha chorioiditis van jelen, a higanybedörzsölés igen előnyös. Ha recidiva fordulna elő, a műtét ismételhető. Javulás, mint Grósz Emil statisztikája mutatja, csak 20°/o. Némi módosítást tettek Hirschberg, Wolfe, Wecker; Hirschberg a metszés körül a conjunctivát lefejti, Wolfe 8—12 mm. hosszú sclerabemetszéseket készített. Wecker izzó platinával pungált. Mások, mint Weber troikárral, majd aspiráló eljárással (Wecker, Galezowszki) vagy állandó drainageval akarták a subretinalis folyadékot eltávolítani. Mooren 1882-ben Pravaz fecskendővel szúrt be a m. rectus externus és inferior között s így szivattyúzta ki a folyadékot. Harmadik eljárás volt az iridectomia Grósz Emil, 33°/o javulást mutatott ki s szerinte előbb kell az iridectomiát végezni s azután a punctiót. Míg ezen eljárások, az iridectomiát kivéve, a subretinalis folyadék eltávolítását czélozzák, addig mások adhaesiv chorioiditis előidézése által akarják gyógyitani az ablatiót. Először Pagenstecher a sclera, chorioidea és a retina bemetszegetése által idézett elő chorioiditist. Chevallereau izzó vassal, Scheífel galvanocaustikus úton idéztek elő chorioiditist. Dór körülményes eljárásának lényege, hogy a tüzessé tett Guersaut-féle tű 3—4-szer az ablatio környékén a sclerára erősen rászoríttatik, azonkívül hetenként egy Pravaz 20—30°/o-os konyhasó-oldatot fecskendez a Tenon-féle tokba. Terson 1895-ben az electromosságot úgy alkalmazta, hogy az 5 milliamper erejű positiv sarkot a levált retina helyén szúrta a bulbusba. Snell 3 esetben igen jónak találta, Sírni bizonytalan, sőt veszélyes eljárásnak tartja. Wecker só oldatot, majd Glauber-sót fecskendezett a subconjunctivába vagy a Tenon-tokba, mely fájdalmat okozó oldatok helyett később só-gelatin-injectiókat végzett 2-szer heten - kint. Schoeler 2—6 csepp jodtincturát fecskendezett a praeretinalis űrbe. Az injectio helyén, a retina elhomályosított és körülbelül 3 hónap múlva chorioideo-retinitis atrophicans lépett fel. Az eljárás igen kevés jó eredményt adott s ma teljesen elhagyatott. 1895-ben Deutschmann új gyógymóddal lépett fel, a melynek lényege az üvegtest többszöri átmetszésében és tengeri nyúl üvegtest befecskendezésében áll. A műtétet lígy végezte, hogy a leválás helyén igen éles késsel a subconjunctiva alatt, a sclera, chorioidea és retinán át az üvegtestbe hatolt egészen addig, míg kése az átellenes bulbus falban megakadt s azután óvatos jobbra-balra metsző vágással a kést visszahúzta. Czélja volt a subretinalis folyadékot kibocsátani, a retinát lehetőleg több helyen átmetszeni, s hogy a kiömlő folyadék nyomás által a retina a chorioideához fekhessék. S ha ez czélhoz vezet, akkor végzi az üvegtestbefecskendést, a melyet 3/4°/o só-oldattal keverve fecskendez a bulbusba. 4 évvel később módosította eljárását oly módon, hogy a sclerán contrapunctiót készített, de a conjunctivát nem metszette át. Ezen eljárással el van kerülve az, hogy a kés hegye a retinát több helyen sértse, azonkivül a folyadék két helyen tudván most eltávozni, egyenletesebb nyomást gyakorol a levált retinára. Miután az úgy lágyabbá vált szembe az injectio nehezebbé vált, Deutschmann készüléket szerkesztett, a melylyel a punctiót és az injectiót is lehetett végezni. Veszély az átmetszésnél nincs, a retina elemei, a melyeket átvág, peripherikusan vannak, a vérömlés kevés. Az injectio behatóbb eljárás ugyan, de a szem rendesen reactio nélkül szokott maradni. Az utókezelés nem oly szigorú és a betegek a gyógyulás után a legnehezebb munkát is végezhetik. A gyógyulásra befolyással van, a sub- és praeretinalis folyadék mennyisége, a leválás helye, az alapbántalom foka stb. a műtét még rnpturáknál, vérzéseknél is végezhető, csupán tumoros eredetű leválásoknál és orbitalis abscessusoknál contraindicalt. Hátra van még, hogy a Deutschmann-féle theoriáról szóljunk. Deutschmann szerint az ablatio chronikus valószínűleg circularis különböző intensitású aequatorialis chorioiditisből indul ki. Ezen chorioiditis következménye az üvegtest táplálkozás zavara, a mely fibrillaris elváltozásokra és zsugorodásra, a hátulsó üvegtest leválásra vezet s az így keletkezett űrbe azután a chorioidea és retina edényeiből serum ömlik. Az aequatorialis chorioiditis, az ablatio végoka azonban szemtükörrel nem látható. Míg az újabb elválasztási theoria hívei a szemtükörrel látható chorioidealis góczokban látják az ablatio okát, Deutschmann nézete különbözik abban, hogy a szemtükörrel észlelhető chorioiditisben a hátraterjedő aequatorialis chorioiditist látja, ö ezt azonban a hátraterjedö chorioiditis kimenetelének tartja, mintegy spontán gyógyulásnak, a melynél a retina a chorioideára fixáltatik, e mellett a látóélesség természetesen lényegesen zavartatik. Deutschmann theoriája minden esetre figyelemre méltó s mielőtt a szövettani kutatások az aequatorialis chorioiditis és iivegtestzsugorodás lényegét teljesen nem tisztázzák, nem szabad teljesen elejtenünk Deutschmann nézetét. (Schrader. Zeitschrift f. Augenlieilk. 1899. II. k.) Gabler Lajos dr. Herpes zoster ophthalmicus. Dr. R. D. Cohn San-Franciscobeli szemorvos Fuchs tanár bécsi klinikáján általa megfigyelt „Herpes zoster ophthalmicusu esetekről közli észleléseit, különösen ügyelve az atypicus esetekre. E bántalom első leírója Hutchinson óta sokan foglalkoztak vele s mint legritkább alakját a góczmegbetegedések által feltételezett herpes zostert ismerték el, minőt Brissaud írt le három esetben s Hirschberg egyben; ezek mind hemiplegiás insultusokkal kapcsolódva léptek fel. E centrális eredésekhez sorozzza szerző azon esetét is, melyben, különben egészséges patiensnél a trige minus I. és II. ága mentén minden nagyobb lelki emotio után jelentkezni szokott herpes zoster lépett fel. Különben a bajnak okául meghűlést, traumatikus behatásokat, vagy intoxikácziókat szoktak felvenni. Utóbbiakhoz tartozó három esetet említ szerző. Kettőnél huzamos arsenhasználat után, egynél pedig acut széndioxyd-mérgezés következtében lépett fel herpes. Utóbbi azért is nevezetes, mert annak daczára, hogy a trigeminusnak csakis a II. ága mentén volt herpes látható s az I. ág teljesen érintetlennek látszott, mégis heves kerato-iritissel kapcsolódott. A trigeminus zoster leggyakoribb kísérői a cornea társ megbetegedései, ú. m. herpes-hólyagok, felületes és mély fekélyek, ulcus serpens nem suppuráló felületes keratitis punctata, vagy keratitis profunda, keratitis neuroparalytica és keratis e lagophlhalamo. Szerző ezek legtöbbjét atypikus esetekkel Mustrálja s a keratitis neuroparalyticához azon megjegyzést fűzi, hogy bár a Gangl. Gasseri vagy I. trigeminus ág laesioja, úgy zoster ophthalmicust, mint keratitis neuroparalyticát képes felidézni, mégis igen ritkán szokott együtt járni. Serosus, ill. plastikus iritis cyclitikus és chorioidealis megbetegedések gyakran járulnak a h. zosterhez. Glaucoma keletkezésénél csak alkalmi okul tekintendő. Neuritis opticára vezető esetet is volt alkalma észlelni. Szemizombénulások fellépte sem oly ritka a zost. opth.-nál, így totalis és partialis oculomot. bénulások s itt felemlíti az ö esetét, melynél a külső szemizmok közül a mm. rect. med. és rect. sup. bénulása daczára a levator palp, sup., hogy úgy mondjuk, szabály ellenére intact maradt. Ép így felléphet abducens v. facialis bénulás, sőt egy esetben Lesser trochlearis bénulást is észlelt. Ritkán bár, de előfordul az egyik szem laessiója folytán sympath. ophthalmia, a másik szemen, mint néhány esetben fel is van jegyezve. (Archiv f. Augenheilkunde XXXIX. 2. 149 171.) Az izomelőrevarrás technikájához. Schweigger berlini tanár ismerteti az általa szerkesztett és izomelövarrásoknál használt készülékét, mely az elörehelyezendö izomrész pontos megmérésére szolgál. Áll pedig ez két kampóból, melyeket spirális rugó feszít szét s e feszítő erő ellenében pontosan beosztott mérczéjü csavar működik, úgy hogy a kampók bármely beállításánál azok távolságát
