Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-11-13 / 5-6. szám

1898. 5—6. sz.

ORVOSI Ii E TI LAP — SZEMÉSZ E T

51

De ha ezektől el is tekintünk s feltételezzük, hogy igenis chemiailag tisztátlan az oldat, melyet becsöppentünk, szabad-e ezt az atropin conjunctivitis okául, nevezetesen direct okául tartani ? mint a hogy azt az említett szerzők teszik. Bizonyára nem. Tudjuk, hogy a vegyi tisztátlanság csak bizonyos timsókban, szabad savakban s talán idegen alkaloidákban állhat. Ha a két előbbiből sok van a szerben, marni fognak, edzeni fogják a conj.-t, ha kevés, nevezetesen a timsókból, csak adstringálni, de ezen hatás és egy atrop. conjunct, között óriási a különbség! Nemcsak, hogy óriási különbség, de a fémsók az atrop. conjunct.-nek épen ellenébe fognak működni. Hiszen közismeretű, hogy ezen szereket az atrop. conjunct, gyógyítására ajánlották, sőt Seely egyenesen azt mondja, hogy atropinnal egyidejű alkalmazásuk által az atrop. conjunct, keletkezését meg lehet akadályozni. A sav maró hatása meg szintén egészen jellemző. Enuek a kórképe semmiben sem emlékeztet az atrop. conjunct, kórképére. Vagy talán idegen alkaloidák idézhetnék elő e bántalmat? Hiszen akkor ezek ily módon inkább előidéznék, midőn nem ily minimális mennyiségben, véletlenül, tudtunk nélkül, hanem czéltudatosan és nagy mennyiségben adjuk. Már pedig ilyenről nem tudunk.

Direct okául azért a chemiai tisztátlanságot egy perezre sem fogadhatjuk el: a) mert az oldatok (legalább manapság itt Budapesten) nem tisztátlanok ; b) mert ha ilyenek volnának is, akkor sem volnának képesek ezen tulajdonságuk által olyan tünetet előidézni. Mint indirect ok szerepelhetne a vegyi tisztátlanság legfeljebb az által, hogy hosszú időn keresztül applicálva a conj.-ra, abban hosszú ideig vérbőséget tartana fenn.

2. Physikai tisztátlanságolc. Az oldat physikai értelemben vett úsztátlanságát nemcsak mint egy elméleti lehetőséget említem. A szerzők közül többen rójják fel ezen körülménynek is a gyuladást. De másrészt zavaros, piszkos oldatokat orvosi ellenőrzés mellett senki sem használ. Orvosi ellenőrzés nélkül pedig hosszú ideig atropin sohasem marad a beteg kezében. Azonkívül az atropin mindig destill. vízben rendeltetik, úgy hogy ezen lehetőséggel tovább foglalkozni nem is szükséges.

3. Bacterikus tisztátlanság. Az oldat bacterikus fertőzöttsége ellenben oly kérdés, mely annál bővebb méltánylást igényel. Tudjuk, hogy ma az orvostudomány bacteriumos korszakát éli. A fertőzésben megtaláltatott sok betegségnek az oka s a bacteriologia sok olyan tünemény megítéléséhez nyújtja a kulcsot, melyet azelőtt kalandos hypothesisek sem voltak képesek megfejteni.

Ezen felfedezések és tanok az atrop. conjunct, aetiologiai tanaira sem maradhattak befolyás nélkül s ime egyszerre a vizsgálók egész serege, eltérőleg az előbbi nézetektől az airop. conjunct.-t mint fertőzésből, nevezetesen mint fertőzött oldatból származó fertőzésből eredő bántalomnalc állította oda. Véleményük nemcsak a kor divatos felfogásával találkozik, de sok tapasztalattal is támogatható, úgy hogy e felfogás gyorsan terjedt s mint a legújabban megjelent tankönyvekben látom, már-már egészen kiszorítani kezdi az eddig szinte általánosan elfogadott idiosynkrasiát. Hogy ki volt az első, ki az atrop. conjunct.-t mint fertőzéses bántalmat fogta fel, nem tudom. Ma nagyon sok az apostola, kik között úgy látszik leghatározottabban Hirschberg és Michel foglalnak állást. Mielőtt ezen dolgok mélyebb taglalásába bocsátkoznánk, nézzük, mit mondanak a szerzők. E. Strohschein a szemészetben használt oldatok fertőtlenítő üvegeiről irt dolgozatában azt mondja: hogy a mióta a würzburgi klinikán az oldatokat sterilizálják, nem látnak atropin conjunctivitist.

Ez a leghatározottabb nyilatkozat, melyet ilyen értelemben az irodalomban olvasni lehet. Hirschberg még energikusabb hangon szól, de hozzáteszi, hogy az atrop. conjunct.-nek egy idrosynkratikus alakja is létezik, melyet nem fertőzés okoz A míg tehát egyrészt „schlendrianból“ származtatja a betegséget, melynek tisztán fertőzött oldat az oka, másról-zt a kivételt is azonnal felemlíti, meglehetősen romba döntvén ez által apodiktikus kijelentéseinek értékét. A többi szerzők álláspontja már nem is oly exclusiv. A. E. Fick pl. csak annyit mond, hogy sublimatnak az oldatba való tétele csökkenti a megbetegedések

számát. Schweigger főleg a contagiositást hangoztatja. Michel maga az 1884 ben megjelent tankönyvében még nem mond oly határozottan véleményt, mint azt Strohschein szavaiból s merész állításaiból következtetni lehetne. Schmidl-Bimpler és Fuchs igen halvány és óvatos kijelentéseket tesznek. Vossius idiosynkrasia és fertőzés között ingadozik stb. Nézzük már most, hogy melyek azon okok, melyek a szerzők egy részét ily véleményre bírták? Mint e pont tárgyalásának elején már érintettem, azt hiszem, hogy a kor árama a főok, az általános igyekezet lehetőleg mindent positiv bacteriologiai tények által kiküszöbölni az orvostudományból, a mi mystikus. De természetesen voltak nyomosabb okok is. Ezek között első helyen áll az atropin conjunctivitis közeli rokonsága a conjunctivitis follicularissal s viszont ezé a trachomával. A trachomáról már régen tudjuk, hogy exquisit fertőző bántalom, a follicularis eonjunct.-ről kezdik mindinkább többen hinni. Tudjuk, hogy ez mily gyakran lép fel tömegesen kaszárnyákban, iskolákban, egyes családoknál, egészen olyan módon, mint ezt a fertőző betegségeknél megszoktuk. Váladéka is állítólag egyénről egyénre átvive fertőző. S habár symptomatologiája nem is ugyanaz mint az atrop. conjunct.-nek, némi hasonlatosság a kettő között, sőt a conj. állapotára nézve teljes azonosság nem tagadható. S így nem csoda, hogy a két bántalom össze lett vetve s igen sok szerzőnél, a legtöbbnél külön atrop. conjunc.-t nem is olvashatunk, hanem a follicularis conjunct, kórokai között a mindenféle fertőzések stb. közt ott találjuk az atropint is. Ez ellen határozottan tiltakozni kell. Egy tünet azonossága, t. i. a folliculusok miatt csak nem fogjuk a két különben annyira heterogen bántalmat identificálni s annál kevésbbé lesz megengedhető ilyen alapon az aetiologiára következtetéseket vonni. Egy további argumentum a betegség fertőzéses eredete mellett volt azon, már - említett jelenség, hogy a betegek túlnyomó része nem a szerelés első napján betegszik meg, hanem csak bizonyos használat után, a mi a megbetegedés idejében használt oldat fertőzöttségére utalna chemiai vagy bacterikus szempontból. Az előbbivel már végeztünk. Hátramarad a bacterikus fertőzés.

A dolog tehát úgy állana, hogy 10 üveg steril volt, s csak a 11-ik fertőzött, azért váltja e ki a gyuladást. A feltevés már a priori igen valószínűtlen. Mert kérdjük: miért lenne épen ez fertőzve, holott ugyanolyan módon készíttetik (különösen nagyobb intézetekben) s ugyanúgy kezeltetik, mint a többi? Vagy valamennyi fertőzött? Akkor miért csak a 11-ik árt meg? Strohschein, Hirschberg, Franke s mások mindig fertőzöttnek találták az oldatokat. Arról van tehát szó, hogy ezen oldatok de facto birnak-e fertőző képességgel ? A fentemlített theoretikus ellenvetéstől eltekintve, vizsgáljuk azt, hogy a praktikus tapasztalat és a kísérletek mit mutatnak ? Klinikai kísérletet ez irányban csak egyet eszközöltem. G. Imréné ambulans betegnek atropin oldatát, melyet megbetegedésekor használt, Blaskovich dr. assistens úr egy klinikai betegnek több ízben volt szives becsöppenteni, a nélkül, hogy ezen a legcsekélyebb tünetek is mutatkoztak volna. Ezen negativ eredményű kísérletet különben kár lett volna folytatni. Ugyanazt bizonyítja csak úgyis, a mit a klinikán napról napra lehet tapasztalni, a hol ugyanis megtörténik, hogy egy üvegből több beteg kap becsöppentéseket, még azon esetben is, ha egyiknél atrop. conjunct, fellépett s a többi még sem esik hasonló megbetegedésbe. De nemcsak ezen s hasonló sokszoros klinikai tapasztalatok mutatják, hogy az oldatok nem fertőzők, hanem a következő bacteriologiai vizsgálatokkal egybekapcsolt állat' kísérletek is- A fentemlített atropin-oldatot, melytől G. Imréné betegségét kapta, Krausz Arthur dr. úrnak, Nékám Lajos dr., a budapesti fővárosi bacteriologiai intézet igazgatója segédorvosának adtam át, a ki azt bacteriologice megvizsgálni szives volt. Hasonlóképen megvizsgálta azon oldatot is, melyet Cs. Ferencz (ambulans beteg) használt azon időben, midőn nála az atrop. conjunct, fellépett. Ezen két oldatban a bacteriologiai vizsgálat által csak három vízi bacterium, t. i. a) bacillus aquabilis sulcatus, b) bac. albus, c) micrococcus albus liquefaciens volt kimutatható, pathogen azonban nem.

Ezeknek bouillon-culturáival Krausz dr. úr és én is esz