Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-11-13 / 5-6. szám
1898. 5—6. sz. ORVOSI HETI L A P — S Z E M ESZE T. 47 sokan, így Stieda, Waldeyer normális képződéseknek tartják. Reich gyermekeknél nem találta, míg öregeknél mindig, különösen olyanoknál, kik conjunctivalis hurutokban már szenvedtek; elhelyezésük is rendetlen, egészen atypikus, miből azt következteti, hogy pathologikus képződmények. Sattler szintén pathologikus eredetűnek tartja. A két nézet közti különbség abban culininál, hogy ezek nyákot elválasztó sejtek-e, melyeknek tehát physiologikus czéljuk s működésük van, vagy, mint Reich mondja, nyákos metamorphosisai-e a hámnak ? Valószinübbnek kell tartani, hogy pathologikus képződmények. Ha conjunctivitis atrop.-ból készített górcsövi készítményre csak egy pillantást vetünk, elegendő e kehelysejtek felismeré- j sére. Nagy, ovális, lilásan szürkés, áttetsző, nagy magvú sejtek ezek a hám felületes rétegei közt. Némelyik készítményen különösen sok van. Minthogy mindegyik praeparatumban találtam, hajlandó volnék ezeket az atrop. conjunctiv. egyik histologiai pathognostikus tünetének tartani, annál inkább, minthogy némelyik készítményen látni, hogy nemcsak elvétve egy-két sejt, hanem az egymás felett álló hámrétegek egész sorai mutatják eme változást, alig hagyva néhány ép hámsejtet hátra. Helyenkint ezeknek széteső formáit látjuk, melyek a váladékba kerülve, a nyákos czafatoknak lényeges alkatrészeit teszik. Festést nem vesznek fel. A photographián ezek kicsinységük miatt nem vehetők ki tisztán. A hám azonban még egy más, feltűnő jelenséget is mutat. Sok helyütt a legfelsőbb rétegei leesnek, mit oedemás duzzanata okozott. Hogy ily oedema fennáll, láthatjuk abból is, hogy helyenkint a hám bullaszerűen kiemelkedik, melynek lelökődése után a folliculusok a szabad felületre kerülnek. A hámrétegek közt továbbá vacuolaszerű űrcséket látunk. Mindez a lobnak exsudativ jellege mellett bizonyít. Egy exsudativ lobbal állunk tehát szemben, melynek terméke a hám rétegeit egymássali összefüggésükben meglazítja. A hám alatt fibrillaris kötőszövet és adenoid kötőszövet következik. Az előbbi inkább a mélyebb réteget alkotja. Az adenoid kötőszövet physiologikus létét úgy látszik, ma már senki sem tagadja. Sattler kimutatta, hogy újszülötteknél még nincsen jelen, csak az első életévben tűnik fel. Raehlmanu sem fiatal embereknél, sem fiatal állatoknál (kutya, házinyúl) nem talált adenoid szövetet, míg felnőtteknél (embereknél és állatoknál) igen. Kiterjedt sorozatos vizsgálatai alapján embereknél úgy találta, hogy az adenoid szövet először az átmeneti redőben, még pedig legkorábban a második hónapban jelentkezik. Ekkor kezd szerinte a köthártya ránczokat, barázdákat vetni. Az adenoid szövet kifejlődéséhez van Raehlmann szerint a trachoma lehetősége kötve. S ha Raehlmann állítása helyes, úgy ennek természetes logikai következménye, hogy csak ebben a korban lehetséges conjunetivit. follicul. is. Ezen igen fontos kérdés másik kiegészítő része a folliculusok kérdése, vájjon előfordulnak-e ép viszonyok közt vagy sem ? Fontos kérdés ez nemcsak általános biológiai szempontból, de a trachoma s a follicularis conjunetivit. helyes értelmezésének szempontjából is. Tudjuk, hogy Bruch 1838-ban irta le először a folliculusokat marha conjunctiván. Ez által a figyelem a themára fel lett hiva, s a vizsgálók egész serege látott hozzá a vitás pontokat megvilágítani. Meg sem kísérlem ezen óriási munkasorozatnak vázolását még durva vonásokban sem, mert egyrészt csak közvetve tartozik tárgyamhoz, másrészt túlságos nagy helyet venne igénybe. A vizsgálatok legnagyobb része, úgy látszik, azon nézet mellett tör pálczát, hogy folliculusok physiologice a conjunctivában nincsenek, de megvan minden lehetőség, minden feltétel arra, hogy a legcsekélyebb alkalom kifejlődésüket támogassa, lehetővé tegye, s ezek ki is fejlődnek. Mert az kétségtelen, hogy az ezekben dús adenoid szövetekben vajmi könnyen áll he a nyiroksejtek aggregatiója, s ha ez maga még nem is alkot folliculust, ez az első lépés, mint Raehlmann mondja. Ha újra pillantást vetünk a készítményekre, vagy az itt közölt photographiára, látni fogjuk, hogy a hám alatt közvetlenül, részben egymással egybefolyó, részben meglehetősen különálló nyiroksejt-tömegek halmazai vannak, melyek a hámot kidomborítják. A lymphocyták ezen egyforma alakjai egészen olyan képet nyújtanak, mint azt akár a bél tüszőiben, akár a tonsillákban látni szoktuk. Különös kötőszöveti búr kot rajtuk azonban nem látni, hanem nagy részük az alattuk elszórtan fekvő nyiroksejtekkel összefüggést mutatnak. Bennük ereket, edényeket látni szintén nem sikerül. A mi a kórszövettani képet egyébként illeti, a lobnak typikus tüneteit látjuk. Az erek erősen teltek, tágak, körülöttük, különösen az artériák körül hatalmas infiltratióval; s mindez oly állandósággal ismétlődik meg az összes készítményeken, hogy mindezt kórjellemzőnek szabad, sőt kell elfogadni. A typus tehát röviden összefoglalva: fellazult, sok helyütt lelökődött hám, a hámban vacuolák, nagy számmal nyákos sejtek, továbbá folliculusok vagy körülirt nyiroksejt agyreyatiók, általános lob. Hogy azon esetekben, melyeknél klinikailag nem állapíthatók meg folliculusok, kórszövettani vizsgálatnál sem fognak találtatni, igen valószínűnek mondható. Ilyen eset lesz az is, melyre fent egyszer már utaltam, melynél azonban a conjunctivából kimetszés nem történhetett. IV. Kórok tan. Az eddigiekben megismerkedtünk egy olyan lobfolyamattal, mely egy orvosszerrel kezelt betegek 2'280/0-ban lép fel, ezeknél bizonyos typikus tüneteket hoz létre s bizonyos typikus histologiai változásokat is idéz elő. Mi ennek a lobfolyamatnak oka? látni fogjuk, hogy az igazi kórok helyes értelmezése sokkal több nehézségbe ütközik, mint a mennyit a priori várni lehetne. Hogy tárgyalásunknál áttekinthető sorrendet tarthassunk, állapítsunk meg egy schemát, mely szerint haladni fogunk. A priori 3 főcsoportját képzelhetjük el a kórokoknak a szerint, a mint a lob oka 1. a betegben, 2. a szerben, 3. olyan volna, mely sein a betegben, sem a szerben közvetlenül nem keresendő. A betegben volna az oka, ha a gyuladás, ha idisynkrasia, bizonyos foglalkozás, valamely általános testi betegség, vagy valamely localis szembántalom, bizonyos kor volna vagy ha az egyik nem mutatna különös hajlamot a megbetegedésre. A szer lehetne az ok chemiai, physikai v. bacterikus fertőzöttség által; ha kimutatható lenne, hogy a gyuladást előidézett esetekben helytelenül, talán túlerősen applicáltatott, vagy hogy az atropin pharmakodynamikus hatása képezi az okot. A két csoporton kivül esik, ha az oka egyéb fertőzés, melynek útja nem a szerelés, vagy ha pl, a mechanikai inger, mely a becsöppentésekkel jár, lenne az. Nézzük mindezeket behatóbban. A) A betegben supponálható okok. 1. A nem. Statistikánkban azt látjuk, hogy a két nemnél nem egyformán gyakori a megbetegedés, a mennyiben a 45 beteg közt csak 9 nő volt, tehát csak V5 része az összes betegeknek. De ha itt a férfiak nagyobb számban szerepelnek, azt tisztán s egyedül azon körülményre kell visszavezetni, hogy a budapesti szemklinikán férfibeteg egyáltalán több van. Különben nem is igen képzelhető el semmiféle módja annak, hogy a nem, mint ilyen miképen befolyásolhatná a conjunctivalis viszonyokat. 2. A kor. A kor szerepe szintén indifferensnek látszik. Tény, hogy felnőtt korú egyének voltak az összes megbetege-
