Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-07-24 / 3. szám
ORVOSI HETILAP-SZEM É S Z E T. 25 1898. 3. sz. II. esetünkben a látóidegbaj már csak 2 férfitagjára vonatkozik ugyanazon családnak. A két testvér csaknem egy időben és ismét azon korban betegedett meg, melyben az opticusnak hereditaer bántalma már jelentkezni szokott. Toxikus befolyásról nincs is szó, úgy hogy a neuritis örökléses alapja, az összes adatok számbavételével, ez esetben is annál biztosabbnak vehető, mert ugyanazon családnak egyszerre két sarját lepte meg. Legnehezebb a diagnosis a III. esetünkben, mivel az opticus bántalma csak egy egyénre vonatkozik, öröklési, a család többi tagjait illető betegségi adatok hiányoznak, tehát a baj hereditaer voltát legnyomósabban támogató körülmény elesik. Ily esetben természetesen csak a többi összes adatok figyelembe vételével lehet per exclusionem a betegség jellegére következtetni. Számba veendő mindenekelőtt a beteg fiatal kora, mely az alkohol- és dohány-amblyopiát már eleve kizárja ; továbbá egyéb toxikus anyagok (ólom, filix mas, cannabis indica, jodoform, joduret, thiuret stb.) hiánya; mérlegelendő azon körülmény is, hogy acut infectiosus betegség nem ment előre. Egyébként kétség fér ahhoz, hogy ezen fertőző bántalmak tényleg önmagukban okozhatuak-e neuritist vagy csak mint a szervezetet gyengítő befolyások a dispositiót növelik-e oly egyéneknél, kik ideges terheltségüknél fogva ab ovo hajlamosak az opticus retrobulbaris gyulahúsára. Hiszen elégszer tapasztaljuk, hogy a degeneratio pigmentosa retinae számos esetében is kiállott acút infectiosus betegségek, többnyire typhus és scarlatina után veszik észre először a betegek látásuk csökkenését. Kizárandó továbbá az acut neuritis retrobulbaris. Ez is i rohamosan rontja meg a látást s ugyancsak centrális scotomával jár; azonban gyakran támad meg csak egy szemet, sokszor jár fájdalmassággal, észlelhető bármely korban, bár férfiaknál többször, mint nőknél, meghülési viszonyok többször szerepelnek, a szemtükri lelet, miután a beteg lehetőleg korán fordul hozzánk, legtöbbször negativ s végül gyorsan s az esetek túlnyomó számában nyomtalanul meggyógyul. Mindez a hereditaer neuritistől való elkülönítésre elég alapot szolgáltat. Általános szervezeti baj: diabetes, továbbá idegrendszeri megbetegedés, nevezetesen sclerosis polyinsularis nem forogván fenn, centrális scotomával s peripheriásan aránylag kevéssé szűkült látótérrel járó optikus affectio már most csak egy kórformára, a hereditaerre vonatkozhatik. S jogosultnak tartom ily körülmények közt ez utóbbi felvételét még akkor is, ha más családtagok egyenértékű megbetegedése egyáltalán nem mutatható ki. Hiszen elképzelhető, hogy az előttünk álló egyén képviseli éppen az első megbetegedési esetet oly családban, melynek tagjai között, egy későbbi information!; alkalmával talán több ilynemű megbetegedésről is hallanánk. Sőt az sincs kizárva, hogy azon családban több efajta optikus bántalom egyáltalában nem fog előfordulni, hanem az ideges degeneratio majd más alakban nyilvánul meg. A diftérentialis kórisme minden esetre nemcsak akadémikus értékű, hanem kiválóan fontos a prognosis tekintetében is, mely a hereditaer atrophiánál mindig rossz. Jelen 8 esetünkben e betegség kizárólag férfiakat illet; hozzászámítva a múlt alkalommal ismertetett 11 esetet, öszszesen 19 megbetegedés közül 18 (94‘7°/0) esik férfiakra s csak 1 nőre. A férfiak megbetegedését ismét a család egészséges nőtagjai közvetítették. Consangvinitás a szülők vagy nagyszülők részéről egy esetben sem volt kimutatható. Míg a baj székhelye, illetve kiindulási pontja a toxikus és acut retrobulbaris neuritis analógiája szerint elég biztosan localizálható az opticus szemgödri részletébe, addig teljes homályban vagyunk még a bántalmat közvetlenül megindító tényezők felől. Az alapot minden valószínűség szerint az ideges degeneratio adja, de hogy mi indítja meg a látás oly rohamos elvesztésére vezető retrobulbaris gyuladást a látóidegben, erre felelni egyelőre nem tudunk. Lehet, hogy a pubertas korában beálló nagy -változások a szervezetben, lehet, hogy valamely közbejött gyengítő betegség, vagy talán localis okok, például a foramen opticum táján ■ előállott szabálytalanságok a csontosodásban adják meg a látóidegnek éppen e helyen legérzékenyebb részében az impulsust a gyulahúsra (Jendrássik). A két betegünknél emlílett dolichocephal koponyaalkat már külsőleg szembeötlő csontosodási eltérést tüntet fel s nem éppen elképzelhetetlen, hogy hasonló zavarok a csontosod ágban előfordulnak a koponya-alapon akkor is, ha egyébként külsőleg látható elváltozásokat nem is okoznak. E kérdés azonban még továbi tisztázásra vár. Klinikai közlések. i. Atrophia nervi optici sclerosis polyinsularis kíséretében. Közli: Lettner Vilmos dr. szemklinikái gyakornok. A sclerosis polyinsularis okozta elváltozások a szemen az izmokat és a látóideget illetik. Leggyakoribb tünet az opticus atrophiája, melyet Uthoff 100 esete közül 40-ben talált fel. A budapesti egyetemi szemklinikán legutóbb észlelésünk alá került három hasonló betegségben szenvedő egyén mindegyikénél mutatkoztak elváltozások a látóideg részéről, melyeket a következőkben óhajtok röviden ismertetni. I. Zs. M. 17 éves férfibetegnél nehány év előtt jelentkeztek a scleros. polyins. tünetei, melyhez az utóbbi időben a látás megromlása is csatlakozott. Jelenleg látásélessége mindkét szemén a rendesnek (Ve (5/ao): szintévesztö. Látóterei szabadok, scotoma nem mutatható ki. A szemtekéken jobbra nézéskor apró nystagmusszerü rángások láthatók. Pupillák egyenlőek, középtágak, fényreactiójuk renyhe. Mindkét papilla n. opt. a rendesnél halványabb, decoloráit. II. M. M. 16 éves leánynál kezdődő scleros. polyinsul. van jelen. Látása 3/4 év óta romlik. Jelentkezésekor látásélessége mind a két szemén a rendes (o-a (6/3o). Színlátása jó. Látóterei peripheriásan 40°-ig megszükiiltek, scotomája nincs. Pupillák egyenlők, középtágak, fényre és konvergentiára jól reagálnak. A szem mozgásai szabadok, nystagmus nincs. Mindkét szemfenekén atrophia nerv, optic, simpl. képe látható. III. M. B. 36 éves férfi már hosszabb idő óta szenved sclerosis polyinsularisban; két éve a látása is romlik, főleg a bal szemén. Látása most jobb szemén a rendes Vs-ének, a balon a rendes ’/o-ának felel meg; színlátása jó. Szabad tárgylátóterek mellett, a jobb szemen a színes látóterek concentrikusan kis fokban szűkültek, a bal szemen centrális relativ scotoma mutatható ki. Pupillák rendes viszonyokat mutatnak; a szem mozgásaiban nincs hiány. Mindkét papilla egyaránt fehér, kifejezetten atrophiás. Mind a három esetben tehát kisebb-nagyobb fokú sorvadás jeleit találtuk a látóidegeken a látásélesség csökkenésével; de nem mindig oly fokban, mint azt a meglevő látás után a priori várni lehetne. így például az I. esetben a látásélesség (Vének csak éppen decoloratio felelt meg a papillák részéről, míg a III.-nál 6A' látásélesség mellett csaknem teljesnek látszó atrophia volt jelen, olyan, mint a másik szemen 5/ao látás mellett. Feltűnő a látóterek különböző viselkedése is a három esetben : teljesen szabad látóterek, normalis tárgylátóterek mellett a színes látóterek szűkülése, concentrikus peripheriás látótérszűkület, s végül szabad peripheriával centralis scotoma találtattak. Különösen érdekes, hogy e scotoma csak az egyik szemen jelent meg, míg a másikon csupán a színes látóterek szűkülése felelt meg a szemfenéken talált ugyanoly elváltozásnak. Mint a tabes dorsalisnál, úgy a sclerosis polyinsularis kíséretében támadó látóidegsorvadás is mindkét szemet, s rendszerint egyenlő mértékben illeti. Eseteinkben is a két szem tükri lelete azonos volt, két esetben a látásromlás a két szemen egyforma, s csak a III.-ban van nagyobb különbség a két szem látásélessége (5/t--'V 30 ) között. Az elkülönítő kórisme szempontjából fontos és a bántalom lényegét jellemzi, hogy a látóidegsorvadást kísérő egyéb szembeli tünetek, melyek tabesnél a legállandóbbak közé tartoznak, a sclerosis polyinsularisnál sokkal ritkábbak, s eseteinkben is hiányzottak. így pupillaris differentia, Robertson-féle tünet, izombénulás egy esetben sem fordult elő; egyszer észleltünk a pupillák részéről renyhe fényreactiót. Ellenben jelen volt egy esetben színtévesztés, s egy másikban nystagmusszerü rángások.
