Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-07-24 / 3. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap11 30. számához.

3. szám.

Budapest, 1898. évi julius 24.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHÜLEK VILMOS egyet, tanár.

TARTALOM. Schwitzer Hugó: A szürke hályog keletkezéséről. — Leitner Vilmos dr.: Az öröklött látóidegsorvadásról újabb esetek alapján. — Leitner Vilmos dr. : Klinikai közlések. I. Atrophia nervi optici sclerosis polyinsularis kíséretében. II. Idült ólommérgezés következtében keletkező látóidegbetegség. — Könyvismertetés. — Irodalom-szemle. — Vegyesek.

A szürke hályog keletkezéséről.1

Irta: Schwitzer Hugó szigorló orvos.

A lencsében előforduló pathologikus folyamatok közül úgy gyakoriságánál, mint pedig azon következményeknél fogva, melyekkel fellépése a látásra nézve járni szokott, első helyet foglal el a szürke hályog, a cataracta. Lényege azon folyamatnak, melyet e névvel jelzünk: partialisan vagy az egész lencsére kiterjedőleg az intracapsularis hám proliferatiója, a lencserostok egymásközti fellazulása, duzzadása és molecularis zavara, a rostok chémiai decompositiója, fellágyulása és végül zsugora. Következménye, hogy a pupilla síkjában képződött szürkés-fehér tömeg egészben vagy legnagyobb részében a látást megakadályozza. Ezen kóros állapottól lényegesen megkülönböztetendő a lencserostok physiologikus selerosisa, mely minden lencsében már kora ifjúságban a legbelső rostokban fel szokott lépni és innen lassan tovább terjedve (ha időközben az egyén el nem hal), a lencse egész kéregállományára is terjedhet és előáll azon állapot, melyet „cataracta nigra“-nak nevezünk:

Aetiologiájukat illetőleg a cataracták két főcsoportra oszthatók:

1. Azon cataracták, melyeknél sem a testben általánosan, sem a szemben lokálisán oly megbetegedést, mely nekünk a cataracta keletkezésére nézve támpontot nyújtana, nem találunk.

2. Azon cataracták, melyek vagy valamely testi bántalomnak, vagy a szem valamely megbetegedésének folyományai. Az első csoportba tartozók a primaer cataracták, a másodikba tartozók a secundaer vagy consecutiv cataracták.

Minden consecutiv hályog egyszersmind complicált is, a mennyiben a bántalom oka complicálja a hályogot. Ezen consecutiv hályogokat a legkülönfélébb bántalmak idézik elő, melyek nagyobbrészt a lencsét a benne létrehozott táplálkozási zavarok folytán afficiálják. A lencsének ugyanis sem véredényei, sem idegei nincsenek és csak egy alkatnélküli hártya, a Zonula Zinnii rögzíti helyébe; mellől és hátul két különböző anyagtól van körülvéve, melyek consistcnciájuk és chemiai összetételükre nézve a lencsétől különböznek. A lencse tápláló anyagát részben a csarnokvíztől, részben az üvegtesttől nyeri; valószínűnek kell mondani azt is, hogy az intracapsularis sejtek a humor aquaeusnak tápláló nedvvé való átalakulásában fontos szerepet játszanak.2

Mivel azonban sem a csarnokvíz, sem az üvegtest véredényekkel nem bírnak (ezek az uvealis tractus részéről táplálkoznak), a lencse aránylag távol fekszik az őt tápláló véredényektől és így a tápanyagok, melyek a vérben foglaltatnak (ép úgy mint a pathologikus anyagok) csak későn jutnak a lencsébe. Ezt állatokon kísérletileg is bebizonyították. így állatoknál, melyeknek lithium-carbonatot fecskendeztek bőrük alá, a lithiumot néhány perez múlva az összes testrészekben ki lehetett mutatni, a lencsében azonban csak egy fél óra múlva. Hályogosoknál, kikkel húsz gramm lithium vizbeni oldatát megitattak és utólag operáltak, a lithium a lencse minden részében csak akkor volt kimutatható, ha a lencse extractiója a lithium felvétele után 2'/2—3 óra múlva lett eszközölve. Négy nap múlva

1 A budapesti kir. magy. tudomány-egyetem f. é. május hó 13-dikán tartott ünnepén a Pasquich-féle alapból jutalmazott pályamunka. A magy. tud. Akadémia III. osztályának 1898. jun. 20-ikán tartott ülésén bemutatta Schulek Vilmos tanár.

2 Becker: Pathologie u. Therapie des Linsensystems (Graefe- Saemisch. Handbuch der gesammten Augenheilkunde V.).

a lithium a lencse minden részében még kimutatható volt; öt nap múlva a lithium las-an kezdett tűnni és hét nap múlva az extrahált lencse a lithium nyomait alig tartalmazta.1

A lencse táplálkozási módjának megismerése annál fontosabb, mert nemcsak a secundaer cataracta igen sok esetében a lencse rossz tápláltsága oka a homályosodásnak, hanem a primaer cataractánál is felveszik sokan, hogy a lencse táplálkozási zavara okozná.

Ha már most a lencse táplálékát az üvegtestből és csarnokvizből nyeri, akkor eme táplálkozásnak szenvednie kell mindig, valahányszor az említett folyadékok kóros alkatrészeket tartalmaznak; már pedig mint minden átlátszó közegben, úgy a lencsében is a táplálkozási zavar az illető közeg homályosodásában fog nyilvánulni.

A szem folyékony közegeinek összetétele kétféle módon lehet abnormis:

Vagy az egész szervezetben keringő vér abnormis és ezen abnormis vér természetesen a szem folyékony közegeire is gyakorol befolyást, vagy pedig a circulationalis, illetve transsudacionalis viszonyok magában a szemben eltérnek a rendestől és így jön létre a szem folyékony közegeinek változása. Az első esetben megbetegszik mindkét lencse egyszerre, vagy rövidesen egymásután, a második esetben a cataracta képződése egyik szemre szorítkozik.

Ezeknek előrebocsátása után foglalkozzunk a secundaer cataracta egyes alakjaival.

Ilyenek a következők :

1. Cataracta diabetica, melynél egyrészt a lencsét körülvevő és táplálkozását eszközlő közegek kóros összetételűek, másrészt a lencsének a diabetessel együtt járó nagyfokú nedvvesztesége szintén oka a táplálkozási zavarnak.

2. Rachitis-sél járó cataracta (főleg cataracta perinuclearis) a szervezetben fellépő általános táplálkozási zavarnak következménye.

3. Nephritis, ascites esetén fellépő cataracta, mikor az alapbántalom folytán az egész szervezetben keringő vér kóros; másfelől ilyenkor a lencsében a folyadék túlsók, a mi szintén indító ok cataracta képzésére.

4. A szorosabb értelemben vett complicált cataracták ■ ezek a lencsének oly elhomályosodásai, melyek a szemben fellépő egyéb betegségek által vannak feltételezve.

Ilyen betegségek lehetnek cornealis genyedések, iritis, iridocyclitis, hátsó synaechiákra vezető folyamatok általában; továbbá nagyfokú myopia, ablatio retinae, glaucoma absolutum, cysticercus és tumorok. Mindezen szembetegségek esetén nagyobb vagy kisebb mértékben abnormis circulationalis viszonyok jönnek létre, így egyes területei az érhártyának vagy ideghártyának kizáródnak a keringésből, avagy pedig új keringési pályák keletkeznek (pl. tumorokban). Természetes, hogy ilyenkor a szem egyes közegeinek táplálkozása egészen más, rendestől eltérő viszonyok közé kerül. Hogy ilyen esetekben a cataracta képződésére vezető tényezők localisak voltak, a mellett szól az is, hogy a cataracta a különben is megbetegedett szemre szorítkozik és csak akkor terjed át a másik szemre is, ha ez vagy analog módon, vagy sympatikusan szintén megbetegszik. Az ilyen complicált cataracta gyorsan szokott fejlődni és rendesen cataracta totálissá lesz.

1 Zehender: „Handbuch der gesammten Augenheilkunde“. Stut‘gart 1876.