Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-04-25 / 1. szám
48 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1897. 1. sz. Nem kerülhetem el ez alkalommal, hogy röviden meg ne említsek egy sok irányban igen tanulságos esetet, melynél a retina egészen szokatlan s specialis körülmények által élesen határolt helyén alakilag valódi „retinitis circinata“ képződött: St. G., 30 éves, két év előtt poliklinikai osztályomra jött azzal a panaszszal, hogy rosszul lát. Mindkét oldalon retinitis haemorrhagicát találtam tiszta közegek mellett. A belső szervek, különösen a szív vizsgálata egész rendes viszonyokat mutatott, a vizelet normális volt. Az anamnesis azonban kiderítette, hogy a beteg két évvel ezelőtt syphilitikus fertőzést kapott s a közkórház bujakóros osztályán kezeltetett. Én tehát diagnosisul a retina edényeinek bujakóros megbetegedését mondottam s kórházi ápolást és inunctiós curát ajánlottam. A beteg (bérkocsis) ebbe nem akart beleegyezni s egy ideig nem mutatta magát. A mint újra megjelent, a jobb szembeli vérzések tömegesebbek voltak s a látóképesség erősen csökkent ; a bal szemen iridochoroiditis társult volt a bántalomhoz, mely igen gyorsan s rosszindulatúan folyt le s nemsokára teljes vakolásra vezetett (köralakú pupilla-elzáródás, cataracta s valószínűleg ablatio retinae). Most végre rá lehetett venni a beteget, hogy vétesse magát fel egy szemészeti osztályra, hol rajta erélyes bekenési curát végeztek. Midőn a beteget újra vizsgáltam, a látóképesség a jobb szemen újra helyreállott. V=5/6 finom nyomást 15 cm.-ről folyékonyan olvas, a törő-közegek teljesen tiszták, a papilla élesen határolt, de a reczehártyán a következő sajátszerű elváltozások voltak: A nasalis papillaszél közepéből diagonalis irányban le- és befelé egy körülbelül 1/2 papillányi széles, hatalmas élénkfehér új képződmény indul ki, mely az edényhilussal és a nagyobb edénytörzsekkel egy vékony, átlátszó felrakodás útján függ össze s mely kiinduláspontjától körülbelül két papillatávolságban két hegyes szögben álló léczre osztódik, mely léczek, miután egy darabig lefelé húzódtak s különböző mellékágakat küldtek az üvegtestbe, újra egyesültek ívalakban, úgy hogy az egész kötőszövetes, léczszerűen az üvegtestbe benyomuló új képződmény egy palaezkszerű testet ábrázol, melynek elülső, a néző felé fordított fala ki van vágva. A „palaczk“ öblös falai e szerint a reczehártya-körzet meglehetősen nagy területét határolják körül. A palaczk nyakán (azaz a papillaris széltől kiinduló léczen) keresztül újonnan képezett edényköteg húzódik át, melynek főtörzsei a palaczk falain egészen apróra elágazódnak s fenekét ívalakban körülveszik, mely ív legkülső kacsai előre emelkednek (azaz a néző felé) s az üvegtestben szétoszlanak. Ezen a palaczk falai és a mellette futó edényívtől körülhatárolt reczehártyaterületen egy idő óta valódi „retinitis circinata“ lépett fel, a mennyiben az újonnan képezett edénykoszorúval párhuzamosan és attól befelé egy fehér foltokból és pettyekből álló öv keletkezett, mely úgy egyes részeiben, mint elrendeződésében teljesen a perimacularis öv jellegével bir s ennélfogva egy „retinitis circinata^-t ábrázol en miniature. Jelen esetben biztosan oly reczehártya-részlet degenera ti ójáról van szó, mely újonnan, de syphilitikus alapon képzett, tehát beteg edényektől tápláltatik, valamint a foltövnek az edényív kanyarulataihoz való odafekvése a plaque-oknak a főtörzsektől elágazódó capillaris kacsoktól való függését jelzi. A jellemző foltfelhalmozódás genesisének bizonyítására szebb képet még kísérleti úton sem lehetett volna előállítani. # Hogy jelen munkámat ne terjeszszem túlságos bőre, nem akarok differentialdiagnostikai tárgyalásokba bocsátkozni, melyek annak, ki Fuchs szép ábráit tanulmányozta, vagy az itt szóban forgó bántalom egy esetét megfigyelte, aligha lesznek szükségesek. A „Hutchinson-féle elváltozás“ annyira különbözik minden góczképződéssel és izzadmánynyal járó retinalis bántalomtól, hogy összetévesztés alig lehetséges. Ellenben különösen fel kell hívnom a figyelmet a diabetrsnél előforduló retinadegeneratióra, mely betegségünkre nagyon hasonlít, sőt vele rokon bántalom. Hirschbergnek a diabetesnél előforduló reczehártya-központ degeneratiójáról egy kitűnő leírást köszönhetünk. (Centralblatt f. pr. Augenheilk. 1889, 23. oldal.) Ezen betegség első főalakja abban áll, hogy kicsiny, világos, fénylő góczok halmozódnak fel a retina szövetében a nagy edények alatt a macula lutea környékén. A góczok körökké rendeződnek a macula lutea környékén. Vérzések gyakoriak. Ezek arra utalnak, hogy diabetikus egyéneknél a retina edényei súlyosan megbetegedhetnek, mit Hirschberg is kiemel, és azon felvételt engedik meg, hogy a góczok a retinában az edénymegbetegedés következményei. A „Hutchinsonféle elváltozás“ és a Fuchstól retinitis circinata néven leírt esetekben a vizeletben rendszerint nem lehetett semmi rendellenest kimutatni. Kivételt képez egy esetem, hol a retinának kifejezett endarteriitikus és endophlebitikus elváltozásain kiviil diabetes is volt jelen; a czukortartalom a 4°/0-ot meghaladta. Ezen esetet felvettem casuistikámba, mert a retina elváltozásai igen jellemzőek voltak. Ezzel szemben egy másik esetemet, bár a retinitis circinatához közel áll, külön akarom tárgyalni, mivel Hirschberg a retinaközpont diabetikus degeneratioját mint jól körülhatárolt kórképet már leírta s ez talán ezen csoportba tartozik. B. B. úr, 63 éves, Budapest, körülbelül 10 éve szenved diabetesben. A baját pontosan megfigyelő intelligens beteg adatai szerint a legnagyobb czukormennyiség 2'5°/0-ot tett ki. Már évek óta lát rosszul, a betegség kezdetére vonatkozólag nem tud adatokat nyújtani. Először láttam 1895. deczember 29-éu ambulantiámon. 0. S. M 2 0 D V = 5/18—5/12 ; + 2-vel Schweigger 0-75-öt nehezen és keresve olvassa (kicsiny centralis scotoma). A macula lutea körül jellegzetes fehér foltokból és pettyekből álló öv. A körzeten egyes kisebb vérzések. 0. D. M 2'0 D V alig 5/60, nagy centralis scotoma, a legnagyobb betűket, még convexüvegekkel is, csak nagy fáradsággal tudja felismerni. Törőközegek tiszták, a macula alatt fehér, egymással összefolyó, nem festenyzett góczokból álló kör, a retina körzetén néhány kisebb vérzés. A vizeletben czukornak és fehérjének csak nyomai. Belső vizsgálat: emphysema pulmonum, mindkét hang a gyomrocsokban jól határolt, az aorta első hangja tompa, a második normalis, a pulmonalis mindkét hangja rendes. A nagyobb ütértörzseken nincsenek különösebb elváltozások, az arteria temporalis nagy fokban rigid és kanyargós. Az utoljára 1896. szeptemberében megejtett vizsgálat nagyjában ugyanazt mutatta. Most is csak nyomai vannak a czukornak a vizeletben, de valamivel több a fehérje. Ha a saját és idegen megfigyelések alapján velősen kell összefoglalnom nézetemet az általam „Hutchinson-féle elváltozásának s Fuchstól „retinitis circinata“-nak nevezett bántalomról, ez a következőkben foglalható össze: Oly Mutatómról van szó, mély már kezdettől fogva nagy látási zavarokkal jár, melyek centralis scotoma által okoztatnalc. A látási zavar okául a reczéhártya központján degeneratio található. Ez fehér, sohasem festenyze't szélű foltok és pettyekben nyilvánul, mely foltok koraiakban vannak az eredetileg ép fovea centralis körül elrendeződve s e mellett a papilla lobos elváltozásának minden tünete hiányzik s a szem törőközegei teljesen átlátszók. A retina edényei betegek, a leggyakoribb complicatio a vérzés. A bántalom idült, kimenetele ritkán kedvező. A reczehártya-központ gyakran teljesen elsorvad, teljes megvakulás azonban nem áll be, mert a retina körzete működésképes marad. A bántalom arteriosklerosissal van párosulva s valószínűleg a retina szövetének disseminált fehér lágyulásáti alapszik. * Az előzőleg tárgyalt kórképet 1887-ben „a szemfenék Hutchinson-féle elváltozása“ név alatt írtam le, mivel az irodalom pontos áttanulmányozása után semminemű adatot vagy ábrát nem találtam, melyhez megfigyeléseimet hozzáfűzhettem volna, raig Hutchinsonnak a „Ophthalmie Hospital reports 8-ik kötetében foglalt közleményére nem bukkantam, mely ez irányban előttem felhasználhatónak tűnt fel. J. Hutchinson Warren Tay szemtükri leletei alapján „Symmetrical central chorioidoretinal disease occuring in senile persons“ ezimen egy megbetegedést ír le, melyet következőképen jellemez: idősebb,
