Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-11-29 / 5-6. szám

1898. 5—6. sz.

ORVOSI HE T IL A P — SZEMESZE T

46

M. 20 D. helyett tehát irassék : Z = —18, A = 10; utóbbi 10 mm. a tetőtől, mint általános distanzia veendő.

7. Wolff (Berlin) „A muse. levat, palp. sup. elörehelyezéséhes, as ín átmetszésével“.

8. Ulrich (Strassbui'g) „A szemben levő folyadéhnozíjásról“.

9. Monyé (Japán) „Egy retinalis reflexről“.

10. Axenfeld (Marburg) „A szemnél: egyes enyhébb és jóindulatú metastatikus lobjairól és hétoldali thrombosisról általános sepsisnéU.

Endogen genyes szemlobok feltételezik genyokozó mikroorganismusoknak a szemben való letelepedését; idáig nincsen bebizonyítva, hogy a vérben általánosan elosztott toxinok a szemben concentrálódbatnak, bár más keringő mérgek helybeli enyhe lobokat okozhatnak ípl. interstit. neuritis optica alkokolica). De maguknak a genyokozóknak letelepedése csekély virulentia mellett könnyen változásokat előidézhetnek.

Előadó microscop. képeket mutat, hol pneumococcusok által csak kis góczocskák, mint chorioiditis disseminata és retinitisnél keletkeztek. Ezen legkisebb góczocskák is magukon viselik a lob jellegét és ép az által különböznek microscopíce a tiszta toxikus vérzésektől és retinalis többi góczoktól, mint azt Both retinitis septicával jelölte szemben a metastatikus lobbal. Hasonlókép nem localis bacterium-letelepedésnek következménye, hanem az általános vér szétbomlásnak, a kétoldali veuathrombusok képzése a retina és érbártyában Ezen thrombosis általános sepsisnél azért fontos, a mennyiben általa keringési akadály okoztatik és rajta a keringő genyokozők tapadhatnak. így értelmezhető a genyes metastatikus ophthalmiának gyakori kétoldalisága, így talán a különös gyakoriasága puerperiumban.

11. Vossius (Giessen) „Mikrophthalmus congenitus“ ról. Előadó leírja a microscop. praeparatumokat és fényképeket mutat, melyek szerint a megkisebbedés a fötalis élet lobos változásaira vezethető vissza. Ugyanezen okból származtatja előadó a cataracta congenita vasculosa egy esetét.

12. Bahr (Mannheim) „Egy veleszületett periodikus exophthalmus“ esetét mutat be egy különben egészséges lü éves fiú bal szemén jobbra való nézésnél.

Bemutató ülés az egyetemi szemklinikán pénteken, augusztus

7-dikén.

Elnök: Schirmer (Greifswald).

Számos műszer és praeparatum lesz bemutatva, melyek legnagyobb része a már tartott előadásokra vonatkozik.

Különös érdekű Schínidt-Rimpler (Göttinga) egy közlése „a látóidegek semidecussatio“ kérdéséről. Szerző már 1877. írt le egy esetet, melynél egyik látóideg atrophiája után mindkét tractus sorvadt, de a túloldali nagyobb mértékben Michel és újabban Kölliker állítják, hogy embernél a látóidegek teljes kereszteződése áll fenn. Kölliker ezen állítása támogatására 2 seriát mutatott normalis szemekről, de Merckel Göttingában előadónak azt mondta, hogy normalis szemeken nem lehet a rost lefutásról véleményt adni. A pathologia itt jobb felvilágosítást ad. Szerző egy férfitól származó praeparatumokat mutat (készítvék Cramer dr. által Göttingában), ki halála előtt 13 évvel phtisist aquirált jobb szemén. A jobb opticusban az összes rostok sorvadtak, a bal normalis. A helyett mindkét traetusbau találtatnak atrophikus rostok. Az atrophia mindkét részben az agykérgig követhető.

Klinikai közlemények.

i.

Sympathiás gyuladás ritka esete.

Közli: Schwurcz Ernő dr, szemklinikái gyakornok.

H. M. 53 éves földmíves jobb szemét 1894. november 2-dikán ökör döfte meg, mely után e szeme kivörösödött, fájt és

a látás is elhomályosodott rajta. Néhány héttel a sérülés után klinikánkon volt, de felvételi ajánlatunkat akkor nem fogadta el, csak mikor 1895. február közepén betegnek balszeme is megbetegedett, ezután néhány héttel 1.895. márczius 2-án jött be klinikánkra a következő jelen állapottal:

Jobb szemén kézmozgást lát. A szemteke békés, belső oldalán a cornea széltől 4 mm.-nyíre körülbelül l'ö cm. hosszú íves, 1—2 ram. széles kissé mellfelé domborodó, kékesen fénylő szabálytalan vonal van. Cornea ép. Csarnok igen mély. Iris nem látható. Pupilla területe koromfekete. Üvegtestben vér. Szemfenék nem látható.

Balszemén V2 méterről olvas ujjakat, kötöhártyái belöveltek, cornea körül ciliaris injectio. Cornea ép, csarnokvíz zavaros. Iris bágyadt, piszkos barna, szálazata elmosódott, szélével a lencse mellső tokjára nőtt, pupilla szűk, fényre alig reagál. Heves kisugárzó fájdalmak vannak e szemen fénykerülés mellett.

Diagnosis: Aniridia; aphakia et cicatrix sclerae oc. dextri. Iritis sympathica oculi sinistri.

Rendeltünk mindkét szemre meleg bórsavas borogatást, bal szembe atropint, majd atropin conjunctivitis miatt scopolamint, és 2'0 gr.-os unguent. Hydrarg. einer, bedörzsölést, mely utóbbiból 40 gr.-ot dörzsölt be.

1895. márczius 31. Beteg állapota nem javult, sőt e szemén a fenyérzés is kialudt.

Az enucleatióba nem egyezett bele, miért saját kívánságára utasítással elbocsátottuk. Azonban bal szemének fájdalmassága nem hogy engedett volna, hanem időnként súlyosbodott, miért 1895. október 26-án újból felvétette magát klinikánkra, az enucleatióba beleegyezett, melyet 1895. november 1-én cocain becseppentése mellett végre is hajtottunk.

A fájdalmak teljesen megszűntek és tiszta halavány kötőhártyával bélelt szemüreggel ugyanazon hó 7-dikén elbocsátottuk.

Jobb szem lialovány, üvegtestben néhány fekete úszkáló rög látható, látása convex ÍO'O D. v. f>/30.

Az eset ama ritkán előforduló esetekhez tartozik, midőn az eredetileg sérült szem megmarad későbbi időkre is használható szemnek, míg a sympathikusan meggyuladt vak szemet a csillapítliatlan fájdalmak miatt enucleálni kell. Ha a jobb szemet a kitört sympathiás gyuladás ellenére is enucleáljuk, a mint azt sokan teszik, a bal szem látását úgy sem tudtuk volna megmenteni, s így a szerencsétlen ember teljesen vak, míg igy nemcsak tájékozni képes magát, hanem durvább munkára is képes.

II.

Cataracta traumatica partialis egy esete.

Közli: Lettner Vilmos dr., szemklinikái gyakornok.

Sérülésből származott hályogok rendszerint az egész lencsére kiterjedő elszürkülésböl állanak. Ritkábbak azon esetek, midőn trauma után a lencsének csak egy részét illető állandó homály marad vissza; ellenben más okok gyakrabban szerepelnek a részleges cataracták képződésénél. Ilyenek az uvea, retina és üvegtest bántalmai, okok, melyek a lencse táplálkozási viszonyait gátlólag befolyásolják. Biztos adatok azonban az irányban, hogy mely tényezők összejátszásától függ a hályog teljes avagy részleges volta, hiányoznak. Úgy látszik, hogy fejlődési zavarok, általános szervezeti betegségek, s az ezekkel kapcsolatban, vagy tőlük függetlenül támadt s az említett részeket illető szembajok, szóval a lencserendszert nem közvetlenül érő hatányok inkább disponálnak részleges hályogok keletkezésére, mint a lencserendszer primaer bántalmazásai.

Ezen indirect tényezők befolyása mellett szól az öröklékenység, melyet a veleszületett cataracta zonularis és a későbbi élet folyamán a degeneratio pigmentosa retinaevel összefüggöleg fejlődő cataracta corticalis posterior majdnem minden esetében sikerül kimutatnunk. Az előbbi alakkal legtöbbször rachitis kíséretében találkozunk, míg az utóbbi a szülök consanguinitásával esik össze. A gyérebben előforduló cataracta centralis, axialis, fusiformis, stellata, punctata s corticalis anterior is többnyire az intrauterinalis életben keletkezik, a közelebbi okokat azonban ezeknél nem ismerjük.