Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-11-29 / 5-6. szám

■■■

44

0 R V 0 S I II E TILAP — SZE M E S Z E T

189(5. 5—(5. sz.

méreggel kezelt, az által, hogy ilyen betegeket egy külön tartott „erysipel-ágy“-ba fektetett, vagy a rákos fekélyt erysipelwattával befedette. így sikerült némely esetben jó eredményt elérni és Nieden maga 12 év előtt az iridochoroiditis 2 esetét írta le, melyek egy véletlenül hozzájárult erysipelas által gyógyultak. Azonban későbbi észlelők csak szomorú eredményt értek el. Nieden újabban két inoperabilis szemdaganatot azEmmerich- Scholl-féle rákserummal kezelt, minden eredmény nélkül. Az első esetben (recidiváló melanosarkoma) a 4. injectio után még élénkebb növekedés mutatkozott; a második esetben (az örbitából burjánzó recidiváló gliosarkoma.) a 10. injectio után a növekedés rohamos volt és a fekélyes daganatfelület borzasztó szagot terjesztett. Akkor a 2°l0-os formol-oldat használatát megkezdte, mely igen sikeresnek bizonyult, annyiban, hogy a szag megszűnt, az elfekélyesedett felületen száraz gangraena, fejlődött és feltűnő visszafejlődés állott be. Természetesen a letalis kimenetel beállott, de a formol-oldattal való kezelés ily szomorú körülmények között a betegre és hozzátartozóira nézve jótétemény volt.

2. Hess (Lipcse). Az emberi lencse eddig ismeretlen lielyváltozásáról az alkalmazkodás alatt.

Hess-nek sikerült entoptice kimutatni, hogy alkalmazkodáskor a lencse a nehézség törvényei szerint lefelé sülyed. Természetesen a lencse-eltérítés függ a fejtartásról, tehát jobb vagy balfelé hajlott fejtartásnál a lencse jobb vagy baloldal felé esik. Ezen kísérlet a Helmholtz-féle alkalmazkodási elmélet mellett és a Tscherning-féle elmélet ellen szól.

3. Czrzellitzer (Heidelberg). Zonula- feszül és és lencsealak.

Előadó igen eszesen kigondolt állatkísérleteken körülbelül

az ellenkezőt törekszik bebizonyítani, miut Hess. A tudós előadása, valamint az igen complikált kísérletek berendezkedése kivonatban vissza nem adhatók, referens tehát az eredetire utalni bátorkodik.1 A discussióban (Hess, Sattler) azt emelték ki, hogy állatkísérletek, kivett és apparátusokba illesztett lencsékkel, az élő emberi szemen lejátszódó épéleti jelenségekre nem alkalmazhatók.

4. Hippel jun. (Heidelberg). A reczehárlya elfajulása bejutott vasszilánkok által.

Boncztani észlelések által meg van állapítva, hogy a hátulsó bulbusréSzletekbe jutott vasszilánkok behatása által akkor is megvakulás állhat be, ha a reczehártya leválása nem következett be. Az irodalomból 45 esetet állít össze, melyekben egy darab ideig a szilánk jól lett tűrve. De később reczehártya-elfajulás áll be, melynek tüneményei: 1. visuscsökkenés ; 2. concentrikus láttér-szűkület; 3. farkas;sötétség ;

4. színérzék-zavar. A szilánk aseptikus magatartásánál beburkoló kötőszövettok nem képződik. A reczehártya-elfajulás első symptomájaként hemeralopia lép fel-A discussióban részt vesz Hirschberg és Vossius. Hirscliberg egy esetről tesz említést, a melyben a 20. évben az idegen test behatolása után glaucoma lépett fel, concentrikus látótér-szűkület, mely az idegen test eltávolítása után is haladt.

5. Goldzieher (Budapest), a) Retinitis proliferansról. Előadó tagadja, hogy a retinitis proliferans ismert kórképe kizárólag recidiváló retinalis vérzések által keletkezik. Bujakóros egyéneknél előforduló rostos felrakódások a retina felszínén, melyek különben morphologice is eltérnek a Manz-Jaeger-féle retinitis prolii, kórképétől, a bujakór által és nem esetleges complicáló vérzések által vannak feltételezve, a mennyiben endo- és periarteriitissei állanak összeköttetésben. Spontán retinitis proliferans eseteiben felveszi Goldzieher, hogy a Müller-féle támasztó rostok túltengése forog fenn, mely körülírt sarjadzáshoz, üveges hártyák képződéséhez és a membrana limitans interna rostos felrakodásához vezet. Jellegzőnek tartja továbbá, hogy a nevezett sarjadzási folyamat üvegesedési hajlammal bir.

b) A szemháttér Hutchinson-féle elváltozásáról. Előadó kimutatja, hogy az általa ezen név alatt 1887-ben leírt reczehártyabántalom azonos a Euchs-féle retinitis circinatával.-Kilcncz esetet észlelt, melyekből kitűnik, hogy ezen bántalomnál kivétel nélkül általános arterio-sclerosissal összefüggő recze-1 Arch. f. Ophth. 42. köt. IV. fűz.

hártyás elfajulás volt jelen. Ep úgy mint Fuchs, ő is felveszi, hogy a jellegző retinalis góczok és foltok, melyek övszerűen a macula lutea körül csoportosulnak, nem vérömlenyekből kiindulnak, mint Wecker hiszi. Azon nézetben van, hogy a retinalis szövet lágyulása van itt jelen, hasonlóan az agykéreg fehér lágyulásához, mely egyes kisebb ütőerek és hajszáledények elzáródása által és a következményi szövetszétesés által van feltételezve. Előadó különben ezen tárgyról közlés alatt álló nagyobb közleményre utal.

C). Siegrist (Basel). Kyy ritkán észlelt retinalis megbetegedésről. Az eset azon beteget illeti, a kiről az „Arch. f. Augenh.“ (1896. C. füzetében) czímü folyóiratban „Retinitis circinata“ czím alatt említés tétetett. Siegrist kimutatja, hogy ezen diagnosis tarthatatlan.

7. Schmidt-Rimpler (Göttingen). Macularis látóidegsorvadás diabctesnél. A diabetes folyamán látóideg megbetegedések igen gyakoriak. Legtöbbnyire fennáll egy centrális skotoma, mely neuritis retrobul haristól függ. Szükséges tehát, központi vakfoltoknál mindig ezukorra megvizsgálni. A centrális skotoma diabctesnél nem dohány- és alcoholtói van feltételezve, mint ezt Mauthner állítja. Nem ritkán találni szemtükri elváltozásokat is, a látóidegdomb vél bősége és vérhiánya. A prognosis kedvező. A dohányzás minden esetre megtiltandó. Előadó kőrboneztani kutatásai szerint a diabetikus neuritis retrobulbaris boncztani képe azonos a dohányos amblyopiáéval. (Lásd: Goldzieher „Szemészi kézikönyvét“, 308. 1. „Diabetikusoknál, kik sok erős bort, cognacot isznak, s a kik (a gyomor teltsége által ingerelve) erősen dohányoznak, gyakran észleltem, hogy pár hét alatt nagyfokú a jellegzetes szemtükri leletet nyújtó, centralis amblyopia lépett fel.“ Ref.)

8. Straub (Amsterdam). Hyalitis és genuin uveitisről. Cyclitis gyűjtő név alatt szokták úgy az eseteket, a hol az üvegtest mint azokat, a hol az uvea inficiálva van, jelölni. Az előbbiek helyesebben jelöltetnének hyalitis névvel, az utóbbiak genuin uveitissel. Szóló mindkét folyamatot kísérletileg tanulmányozta állatoknál. Ha hyalitis jelen volt, akkor a leukocyták az üvegtestben, a retinában és az uvea capillaris rétegében találhatók; az uvea külső rétegei épek voltak. Három esetben, melyek Sympathikus gyuladást okoztak, uveitist és ép üvegtestet talált.

9. Greef (Berlin). Az álgliotnák és a szem áldaganatjainak boncztani alapjáról. Előadó glioma miatt eltávolított szemtekéket vizsgált és egyesekben a klinikailag megállapított diagnosis nem vált be. Daganatok miatt eiiucleált szemek friss állapotban vizsgáltassanak meg, a mikor legjobban a valódi és áldaganatok lényege állapítható meg. A gliomák friss állapotban puha szürkés, az agyvelőhez hasonló tömegek és már szabad szemmel jól felismerhetők. Már Ruete és Arit figyelmeztették, hogy érhártyalobos izzadmány előidézett reczeleválás eseteiben olyan kórkép lehetséges, melyek a valódi gliomához klinikai tekintetben hasonlítanak. A makroskopikus vizsgálat majd kideríti a diagnostikus tévedést. Előadó a pseudoglioma kórboneztanát részletesen ismerteti.

10. Hirschberg (Berlin). Az iris hátulsó felületéből sarjadzó szivacsos rákja (Schwammkrebs). Egy 2(5 éves férfiú l*/a év óta látászavarban szenvedett. Az iris felső részlete a corneához púposán tapadt. A pupillából gömbszerű kinövések hatoltak, fájdalmak léptek fel és a szem végre enucleáltatott. llirschberg és Birnbacker egy tumort találtak, mely az iris hátulsó rétegéből indult • és határozott tubulosus szerkezettel birt, epidermis-sejtekből állott, melyek kötegeli és csövek módjára egymás mellé sorakoztak. A daganat mirigyrákként felvehető. Hasonló eseteket leírtak Michel és Treacher Collins.

If. ülés 1896. augusztus 7-dikén.

Elnök: llirschberg (Berlin).

1. Sattler (Lipcse). Új festő-módszer segítségével a sclera ruganyos rostjait tanulmányozta.

2. Hoffmann (Baden-Baden). Adalékok a könytömlő és ektropimn műtétéihez. Semmi lényeges.

3. Schirmer (Greifswald). Körülírt tülökhártyai kidudorodások ellen alkalmazott gyökeres műtét. Úgy jár el a körülírt