Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-11-29 / 5-6. szám
ORVOSI HE T I L A P — S Z E M E S Z E T 1896. 5—6. sz. felemelni. Intőül szolgálhat már az is, hogy az óvatos angolok közül, a mennyire tudom, még senki sem nyilatkozik az irodalomban. Ha az épen mondatfákban a conservativismusnak megadtam az őt illető figyelmet, akkor annyival nyugodtabban állíthatom, hogy minden glaucomásat azonnal iridectomia alá fogni: antiquált álláspont. A pilocarpint és eserint minden glaucoma-esetben józan határok között megpróbálni: ma már határozott kötelesség. Az elmondottak, mint könnyen kivehető volt, a primaer glaucomára vonatkoztak. A secundaer glaucomáról egyelőre nem szólunk, habár sok esetében pilocarpint haszonnal alkalmazunk. Természetes, hogy a glaucomát bevezető alapbántalom minősége már dönthet a miotizálás kérdésében. így, hogy csak egy példát említsünk, már általánosságban is elülső synechiák mellette, hátulsó synechiák ellene szólanak. Sokszor az iridectomiát elvégezve, mégis pilocarpinra szorulunk, mire eseteket már közöltem is „sphiucterolysis anterior“ czímű dolgozatomban.1 Általános szempontból a miotizálás kérdésének ezen részét tárgyalni most még nincsen felhívás. Adatgyűjtés azonban kívánatos. Egészben a glaucoma orvoslásáról feltünhetik, hogy addig, míg Graefe Albrecht 1856-ban az iridectomiával gyógyítást felfedezte, megvakulás volt az egyedüli prognosis és a gyógyszeres elbánás legfeljebb lassítást tudott elérni. Az iridectomia azután teljes sikerű eredményeket adott. És pedig csakis az iridectomia, de nem minden esetben. Most az iridectomia mellett igen becses segédszerként a mioticumok is beválnak. Egyelőre biztosnak már annyi állítható, hogy velük az iridectomia egy ideig halasztható, végezésének ideje válogatható, teljesítésére a viszonyok javíthatók, hatása emelhető és kiegészíthető, sőt néha pótolható. Komoly kérdéssé emelkedik, hogy nem lehet e némely esetekben, jól ellenőrzött körülmények között, csupán a mioticummal beérni. Ha jól sejtem, erre a kérdésre a felelet az általános orvosi tudatban igenlő alakban készül kifejezésre törni. És ha így, akkor józan sor szerint új kérdés keletkezik, t. i. hogy a mioticum azért mégis csak palliativ szer-e, vagy hogy néha végleges gyógyszernek is bizonyul-e ? Ez a kérdés nekem már felvetődött és itt közlött eseteim kettőjében igenlően dől el. Ilyen tapasztalások ellenében nem lehet a tagadó állásponton maradni, hanem a kórtani felfogást is módosítani kell. De hiszen már régi és sokszor ismétlődő az a tapasztalás, hogy azok közül, a kik glaucomában elvakultak, némelyiknél a glaucoma később kialszik. Az ilyeneknek szeme vak ugyan, a glaucomás következmények változatlanul megvannak, de maga a betegség esetleg rajtuk már nem uralkodik. Ekkor a diagnosis is „exitus glaucomatis“-ra volna teendő, a mi nem egészen egyértelmű a „degeneratio glaucomatosa“-val. Az efféle esetek figyelmeztetnek, hogy a glaucomás dispositio nem szükségképen végleges állapot. A mire a betegség a maga végstadiumában tanít, az most az elején is felismerhetővé kezd válni. A glaucomás dispositio esetleg nemcsak nagy későre, hanem talán már jókor is kiapadhat. Ilyen, megengedem, hogy nem gyakori esetekben a pilocarpin a legáldásosabb, azaz véglegesen gyógyító szer is lehet. Mindenek szerint a pilocarpin a glaucomás folyamatot nemcsak gyengíteni, hanem dispositióját egyes esetekben kioltani és ekkor véglegesen gyógyítani is képes. A tropacocain értéke a szemorvosi gyakorlatban. Blaslcovics Fridolin dr. szemklinikái tanársegédtől. Számos szert ajánlottak már a szem érzéstelenítésére, mely a cocain egyik-másik kellemetlen tulajdonságával nem bir, de egyikük sem volt képes a cocaint a szemorvosi gya1 Többek között: „Orvosi Hetilap, Szemészet“ 1892. 1. és 2. sz. és ..Ungarische Beiträge“, 4 2 korlatból kiszorítani. A tropacocainra Vámossynak a múlt év végén megjelent czikke1 tett figyelmessé, minek folytán az egyetemi szemklinikán alkalmaztuk és kipróbáltuk ezen szert. Ezen kísérletek eredményéről bátorkodom röviden beszámolni. A tropacocaint physiologikus konyhasó-oldatban rendeltük és pedig 3 és 5°/0-os arányban. A kísérletek főképpen az utóbbival történtek. Első sorban saját szemembe cseppentettem a szerből, s azt tapasztaltam, hogy a tropacocain hasonló kellemetlen, égető érzést kelt a szemben, mint a cocain. A becseppentést a conjunctivának minimális belüveltsége követi, melyet csakhamar teljes érzéstelenség vált fel. Az 5°/0-os oldat egy cseppje 1' 2 perez múlva teljesen érzéstelenné tette corneámat; a becseppentés után 4 perczczel azonban már mutatkozott némi érzékenység. A corneának teljes érzékenysége csak mintegy 1 4 óra múlva tért vissza. Könnyebb megítélés czéljából összehasonlító kísérletet tettem a cocain és tropacocain között. E czélból mindkét szemén teljesen elszürkült lencsével biró, de egyébként ép szemű nőbeteg jobb szemébe 5H0-os tropacocaint, a balba pedig 5°0-os cocaint cseppentettem. A becseppentés mindkét szemen egy időben, s oly módon történt, hogy az oldat egy-egy cseppje közvetlenül a corneára jusson, s azután eleresztve1 a szemhéjakat a felesleget kifolyni engedtem. A szem érzékenységét ügy vizsgáltam, hogy kellő időközükben finom gombos kutatóval érintettem a corneát és conjunctivát. Az érzékenység megítélésében, a beteg kimondásain kivül, a fősúlyt a szemhéjak reflectorikus pislogására helyeztem. Egyik szemen sem lévén tárgylátás, a beteg az érintés pillanatát nem tudhatta. Mindkét szemen a becseppentés után 12 perczczel a szemhéjak a cornea érintésére nem reagáltak, de érzékenység még volt. A becseppentés után 1 perczczel az érzékenység még inkább csökkent volt, állítólag a cocainos szem érzékenyebb volt, mint a tropacocainos. 1 1perez múlva mindkét szem corneája és conjunctivája teljesen érzéstelenné vált. Négy perez múlva a tropacocainos szemen némi érzékenység már mutatkozott; míg a cocainos szemen csak 9 perez múlva. A szemhéjak reflexe a tropacocainos szemen 12, a cocainos szemen 15 perez múlva állott újból elő. A teljes érzéstelenség tehát a becseppentés után úgy a cocainnál mint a tropacocainnál körülbelül ugyanannyi idő alatt áll be. Előbbi szernél TG,, utóbbinál 2V2 perczig tart, s azután fokozatosan csökken. A tropacocain használatánál is lehet azonban a teljes érzéstelenség idejét jóval megnyujtani, ha 2—3 perczenként többszörös becseppentést végezünk. Ily módon a két szer hatását körülbelül hasonló idejűvé tehetjük. Az operateurt azonban nemcsak a conjunctiva és cornea, hanem az iris érzéstelensége is érdekli. Kétségtelen, hogy a cocain az ép irist is képes érzésteleníteni, bár nem tökéletesen. De azért elvétve akadnak olyan cataractás betegek is, kik az egész Graefe-féle extractiót — az iriskimetszést is beleértve — teljesen fájdalmatlannak mondják. A tropacocainnak az irisre való hatását is iparkodtam megtudni, bár itt a megítélés nem könnyű. Az iris csökkent érzékenységét csak operálások alkalmával Ítélhetjük meg, s hogy e tekintetben a betegek kimondása és viselkedése menynyire különböző szokott lenni, azt mindenki tapasztalhatta. Több esetben kellett tehát alkalmaznunk a tropacocaint operálásoknál s e mellett azt az impressiót nyertük, hogy az iris érzékenysége keveset vagy semmitsem változott, ügy tűnt fel, mintha a betegek valamennyien nyugtalanabbul viselték volna magukat, mint a cocainozott szeműek. A nélkül, hogy ezen alig bizonyítható tapasztalatot olfogadhatóbbá akarnám vele tenni, egyszerűen megjegyzem, hogy míg a cocain az irisre más módon is — a pupilla tágításával — feltűnően hat, addig a tropacocain, a pupillát alig vagy sehogysem tágítván, e tekintetben is kevesebb hatással van az irisre. A pupillára való hatástalanságot szeretik a tropacocain előnyének tulajdonítani. Ez azonban nem iudokolt kellőképen. 1 Orvosi Hetilap: Újabb gyógyszerek és gyógymódok. 1895. 2. szám.
