Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-07-07 / 2-3. szám
14 1896. 2—3. sz, ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZE T. Mellinger1 utóbbihoz hasonló esetet észlelt. A cornea fekélyén kidomborodó barna dúdor daganat képét nyújtotta. A diagnosist tumor in oculo glaukomatoso-ra tette az emelkedett tensio és az anamnesisben a vérzés hiánya miatt. A látszólagos tumor, szövettanilag vizsgálva, iris-szövetnek bizonyult. Ezen eseteket jóval felülmúlja Purtscher, klagenfurthi orvosé,1 2 a hol a corneális fekély nyitásából gesztenye nagyságú daganat lógott ki. A fekély egy leukoma adhaer., glaukoma secund.-os szemen keletkezett. A vizsgálat kiderítette, hogy a daganat magában foglalta az egész retinát, chorioideát és a corpus ciliare jó részét. Sajnos, hogy ezen esetről bővebb leírás nem található. A felsoroltakhoz csatolható a következő eset, melyet az egyetemi szemklinikán észleltünk. G. M.-né, 66 éves nőbeteg múlt év julius 27-én jelentkezett a szemklinikán, s előadja, hogy már gyermekkorában rossz látású volt, s látása folyton hanyatlott, de fájdalmai 10 év előtti időig nem voltak. Utóbbi idő alatt azonban többször voltak szemei fájdalmasak, s látása mindkét szemen teljesen elveszett. A jelentkezés előtt való napon, julius 26-án, este óriási szaggató fájdalmak léptek fel bal szemén, s e mellett vér csurgóit a szemből. Ekkor hirtelen valami szakadást érzett szemében, mire szemén valami elődomborodás keletkezett. A vérzés ekkor megszűnt, a bal arczfélre kisugárzó, tűrhetetlen fájdalmak azonban folyton fennállanak, miért is szemének eltávolítását kéri. Jelen állapot. Jobb szem mérsékelten izgatott. Nehány tág, kanyargós episcleralis ér látható. A cornea borús, felszíne szurkált. Csarnok igen sekély. Iris fakó, szálazata elvékonyodott. Pupilla igen tág, mozdulatlan. Lencse szürke, át nem világítható. Fényérzés nincs. T + 2. Bal szemhéjak mérsékelten duzzadtak, active nem nyílnak, középen kis diónyi daganat van a szemhéjszélek közzé ékelve. Közelebbi megtekintésnél látható, hogy ezen daganat a cornea közepéből indul ki, élesen határolt, s a cornea felé elkeskenyedő nyakkal bir. A daganat barnás-fekete színű, elég sima, vérzékeny felszinű. Felületén felülről lefelé barázda húzódik, mely egy nagyobb belső és egy kisebb külső részre osztja. A daganat tapintata elég tömött. Az átlátszatlan corneának csak 1—2 mm.-nyi széli része látható köröskörül. A szem feszülése — a mennyire a duzzadt szemhéjakon keresztül kitapintható volt — mérsékelten emelkedettnek mutatkozott. Fényérzés nincs. Ezekből a diagnosis biztosan megállapítható nem volt. Bizonyos csak annyi volt, hogy mindkét szemen glaukoma absolutum van, jobb oldalt cataracta glaukomatosá-val. A bal szemen található terimenagyobbodás határozottan pigmentált daganatnak imponált, de ezzel ellentétben állott a hirtelen keletkezés, és azon tény, hogy az intraocularis daganatok rendszerint a sclerát — s nem a corneát — törik át. A beteg által kért therapia ellen kifogásunk nem lehetett. Julius 28-án chloroform narcosisban történt az enucleatio, melyet a külső zúg behasítása előzött meg. A külső zúgot a szemteke kifejtése után varrattal egyesítettük. Műtét alatt kü1 Klin. Monatsbl. f. Aug. XXXI. 369. old. 2 Verband], d. Gesell, deutscher Naturforscher u. Aerzte. 1894. Sept, 24—28. lönösebb vérzés nem volt. Műtét után a fájdalmak megszűntek. A rendes kezelés mellett a beteg augusztus 3-án tiszta szemüreggel hagyta el a klinikát. A szemteke Müller-féle folyadékba került, s a rendes eljárás mellett mikroskopiai vizsgálatnak vetettük alá. A lelet a következő: A cornea egész vastagságán átterjedően, középen 6—7 mm. átmérőjű anyaghiány van, melynek szélei sejtes infiltratiót mutatnak. A cornea fennmaradt részletei ránczoltak, s vastagabbaknak tűnnek fel, mintha erős nyomás folytán a cornea szövete az anyaghiány helyétől oldalra szorítva lenne. A cornea ezen nyílása előtt a metszeten nagy dudor látható, mely egy belső, nagyobb s egy külső, kisebb részből áll. A nagyobb elődomborodás magasság szerint 12 mm., harántul 8 mm., a kisebb dudor méretei 7—7 mm. Mindkét dudor főtömegét vörös és fehér vérsejtek halmaza képezi, melyek tág hálózatú (fibrin-) reczében foglalnak helyet. Ezun véralvadékot kifelé a chorioidea határolja. A chorioidea szövete igen elváltozott, rosszul festődő. Az erek rendkívül tágak és vérrel feszesen kitöltöttek. A chorioidea rétegei több helyen nagyobb-kisebb vérzések által széttoltak, úgy hogy a chorioidea itt ott 4—5-szörösen is megvastagodottnak látszik. A stromapigment aránylag gyéren és szabálytalan elrendezésben található. A chorioidea mindkét dudort teljesen körülveszi, s azok alapja felé a corpus ciliare-ig folytatható, mely részarányosán a cornea nyílása előtt két oldalt elhelyezve található. Ugyanitt található a ránczolódott s a corpus ciliare-ra reáhajló iris is. A sugártest nyúlványai mindenütt jól ismerhetők fel s a dudor csúcsa felé tekintenek. A chorioideát kifelé, több helyen megszakítottan és szabálytalan elrendezésben pigmentált sejteknek egy sora veszi körül, melyek a pigment epithel sejtjeiként ismerhetők fel. A dudor legkülsőbb rétegét végre kötőszövetes rostokból összetettnek látszó hártya képezi, melynek elemei között kisebbnagyobb vérzések ismerhetők fel. Ezen legkülső réteg, mely nem egyéb, mint az elváltozott retina, sok helyen hiányos. így a kisebb dudornak majdnem egész felületén hiányzik, míg más helyeken, mint a két dudor között igen megvastagodottnak látszik. Ennek oka főképpen a metszlap ferdeségében keresendő. Másutt, így a dudor alapjánál, többszörösen ránczolt hártyát képez. A retina egyes rétegei — a pigment epithelt kivéve —- teljesen felismerhetetlenekké váltak. Az éppen leírt legkülsőbb réteg csak abból ismerhető fel retinának, hogy a corpus ciliare-ra ráterjedő részletein a pars ciliaris retinae egyes cylindrikus sejtjei igen jól ismerhetők fel, továbbá abból, hogy ezen réteg és a chorioidea között a pigment epithel biztosan felismerhető sejtjei találhatók. A dudor kocsánya főtömegében szintén véralvadékból áll, s ez közvetlenül folytatódik a szemteke belsejébe. Az összefüggés az előesett részek és a szemteke burkai (sclera) között teljességben egy metszeten sem látható. A szemteke belsejében, a corpus ciliare tapadási helyén több metszeten a sugártestnek kis, csak mikroskoppal felismerhető részlete látható. Más praeparatumokon egyes szálak húzódnak innen a cornea hátulsó felszínén végig, s innen a dudorhoz. Az összefüggést tehát a sclera és az előesett részek között csak vékony szál tartja fenn. A cornea anyaghiányában és a szemteke belsejében, azt egészen kitöltve, véralvadék található (az ábrán látható hézag sclera és vértömeg között műtermék). A sclera belső felszínén a suprachorioidealis kötőszövet nehány szálát több helyen felismerhetjük. A szemteke belsejéből a lencse és üvegtest, az egész chorioidea, corpus ciliare és iris, továbbá az egész retina hiányzik. A papillán sekély, de mégis szögbe hajló szélű excavatio van jelen. A papilla szélein a leszakadt retinának igen rövid, csak mikroskoppal látható csonkját találjuk. A látóideg atrophiás. A szemteke nagysága normális.
