Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-07-07 / 2-3. szám
5PTT 7“ 1896. 2-3. sz. ORVOSI HETIL Mint látjuk tehát az egyes leírások között meglehetős eltérés van. Ez aligha nem onnan van, hogy egyesek a szemfenéki leletet saját theoriájuk támogatására akarják felhasználni, s ez Ítéletüket többé-kevésbé befolyásolja. Mások nem veszik számba az egységes bántalom különböző stádiumait s végül az esetleges complicatiókat a kórképhez csatolják. S valóban azok, kik az opticus bántalmát a sympathicus által közvetített vasomotoricus zavarból akarják magyarázni, a papilla ereinek legkülönbözőbb változásait írják le. A kik csak akkor tükrözik a beteget, mikor az már vak, a papilla fénylő fehérségét hangsúlyozzák (a neurologok), a kik pedig a tabeseseket betegségük korai stádiumában látják, szürke papilláról beszélnek. Azok után, a miket évek óta sok száz atrophiás nervus optikus papilláján láttam,1 azt kell mondanom, hogy a tabeses atrophia egységes kórkép, melynek két stádiuma van. Az első időszakban a papilla szürke, erek változatlanok, lelapulás nincs s egyedül az egész papillára kiterjedő bágyadt szürkeség az, mely a bántalmat elárulja, később, de néha csak évek múltán, a papilla színe fehérebb lesz, és pedig a külső félen kezdődve; végül a lamina cribrosa likacsai megjelennek. Előbbire jól reáillik az atrophia nervi optici grisea, utóbbira az atrophia nervi optici simplex név. E két stádiumnak az anatomikus leletben az idegelemek degeneratiója s a szétesett részek elfogyása felelne meg. Nagy ritkán előfordul, hogy venosus hyperaemia van jelen, de az a meggyőződésem, hogy ezek complicált esetek. És pedig lehetséges, hogy e szövődést egy neuritis retrobulbaris toxica okozza, sőt az is lehet, hogy maga a syphilis mint olyan — eltekintve a tabeses folyamattól — directe okozott volt a látóidegben elváltozást. Ezen complicatio fejti meg azután azon állításokat is, hogy a tabeses látás zavar javulhat. Ilyen javulás már a tabeses látóideg - bántalom lényegénél fogva sem képzelhető,2 de ha a rossz látásban a dohánynak is van szerepe, s ha azt elvonjuk, némi javulást tapasztalhatunk. Ugyanezen felfogásom magyarázza azt is, a mit különben már Uthoff is említett, hogy az autiluetikus kúra egyes kivételes esetekben egy időre javíthatja a látást. Nem is említve azt, hogy ilyenkor a diagnosis helyességéhez is fér egy kis kétely. Szóval a tabesesek látóidegeit is épen úgy magtámadhatja valamely ártalom, mint egy más emberét s jól kell vigyáznunk, hogy ne tulajdonítsuk a tabesnek azt, a mit más ártalom okozott. S hogy e complicatiók nem is olyan ritkák, arról magam is meggyőződhettem, a midőn olyan tabes-betegeket vizsgálhattam, kiknek elhelyezésük az erős dohányzást megengedi. (Szegényház.) Mindezeknél fogva sem Samelsohn, sem Berger leírásait nem fogadhatom el, hanem az a meggyőződésem, hogy a tabeses látóideg-bántalom egységes kórfolyamat, melynek lényege: progressiv atrophia. A menet lehet gyorsabb vagy lassúbb, de a megvakulás bekövetkezése feltartózhatatlan. Azt szokták mondani, hogy a praeatactikus stádiumban keletkező atrophia lefolyása igen lassú, míg a paralytikus szakban jelentkező sorvadásé gyors. Sőt abból, ha kifejezett decoloratio mellett aránylag csekély mértékben romlott a látás, azt következtetik, hogy a megvakulás évekig fog tartani, míg ha a látás igen rossz, midőn az objectiv tünetek még jelentéktelenek: gyors lefolyást jósolnak (Kniess). Mindezen állításoknak nincs meg a kellő alapjuk. Abból, hogy az atrophiát csak a paralytikus szakban diagnostizálták, még nem következik, hogy az akkor keletkezett, s világos, hogy a diagnosistól számítva a teljes vakság bekövetkezését, ez aránylag rövidebb idő, mintha azt a valódi kezdettől számítanék. Semmi szükség sincs tehát arra, hogy ugyanazon körfolyamat menetében ellentétes viselkedést vegyünk fel. Az a véleményem, hogy minden csak a paralytikus időszakban 1 Az egyetemi szemklinikán csak a legutolsó 1895-dik évben a 8160 új beteg közül 286 látóidegbajban szenvedő beteg fordult meg, kik közül 155 atroph, n. opt.-ben szenvedett. Wecker 21,000 betege közül 310 atrophia fordult elő. 2 A betegek néha állítják, de a pontos vizsgálat mindig meggyőz ez állítás alaptalanságáról. P — SZEMÉSZET. 11 diagnostizált atrophia már régi keletű, s csak a szokott lefolyás vége felé jutott tudomásra.1 Azon eseteket, melyekről azt állítják, hogy a vakság teljesen jó látásból néhány hét alatt következett be, épen olyan skepsissei kell fogadnunk, mint számtalan öregkori szürke hályogos azon kijelentését, hogy hirtelen vakult meg. Mindez természetesen nem zárja azt ki, hogy a sorvadás lefolyása ne lehessen gyorsabb vagy lassúbb, hiszen magában a tabes lefolyásában is látunk ilyen különbségeket, csak az ellen tiltakozom, hogy a korai és késői szakban keletkező, jobban mondva diagnostizált atrophiának más volna a természete. Talán itt lesz helyén, hogy röviden megemlítsem azon tapasztalást, hogy az atrophia megjelenésekor a többi tünetek javalni szoktak. Benedikt, Martin, Dejerine erősítik ezt. A mennyiben functionalis tünetekről lehet szó, ez érthető is volna azon psychikus befolyásból, melyet a vakság bekövetkezése okoz, a mennyiben azonban organikus elváltozásokon alapuló tüneteket is említenek, az még nagyon is reászorul a bebizonyításra. Ha ezek után azt a kérdést vetjük fel, hogyan képzelhető az összefüggés az opticus atrophiája s az alapbántalom között, azokból a mit klinikus tapasztalatok s a talált elváltozások mutatnak, azt a véleményt alkothattam, hogy a felállított theoriák s magyarázatok’sokasága között az a helyes, a melyet Graefe már évtizedek előtt kimondott, hogy tudniillik az optikus és a centrális idegrendszer elváltozása egymás mellé rendeltek, azaz ugyanazon ártalom, a mi a centrumban a degeneratiót okozza, az okozza az optikusban is. Hogy ez a méreg az esetek túlnyomó számában vagy talán kizárólagosan is: a syphilis, annak vitatása nem tartozhatik az én feladatom közé s csak arra szorítkozom, hogy constatáljam, miszerint Fournier első köziése óta mindinkább szaporodnak azok, kik a syphilist a legfőbb aetiologikus tényezőül elismerik. Kezdetben úgy találták, hogy a tabesesek 14%-a szenvedett syphilisben (Westphal) Erb legutolsó sorozataiban már 600 tabes-beteg közül 90°/o luetikust talált s hogy e nagy százalék nem a venerikus bántalmak egy kalap alá szorításából keletkezett, az bizonyítja, miszerint 6000 más idegbetegek közül csak 22% luetikust mutatott ki.2 Hogy az ilyen összeállításoknak nincs feltétlenül bizonyító erejük, az kétségtelen, hiszen Alexander 126 tabeses atrophiában szenvedő betege valamennyié, tehát 100% kifejezetten syphilitikus volt, csakhogy az ő működési helye Aachen, az ilyen betegek Mekkája. Annyi azonban már ez adatokból is bizonyos, hogy a syphilisnek nagy szerepet kell játszania. Még inkább kétségtelenné teszi ez összefüggést az a körülmény, melyre Marie és Möbius is figyelmeztetnek, hogy a tabes elterjedése nem, kor, állás s socialis viszonyok szerint egyedül akkor érthető, ha azt egy metasyphilitikus bántalomnak tekintjük. Végül a szervezet különböző részeiben keletkező elváltozások is leginkább akkor érthetők, ha azt vesszük fel, hogy a méreg a vérben kering. S valóban az opticus atrophia jól magyarázható, ha azt feltételezzük, hogy a luetikusok szervezetében levő virus — Striimpel szerint toxin — a nervus opticus idegrostjait épen úgy megtámadja, mint a hogy megtámadja a centrális idegrendszer többi helyeit. Arra, hogy az opticus ilyen vagy más mérgekkel szemben igen érzékeny, több példa is van. A nicotin, az alkohol, a diabetes, neuritis optica retrobulbarist okoznak, az ólom, a filixsav, az optikus idegelemek direct degeneratióját idézik elő. Hogy e magyarázatnak legjobban megfelelnek az opticusban talált s követett elváltozások, arról más alkalommal még bővebben szándékozom foglalkozni, de a klinikus tünetek is a 1 Ezzel megegyezik az a tapasztalás, hogy a tabeses atrophiák legnagyobb részét tényleg már a praeatactikus stádiumban ismerték fel. (Berger szerint 60°/o a praeatactikus, 27u/o az'atactikus, 7% a paralytikus szakban keletkeznék.) 2 Sőt 1175 nem tabeses között csak 12°/o luetikust találtak (Bernhardt, Erb, Lewinsky). Ezzel szemben 9 észlelő 981 tabeses között 5j-9°/o kifejezetten syphilitikust talált. Ez észlelők között olyanok is vannak, kik a syphilisnek nem tulajdonítottak nagy szerepet.
