Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-03-03 / 1-2. szám
8 0 R V 0 S I II E rr I L A P — S Z E MESZ E rI 1895. 1—2. sz. A toxikus dosis igen különböző. Egy 30 eves egyénnél 45 gm., 2:i'1 éves gyermeknél 8 gm., 5’j évesnél 7’5 gm., 54 éves férliúnál 27‘1> gm. okozott halált, mérgezési tüneteket azonban már 4 gm. okozott, úgy hogy 4—4‘5 gm. között ingadozik a toxikus dosis. Az idiosyncrasiának nem lehet nagy szerepet tulajdonítanunk, mert épen Leichtenstern halállal végződött esetében a beteg előzetesen inár 4 ízben kapott volt 10—15 gm. extractum tiiieis maris t minden kellemetlen mellékhatás nélkül. Minden jel oda mutat, hogy a mérgezés keletkezésére négy tényezőnek van befolyása: a) a növény eredetének, b) a készítmény friss vagy avult voltának, c) a gyomor és bélcsatorna felszívódásra alkalmasságának, d) egyidejűleg való ricinus-olaj adagolásának. A növény eredetének szerepe kiviláglik abból is, hogy Angliában kisebb adagok is hatékonyak, s hogy olasz orvosok kár nélkül igen magas dosist adnak. Ez a körülmény nagy mértékben akadályozza a toxikus dosis megállapítását. Ugyancsak nehezíti az is, hogy az extractum állás közben változik. Még legkönnyebb a ricinus-olaj káros hatását kizárni, a mennyiben szükség esetén más hashajtóval pótolhatjuk. Hogy pedig a ricinus-olajnak jelentékeny szerepe van a mérgezések előidézésében, azt jól igazolják egyrészt Quirlt állatkísérletei, melyek szerint az olajjal eldörzsölt szer sokkal mérgesebb hatásúnak bizonyult, másrészt s talán még döntőbben Freyer esete, melyben az olaj nélkül adott szer ártalmatlannak bizonyult, míg félannyi adag ricinus-olajjal halált okozott. Egy bennünket közelről érdeklő további kérdés, mi módon idézi elő e szer a mydriasist és amaurosist. Kniess a hatást peripherikusnak tartja s a chinin és vérvesztések alkalmával keletkező látászavarhoz hasonlítja. A múló chininamaurosis oka az érgörcs által okozott ischaemia, ha pedig állandósul, úgy nyilván másodlagosan necrobiotikus változások keletkeznek és pedig különösen elgyengült egyéneken. Vérvesztések után pedig az állandó vakság úgy jöhet létre, hogy a látóidegben vagy hüvelyében az érfalzatnak a hiányos táplálkozás által okozott megbetegedése folytán vérzések keletkeznek, melyek az idegelemekre végzetessé válnak. Az egész folyamatot a szív- és agyállomány ischaemiás, degeneratiós szigeteihez hasonlítják. A mi a filixsav által okozott rossz látást illeti, kétségtelen, hogy az csak peripherikus hatás eredménye lehet. E mellett szólnak a következő érvek : a) adott esetben az atrophia képe olyan gyorsan fejlődött ki, a milyen gyorsan centrális eredet esetében nem történhetett volna; b) Fritz esetében kétoldali amaurosis után a vakság az egyik szemen állandósult s e szemen látóidegsorvadás képe keletkezett, míg a másik szem látása teljesen helyreállt; c) Bayer egyoldali amaurosist észlelt; d) az amaurosis állandósulhat más cerebralis tünetek nélkül. Nehezebb annak eldöntése; hogy a filixsav directe az idegelemekre hat-e vagy pedig ezek sérelme csak másodlagos V Tekintettel arra, hogy a sectiók az agyhártyákon s retinákon vérzéseket derítettek ki, közel fekvő a gondolat, hogy az idegben vagy ideghüvelyben keletkezett vérzés a megvakulás oka. A látóidegfők külső felére szorítkozó atrophia támogatja e felfogást, mert a látóideg retrobulbaris részének sérelmének vagy megbetegedésének ez a szokott képe. Természetesen egy eset korántsem elég arra, hogy e tekintetben bizonyosságot nyerjünk. A mi a pupilla tágságát illeti, minden jel oda mutat, hogy ez is peripherikus. A mydriasis nagy foka s az a körülmény, hogy látászavar s más tünetek nélkül is előfordulhat (Leichtenstern), megerősítik e felfogást. Annak kiderítésére, hogy a mydriasis milyen természetű, mioticumokkal s mydriaticumokkal kísérleteket tettünk. Úgy az ezerin, mint a pilocarpin megszűkítették a pupillát, előbbi V* 7o oldatának egy cseppje 8 mm.-ről 4'5 mm.-re, a pilocarpin 1% oldatának egy cseppje pedig 5'5 mm.-re A scopolaminum hydrobromicum 2%0 oldata 0‘5 mm.-nyi további tágulást eredményezett, míg az atropinum boricum 1%-os és a cocainum muriaticum 5°/0-os oldata 8 mm.-ről 9 mm.-re tágította a pupillát. Megtekintésre a pupilla maximális tágnak mutatkozott ugyan s ebből joggal következtethettük, hogy nemcsak a sphincter pupillae bénult, hanem a dilatator is izgalomban van, mégis a kísérletek eredménye az, hogy még további tágulás lehetséges. A cocain hatása az általa okozott anaemiából érthető, míg az atropiné máskép alig magyarázható, minthogy a diktátorrá hát. A filixsav tehát minden valószínűség szerint az atropin mydriatikus hatásához áll legközelebb. A prognosis sajnos kedvezőtlen. A mérgezés ötödik hetében a látás legkisebb nyoma sem tért vissza s a látóidegsorvadás képe kifejezett. Nagyon valószínű tehát, hogy a vakság állandósul. A szomorú eset azonban azon tanulságra vezet, hogy az extractum filicis maris rendelésében óvatossággal járjunk el. Úgy látszik a gyomor és bélcsatorna előzetes kiürítésétől jobb elállnunk, a ricinus-olajjal való egyidejű adagolás pedig határozottan tilos. A toxikus adag megállapítása a mondottak alapján alig eszközölhető, a miért más praeparatummal való helyettesítés kívánatos. Poulsson magát a filixsavat ajánlja. Végül e szert is fel kell venni azon szerek közé, melyek rendelés nélkül való eladása tilos. Egyszerű látóidegsérülések. Dr. Szili Adolf egyetemi magántanártól. Vannak bizonyos látóidegsérülések, melyeknek első és kezdetben sokszor egyedüli klinikai nyilvánulása a hirtelen fellépett vakság. Ezek azon sérülések, melyek a látóideget a centrális edények belépte mögött találják. Tudvalevőleg a rasa centralia retinae 15—20 mm.-nyíre a szemgolyó mögött mélyednek be az idegbe. A sérült ideghez tartozó szem csupán a direkt pupillareactio teljes hiányával igazolja az állított vakságot, és csak hetek múltán a leszálló idegelfajulás kifejezéseként fehéredik meg a papilla n. optici. Azon vakságok közt, melyek olykor a fejnek zúzódására létrejönnek, kétségen kívül van eset, melynél a látóideg a foramen opticum-on keresztüli rövid útján csontrepedés következtében sérült meg. Ilyenkor a szemtükri lelet kezdetben szintén negatív. A homloknak megütése után a szemöldök táján észleltek már ilyen esetet minden más kisérő jelenség nélkül (Nuhn); de többnyire más nem kevésbbé komoly tünetek is a koponyaalap repedésére utalnak. Ezen másodlagos látóidegsérülésekkel szemben állanak a látóideg közvetlen sérülései, hol az ideg magával a sértő eszközzel érintkezik. Ezek közt is kiváló csoportot képeznek azok az esetek, melyeknél a. sérelem az ideget a centrális edények belépte mögött érte. Ez különböző úton történhetik, kivált lövéseknél az orbita csontfalán keresztül; nem egyszer úgy, hogy a lövet, az egyik orbitába jutva, rézsut a csonton keresztül a másik orbitába hatol és ott a látóideget áldozatává teszi. (Jodko, Leber.) A közvetlen látóidegsérülések közt még szűkebb körű csoportot képeznek azok, melyeknél a sértő hatány az orbita mellső nyilasán keresztül a szemgolyó kímélésével kereste útját a látóideg felé. Itten találkozunk azokkal az esetekkel, melyeket tiszta vagy egyszerű látóidegsérüléseknek lehet elnevezni, mert az orbitatartalom egyéb sérült része többnyire ad integrum gyógyul, a netalán átmetszett szemizom is functioképességét nyerheti vissza; de a látóideg tönkre megy. Két ilyen esetet találtam az irodalomban feljegyezve, hol serép a szemet kiméivé, hatolt az orbitába. Mindkét esetben a látóideg meg lett sértve. Schweigger írja le az egyik esetet.1 Kezdetben a látóhártya nagy mértékben zavaros volt, körülbelül úgy, mint embóliánál, de az összes edényágak épségben voltak: későbben a papilla atrophiás színvesztesége fejlődött ki. Schweigger nézete, hogy a serét a foramen opticumban beleékelődött. A másik eset Vossius-tb\ ered.2 Itt a látóideg 1 Zehendev, Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde, XII., 25. 1. ■•2 Ibidem, XXI., 28. 1.
