Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-12-22 / 6. szám
6. sz. ORVOSI HETILAP SZEMESZE T,- v \;.í~-LrT’ 59 1895. Ötödik napra a varratokat eltávolítván, fekvő helyzetben tükröztem, mikor is alul belül az idegen test helyének rnegfelelőleg egy fehér atrophikus reczehártyarészletet láttam, de pontosabb szemtükri vizsgálatnak nem akartam alávetni, mivel a seb még teljesen nem záródott. A szemtükri vizsgálatot a 14 ik napon végeztem, mikor is constatálható volt, hogy a reczehártya a megfelelő helyen atrophikus, redőzött, levált és reáborúl az ideghártyának egy másik felette fekvő részére, a melyben egy negyed papillányi lyuk látható. Vérzésnek semmi nyoma. A levált reczehártyarészlet 4—5 D. convexüveggel látható tisztán. A beteg Va m-‘ ről olvas ujjakat, de akkor, ha felfelé néz és a reczehártya felső részét állítja be a centrális látásba és levált alsó részét elrejti. Magától értetődik hogy a látótér külső felső fele hiányzik. Jelen alkalommal felvett látótérből (3. ábra) nemcsak ez tűnik ki, hanem az is, hogy a felső belső negyed is szűkült, minek megfelelőleg a reczehártya alsó külső negyedébe is finom leválás konstatálható. Úszkáló üvegtest homályok és chorioidealis czafatok egészítik ki a kórképet. A seb teljesen gyógyult, a szemteke mozgásai minden iránybau szabadok. A mi az idegen testet illeti, hossza 5 mm., szélessége közepén 2^2 mm., altét végén kihegyesedik és súlya 50 ingni. A tttkri kép teljesen megfelelt a valóságnak és nagyságának meghatározása is fontos volt. Úgy látszik, egyik végével bele volt ékelve a reczehártyába, a másik vége az üvegtestbe állott elő. A vasdarab teljesen aseptikus volt, mert 72 órai bennmaradás után sem idézett elő lobot, a műtét tehát az elsődleges műtétek közé sorozható. A lencsét nem sértette, mely jelenleg is átlátszó. 4 héttel a műtét után a visus kissé javult —■ 3 méterről olvas ujjakat — az üvegtesthomályok jó része eltűnt és a tiikri kép következő : a reczehártya alsó belső negyedében redős köteges leválás látható, míg a külső alsó negyedben itt-ott finom leválás és hullámzás észlelhető. Az ideghártya felső része rendes képet mutat, edények rendes kaliberűek, vérzés nincsen, papilla homályosan látható szem teljesen izgalommentes. Az idegen test eltávolítása tehát minden körülmények közt indicált volt és a szemre nézve határozott előnynyel járt. Ha az idegen test benne marad — bár aseptikus — minden esetre sorvadást idéz elő és esetleg a másik szemet is veszélyezteti. A fénytörő közegek átlátszósága, a topikus diagnostika pontossága, a primaer beavatkozás, mind elősegítették a műtét helyes és gyors kivitelét, mi megtörténvén, bár az eredmény a látóképességre nézve nem kielégítő, de a fiatal ember szemének alakját megtartotta, sorvadástól meg van óva és másik szemének látóképessége nincs veszélyeztetve. Végül bátor vagyok megjegyezni, hogy esetem a kórházunk szemosztályán az első sikerült eset, de a magyar orvosi irodalomban eddig egyetlenegy sikerült eset sem lett közölve. Eszleletek a gyakorlatból. Issekutz László dr.-tól, gyak. orvos Aradon. 1. Pillaszőr a csarnokban. K. A., 42 éves bányamunkásnak, kőfejtés közben egy felugró kődarab jobb szemét erősen megütötte, mire látása elborult s állítása szerint szeméből meleg folyadékot érzett kiömleni, miről hirtelen azt hitte, hogy vér. Beteg rögtön orvoshoz ment, ki a corneát áthatoló sebzést constatálta s a beteget rendszeres gyógykezelés alá vette. Hat heti gyógyítás után a beteg szeme tetemesen megbékiilt, látása jórészben visszakerült, csak fájdalmai nem szűntek meg teljesen, jóllehet azok jellege is megváltozott. Fájdalmaitól megszabadulandó, tanácsomat kérte ki, előadván, hogy a sérülést követő erős tompa, a fejre is kisugárzó fájásai szűntek, de helyettük időnként a szemre szorítkozó hasogató — mintha szemébe késsel belevágnának — fájdalmak váltották fel, melyek ha nem is folyton, de mégis a pislogáskor igen élénkek. A beteg állapota a következő képet mutatta : Jobb szem kissé fénykerülö, a szemrés mérsékelten csukódott. A bulbaris conjunctiva ritka ágazatosan belövelt, a cornea körül igen keskeny ciliaris injectio. A cornea külső alsó quadransában a közép tág pupila szélnek megfelelőleg, haránt irányban húzódó, a corneát áthatoló 2 millimeternyi keskeny, kissé czikk-ezakkos fehéres heggedés volt, melynek középső részén egy alig a cornea, illetve a hegszövet felszíne felé kiemelkedő, gombostűszúrásnyi fekete pont látszott. A csarnok rendes, iris színe “kissé fakó, szálazata mérsékelten elmosódott, a pupilla a baloldalinál szőkébb, reactioja renyhe. Az iris elülső felszínén az említett corneállis heg alatt az abban levő fekete pontnak folytatásaként egy mindinkább vékonyodó és a pupilla közepéig érő fekete vonal látszott. Az egészen igen könnyen lehetett felismerni, hogy a corneát áthatoló sebzés alkalmával azon keresztül egy pillaször jutott a csarnokba, mely vastagabb végével a corneális hegedősbe záródott. A cornea érzéstelenítése után finom epilatorral iparkodtam a hegedősből alig kiálló pillaszört megfogni, mi sikerült is s óvatos apró kis húzásokkal az egészet eltávolítottam. Az így létrejött kis corneális nyíláson át csarnokvíz kezdett szivárogni, de teljesen nem folyt el. A szemre azután kötést alkalmaztam. Másnap a beteglátogatás alkalmával a szem teljesen békés volt, a fájdalmak egészen megszűntek. A beteg azóta teljes egészségnek örvend s napi munkáját zavartalanul folytatja. Ismeretes azon tény, hogy pillaszőrök akárhányszor sok kellemetlenséget okoznak azáltal, hogy az alsó- vagy felső könypontocskákba bejutnak s abba mintegy tovább haladnak annyira, hogy csak tövük látszik ki. Itt a bejutást megkönnyíti azon áramlás, melyet a saccus lacrymalisban levő felhalmozódott köny a könyesövecskéken keresztül a könytömlö felé tesz. A pillaszőröket az mintegy magával ragadja s a pislogás a tovahaladásukat még jobban elősegíti. Corneális sebzéseknél a kiömlő, szivárgó csarnokvíz épen a bejutást nehezíti, úgy hogy fel kell tételezni, hogy a pillaször jelen esetben a teljesen összeesett csarnok mellett jutott be, minek tovahaladását, illetve teljes bejutását szintén a pislogás és itt még a kötözés is elősegítette. 2. Idegen test okozta mydriasis spastica. A sokfajta szemsérülések között, gyakoriságánál fogva kétségtelenül első helyen állanak a szembe jutott idegen testek, melyek különösen egy foglalkozásnak mindennapos eseményeit képezik. Ismeretes a kovácsok, lakatosok, bányamunkások, fa- és fémesztergályosok stb. gyakori szemsérülései. A legszerencsésebb esetekben részint a levegő közvetítésével, részint a munkálkodás mechanismusa folytán apró kis törmelékek jutnak a legkülönbözőbb részeire, hol mint idegen testek szerepelnek. Jelen alkalommal a corneára jutott idegen test esetét kívánom felemlíteni, a mennyiben a rendesen észlelni szokott képtől elütő tünetet okozott. A. 8. gépész f. hó május havában azon panaszszal keresett fel, hogy 24 óra előtt dolgozás közben kis vasreszelék esett bal szemébe, mely azóta folyton karczolja. A bal szem teljesen fehér, izgalomnak nyoma sincs. A cornea belső alsó quadransának közepében egy kis gombostíífejnyi fekete idegen test látszott. A pupilla tág, az iris keskeny szegélyre húzódott s a mennyire színét meg lehetett Ítélni, teljesen normális volt. Klinikai s magángyakorlati tapasztalataim arról győztek meg, hogy az ily betegek legnagyobb része előbb önmaguk vagy társaik által igyekeznek az idegen testtől megszabadulni, csak ha ez nem sikerül, fordulnak orvoshoz. Különösen gyárakban divatos ez, hol rendesen egy munkás van, ki előszeretettel foglalkozik az idegen testek eltávolításával, sőt még orvosszerekkel is ellátja a szenvedőt. Ezen tapasztalataim alapján a fenti képet látva, természetesen arra gondoltam, hogy valaki jó akaratból esetleg kéznél levő atropint csepegtetett a beteg szemébe. Ez irányban feltett kérdésemre azonban a beteg a leghatározottabban tiltakozott s kimondását az ezutáni tüzetes vizsgálat megerősíteni látszott. A pupilla ugyanis nem volt ad maximum tág, fény- s árnyékra kissé reagált, convergentiára szűkült, jóllehet távolról sem oly mértékben, mint a teljesen normális másik szem. Oly tünetek voltak tehát, melyek a pupilla nem paralytikus, de ellenkezőleg spastikus tágulására vallottak. Úgy a beteg kimondásának, valamint a saját vizsgálatom helyességének föbizonyitékát képezte az idegen test eltávolításakor tapasztalt dolog, minek zavartalan észlelése kedvéért a szemet nem is cocainoztam.
