Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-10-27 / 5. szám
■ 40 Az argentamin, egész néven: aethylendiamin-ezüstphosphat, nem egyéb mint 10 rész ezüstphosphat oldata 100 rész olyan vízben, melyben szinteli 10 rész aethylendiamin van már felolvasztva; a salétromsavas ezüsttől abban különbözik, hogy ennek vizes oldata konyhasót és fehérjét tartalmazó folyadékokkal csapadékot ad, míg az argentamin nem. A Neisser klinikáján végzett vizsgálatok szerint fertőtlenítő képessége nagyobb mint a pokolkő-oldaté és egyszersmind mélyebbre hat a szövetekbe, mint ugyanannyi ezüstöt magában foglaló pokolkő-oldat, másként egyenlő körülmények mellett. A gonococcusokat „feltünőleg“ gyorsan pusztította ki a húgycsőből és meggyógyított olyan kankós folyamatokat, melyek egyéb eljárásokkal daczoltak. A Schaeffer közlése különösen súlyt helyez arra, hogy ez a szer, kivált kezdetben, többnyire nagyobb mértékben izgat mint a lapis-oldat, a genyedség tehát miatta eleinte szaporodik. Befecskendésekre 1: 5000--1 :4000 arányú oldatokat használtak; 1:500 szintén tűrhető volt, de nem ajánlják. Majdnem félév óta használom az argentamint a szokott 1—2%-os lapis-oldat helyett s némely kedvező tapasztalásom van felőle, melyet közölni tartozom. Számítottam rá, hogy a szem aránylag erős hígításokat is jól fog tűrni, de mégis meglepett, hogy 1:500, majd 1 :100 arányban absolute semmi izgatást nem okozott, még annyit sem, mint a hideg víz okozni szokott. Az egy százalékos hígítással nem sokáig kísérleteztem, azt gondolván (az évtizedeken át megszokott lapis-hatásokat, főképen az izgatottság jelei várva), hogy a. mi nem csíp, az nem is használ s néhány hét alatt megérkeztem az 5°/0-os oldathoz. E közben meggyőződtem arról is, hogy az argentamin hatását lemosással lokalizálni és rövidíteni nem szükséges, de arról is, hogy a kötőhártya felszínén épen úgy észrevehető bomlást szenved, mint a lapisoldat, de bármily hosszú ideig várok is a bőséges ecsetelés után, a kötőhártya felszínének azon megszürkülését, melyet a lapis-oldattal okoznak s okozni akarnak, soha sem sikerül elérni az argentaminnal, vagyis a szövetbeli fehérjével oly módon, mint az argent, nitr. nem alkot vegyületet. Ma meg vagyok arról győződve, hogy az argentamin még sokkal erősebb arányban is alkalmazható s feltett szándékom, hogy részint ily erősebb oldatainak, részint más alkalikus vegyi hatású ezüst-vegyületeknek hatását a kötőhártyára s kiváltképen ennek betegségeire tanulmányozni fogom. Eddigi tapasztalásaim az argentamin 5%-os oldatára vonatkoznak, melyet a szokott módon ecseteléssel, alkalmaztam. Némely csekély számú esetben öblítő víz és becsepegtetés alakjában is használtattam; ezen alkalmazásmódokról egyelőre csak annyit állíthatok, hogy a szer ily módon sem izgat. Az egyszer, esetleg többször napjában végzett ecsetelések hatásáról következőket jelenthetem: 1. A közömbös hőfokú folyadékkal végzett ecsetelés után a szem nem vörösödik meg; legtöbb egyén épen semmi csípést sem vall be, némelyik 5—10 perczig tartó gyenge szúrást, csípést említ. Inkább érzik ezt azok, kiknek bővebb váladéka s érdesebb kötőhártyájuk van. 2. A szer épen úgy fest (vásznat, arczot, ujjakat) mint a szokásos lapis-oldatok. 3. Az ecsetelés után a vízzel leöblítés nem szükséges. Tanácsos azonban a hatás fokozása végett, az első kenés után támadó csapadékot jól lemosni s az ecsetet jól kinyomva és újra bemártva, másodszor is beecsetelni a kötőhártyát; ekkor (a köny és váladék eltávolítása után) nem bomlik el a szer s hatása több ; csípést így sem okoz. 4. Az eredmény legalább is oly jó, mint az 1—2%'os lapis-oldat használata után; halványító és váladékapasztó hatása nyilvánvaló és gyors. 5. Az argentamin naponta 2—3-szor is ecsetelhető, kórházi betegek szemén, a túlságos ingerlés minden jele nélkül. 6. Kötőhártyai hurutok, genyes gyuladások és trachoma eseteiben alkalmaztam e szert; minden szem jól tűrte, szarúfekélyes és szivárványlobos szemek is. Az a benyomásom van, hogy a szövet túltengését hamarabb fejleszti vissza, mint a lapis-oldat s hogy friss trachoma eseteiben a folliculusok és mély beszüremkedések, melyek 1895. 5. sz. lapis-oldattal kenés alatt megkeménykednek, az argentamin használata közben inkább eloszlanak, a trachomás conjunctiva nem lesz oly bőven erezett, s talán hegedés nélkül is gyógyul meg. De ezek még további észlelést kívánnak, melyről később fogok jelentést tenni. A szer alkalmazásának kezdete óta foglalkoztat azon észlelet jelentősége, hogy nem izgató szer által ugyanazt érhetjük el, mint az izgató gyógyszerrel. Ennek vagy az az értelmezése, hogy az argentamin és a lapis-oldat hatása lényegileg más-más, vagy az, hogy a lapis-oldat hatásának kezdettől fogva elfogadott magyarázata hibás. Azt hiszem, ez utóbbi az eset; lehetetlen, hogy ma, mikor az argent, nitr. fertőtlenítő hatása közönségesen ismeretes és nagyra becsültetik, kiváltképen azon mikrobiumok ellenében, melyek a kötőhártyán elő szoktak fordulni, mikor tudjuk azt, hogy érszűkítő hatása van bizonyos tömörségű oldatainak, megmaradjunk azon véleményben, mely szerint haszna az izgatásban, az általa okozott reactióban áll. Inkább azt kell gondolnunk, hogy a kötőhártya felszínét desinficiálja, az erek tágultságát mérsékli (tehát a gyuladás okát és egyik lényeges mozzanatát gyógyítja), de e mellett van két hibája.- hogy nagy mértékben izgat és hogy a gyuladt szövetek mélyébe be nem hatol. Minthogy az argentamin megismeréséből megtanultunk két dolgot: először azt, hogy van olyan ezüstvegyület, mely a szövetekbe mélyen behatol, másodszor azt, hogy a desinficiáló és halványító befolyáshoz nem szükséges az ú. n. reactio, az argentum nitr. hatására és hasznára vonatkozó véleményünk szükségképen megváltozik. Nekem ugyan évek óta az a véleményem, hogy a lapis-oldat hatása legfőképen a felszintes fertőtlenítésből áll, a kütőhártyában levő sejtes lerakódások ellen közvetlenül nem hat, azoknak megkeményedését s vastag heges tömeggé alakulását pedig előmozdítja, de főleg az utóbbi hónapokban győződtem meg arról, hogy az általa okozott s ezelőtt épen czélzatosan eszközölt izgatás egyenesen okszerűtlen és czélellenes, sőt most már egyenesen azt gyanítom, hogy ezen izgató hatásnak nagy része van a régi trachoma legmakacsabb jelenségei egyikének keletkezésében, hogy t. i. a vastag, kemény falú erek nagy mennyisége van a kötőhártyában, a mi a gyógyulás egyik legfőbb akadálya. Úgy képzelem, hogy a sok hónapon át naponta ismételt erős izgatás (a kékkő- és lapis-oldat) miatt a kötőhártyának maximalis működésre ingerelt alkotó eleme : az erek falzata még azon esetben is túlteng és megvastagodik, ha maga a kóros állapot, az infiltratio ezt nem okozná; hogy pedig nem minden esetben okozza, mutatják a sápadt-trachomás kötőhártyák. Az izgatás felfogásom szerint nemcsak az erek falzatának vastagodásai, de egyidejűleg az egész érhálózat állandó tágultságát, bő kifejlődését is okozza. Hogy vájjon a nem izgató, nem savanyú hatású, mélyebbre behatoló ezüstvegyület, az aethylendiamin-ezüstphosphat valóban simábban, gyorsabban, hegképződés és zsugorodás nélkül fogja-e gyógyítani a friss állapotban gyógyítás alá fogott trachoma-eseteket, a mint remélni okunk van, azt még bizonyosan nem tudhatom; az ítéletre csak sok eset észlelete után lesz jogunk; de én eddigi tapasztalásaim után Jean Schaffer véleményét alaposnak tartom s az argentamint a szemészetben is rendszeresen kipróbálandónak. Erre provokál az említett szerző közleményének az a pontja is, mely e szernek a salétromsavas ezüsténél nagyobb értékét magyarázza s következőleg szól:1 „Az volna még a kérdés, miért van nagyobb desinficiáló képessége ennek az összetett készítménynek, mint a pokolkő-oldatnak ? Lehetne az az eset, hogy az ezüstsó és az aethylendiamin hatása összegeződik. De ... ez utóbbinak bacteriumölő képessége oly csekély, hogy ez a magyarázat nem kielégítő. Nagyobb jelentősége van annak, hogy ez a készítmény alkalikus vegyhatású; sok vizsgálódás tanúsága szerint ez esetben az ezüst bacteriumellenes hatása jobban érvényesül. Főképen azonban a következőt kell megfontolni. Valamely desinficiens szer bacteriumellenes hatása úgy áll 1 J. Schüffer. Ueber den Desinfectionswerth des Aethylendiamin- Silberphosphats etc. Zeitschr. f. Hyg. und lnfectionskrankh. 1894. XVI. kötet, 221 lap. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET
