Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-05-12 / 3. szám
20 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1895. 3. sz. csak reggel és este menjenek ki az árnyas szobából s csak az utolsó héten szoktassák magukat a teljes világossághoz; a velük adott sötétszürke pápaszemet s ernyőt folyton viseljék s szemeik mosására 3°/0-os bórsavat rendelünk. A négy hét leteltével kérésükre megrendeljük a pápaszemet (nagyobbrészt vidéki lakosok). * A rendes sebgyógyulás részleteiről, a mennyiben irántuk kérdés támadhat, egyet-mást el kell mondanom. A szemet az első kötésváltoztatáskor rendesen teljesen békésnek találtuk. A szempillákon vizenyőnek nyoma sem szokott lenni s a szemhéjszélek váladékmentesek. Csak több napi kötés után mutatkozik a pillaszőröket összetapasztó váladék, a mely különben mindannyiszor megjelenik, valahányszor a szemet több ideig kötözzük. A míg a kötőhártyát bórsav-oldat helyett sublimat-oldattal öblítettük ki, a váladékképzés jelentékenyen több volt. A sebet már az első 24 óra után az esetek túlnyomó számában zárva találtuk. Számszerint a csarnok az esetek 80°/o-a már másnap helyreállott, a többi esetekben is már a következő napok alatt s csak 4°/0-ban tartott 5 napnál tovább. A seb záródása olyan szabályosan történik, hogy a szokott módon — focalis világítással — történő megtekintésnél a két lenyúló oldalszár alig ismerhető fel s maga az aláfelé domború rész is csak mint keskeny ív jelzi a sebzés h lyét. Dombos sebet csak a negativ sebzés eseteiben találtunk vagy ha az irissel volt valamely complicatio. A cornea görbületét a rendes lefolyású műtétek után csakhamar visszanyerte. A beteg eltávozásakor a keratoskop körei a centrumban teljesen szabályosak voltak, míg a seb vidékén némi elhúzódás még mutatkozott. De valahányszor alkalmunk volt operáltjainkat később is megvizsgálni, kiderült, hogy a görbület a peripherián is szabályos lett, a mennyiben a körök a seb vidékén is szabályosaknak mutatkoztak. A pupillát az első kötésváltoztatás után rendesen szűkesnek találtuk, a rendes lefolyású esetekben másnap már kissé tágult, ilyenkor már atropin-oldatot szoktunk becseppenteni, melytől azonban a következő napra nem szokott maximalis mydriasis bekövetkezni. Az esetek túlnyomó számában még egy becsöppentés azonban elégséges volt, hogy a szembogár kitáguljon. Csak ha kivételesen több volt a hályogmaradék a szokottnál, akkor mutatkozott némi ellentállás tágítókkal szemben. A mint azonban a kéregrészletek puffadása megszűnik, a pupilla ez esetekben is tágult s több atropin-oldatra már nincs szükségünk. A hátsó synechiák keletkezése is ritka s épen csak az utóbb említett esetekre szorítkozik, a midőn jelentékenyebb a hályogmaradék. Egészben véve a műtétet követő izgalom igen jelentéktelen s épen ez a körülmény magyarázza, hogy betegeink olyan korán távozhattak.1 * A sebgyógyulás rendellenes lefolyása mindenekfelett érdekeli a klinikust. A kerek pupillás hályogextractiók két árnyoldala közül a hályogmaradékokat az adlator nagy mértékben csökkentette, a mennyiben csak 11%-ban volt sok a secundaria. Pedig az adlator alkalmazásától semmiféle hátrányt sem láttunk a seb gyógyulásában. Minden tisztogató eljárás közül kétségkívül ez a legenyhébb. Sokkal nehezebb a küzdelem az iris prolapsusokkal. Természetesen eleinte több, utóbb kevesebb volt ezek száma. A 162 műtét eloszlik több évre, de meg magában foglalja az első időszak kísérletezéseit is, a midőn egyrészt a technika sem volt még befejezett, másrészt meg ritkábban metszettük ki még a műtét alkalmával a zúzódott irist. így tehát százalékban alig fejezhető ki biztonsággal az iris-előesések elvárható száma, annyi azonban bizonyos, hogy míg eleinte a Beer methodusánál megszokott arányban fordult 1 Néhányat azonban cholera-járvány idejében hamarább eresztettünk haza, mint különben szerettük volna. Ezek azok, melyek a táblázatban mint a 6. és 7. napon elbocsátottak szerepelnek. Holybeliek lévén, a kivétel indokolt volt. elő, addig az utolsó időben ennek felényire szállott alá. Épen így vagyunk az irisnek a sebhez való tapadásával is. Ez idő szerint azaz eljárásunk, hogy mindazon esetekben, a midőn az iris a hályog megszületése után nem foglalja vissza önként vagy csekély simítással helyét: iridectomiát végzünk. Ha pedig az előesés utóbb jelentkezik, annak lemetszését haladéktalanul eszközöljük. A prolapsus az esetek egy részében csak az egyik csücsöknek megfelelő helyén je lentkezik, máskor pedig az egész seb hosszában hurka-alakban foglal helyet. Mindkét complicatióval szemben eljárásunk a következő. A mint a beteglátogatás alkalmával constatáltuk a prolapsust, haladéktalanul cocainozzuk a szemet. Ezt rendesen az osztályos segédorvos végzi (nem ápolóné). Az ágyat, ha kedvezőtlen világítású helyen van, jobb helyzetbe tolatjuk. A szemrést ujjaival gyakorlott segéd széttárja s az előesett irist rendesen Förster-féle csípővel megfogva egy — nagyon ritkán két ollócsapással levágjuk. A szemhéjakat már az olló zárása közben elereszti a segéd. A csarnok rendesen megtelik vérrel, de ez felszívódik minden zavar nélkül. Bár ez eljárás meglehetős nehézségekbe ütközik, chloroform-narcosishoz, mint azt ajánlották, azért sohasem folyamodunk. Türelemmel a nehéz helyzeten is lehet győzedelmeskedni. Sajnos, sok beteg között mindig akad néhány fegyelmezetlen s ilyeneknél — kivételes — a lemetszés daczára is marad iris-becsípődés. A legtöbb esetben azonban a lemetszés után szabad szárú coloboma keletkezik s a seb zavartalanul gyógyul. Az irisnek a sebhez való tapadása rendesen azon esetekben fordul elő, a midőn a csarnok helyreállása késik. Ilyenkor a pupilla kissé ovalis lesz, de a sphincter pupillae szabad. A seb alakját az egyszerű odatapadások nem befolyásolják lényegesen, míg a becsípődések után a görbület állandóan szenved. A sebrepedés feltűnően kevés, a mi bizonyítékul szolgál arra, hogy az egyszer záródott seb nem nyílik meg többé egykönnyen. Ebből is az következik, hogy a prolapsusok ellen a legbiztosabb óvszer az, ha az olyan irist, mely nem akarja helyét visszafoglalni, még az első műtét közben vágjuk ki, mert. ha az első 24 óra letelte után kerekpupillát találunk, alig félhetünk később az iris előeséstől! A mi a keletkező gyuladásokat illeti, az iridocyclitisek, melyek a Graefe-féle extractio árnyoldalát képezték, egészen eltűntek. Sajnos, a genyes gyuladásokat nem sikerült teljesen kiszorítani. Hogy ezek oka kizárólagosan infectio, azon ma senki sem kételkedik. Ha igaz is, hogy az irisnek s a sebnek zúzódása, mely kerek pupillára törekvő methodusnál elkerülhetetlen, az infectio megtörténhetését elősegíti, a mennyiben a szövetek ellentálló képességét csökkenti, ebből csak az következik, hogy még nagyobb gondot kell az asepsisre fordítani. Az tehát, hogy veszteségeink száma 1 '5°/0-ról eleinte 3%-ra is emelkedett, nem tudható be egyszerűen a methodusnak. Különben 1891 óta,amely időtől végezte Schulek tanár a 162 extractiót, az asepsis gondosságban lényegesen nyert. Azon esetekben, a midőn genyes gyuladás keletkezett, ez legtöbbször genyes iritissel vette kezdetét s utóbb fokozódott genyes érhártyagyuladássá, mely végül á cornea elmállására is vezetett. Corneából kiinduló genyes gyuladással nem találkoztunk. Ez is annak bizonyítéka, hogy a sebzés alakjához az ilyen gyuladásoknak semmi közük sincs. A mi a kisebb jelentőségű complicatiókat illeti, mindenekelőtt meg kell említenünk az úgynevezett striatákat. Rendes lefolyású műtevéseknél nem fordul elő, míg azon esetekben, a midőn az iris prolabált, igen. Ebből a klinikai tapasztalatból joggal következtethetjük, hogy a cornea nyirküreiben áramló folyadék megzavarodása okozza. Az áramlás akadálya lévén a sebszéleknek az iris által való eltolódása, érthető az ebből celetkező zavar. A sávoka seb hosszára függőlegesen egyenletesen voltak eloszolva, a csücskök sűrűbb elzavarodást nem mutattak. A eocain káros hatását nem constatálhattuk, de ismerve mások ez irányban szerzett tapasztalatait, annyit megtettünk, hogy a csöppentéseket lehetőleg 4- vagy 5-szörre szorítottuk s ritkábban többre. De ha a körülmények úgy hozták magukkal, hogy
