Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1895-05-12 / 3. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap« 19. számához. 3. sz.

Budapest, 1895. évi május 12.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHULEI VILMOS egyet, tanár.

Tartalom : Schulek Vilmos tnr.: Hályog-kicsúsztatás horpadtan csonkított lebenynyel és kerek szembogárral. — Grósz Emil dr.: A nagyfokú rövidlátás operatív kezelésének kérdése. — Fischhof Károly dr.: A trachoma gyógykezelése electromassage-al. — Irodalmi szemle. — Vegyesek.

Hályog-kicsusztatás

horpadtan csonkított lebenynyel és kerek szembogárral.

Schulek Vilmos ny. r. tanártól.

(Vége.)1

A szemcsillagnak a hályog kibontakozásakor elszenvedett fckvésbeli változásait a szenibogár szélen végbenőkből felismerni elég jól lehet. Kezdetben a szemcsillag felső széle a lencse szélére rá van borulva, és itt sapkát képez. Ez felfelé húzódik el. Mikor a lencseszél. tetőpontja szabaddá lett, akkor az említett szemcsillagrész a mindinkább kibontakozó hályog mellett a felső sebszélen kilóg. Tőle a szembogárszél kétoldalt a sebbe és a meliilső csarnokba folytatódik. Az oldaltosan és rézsutosan leszálló szemcsillagrészeket a felszálló lencse a hályogszületés további folyamatában szétfeszíti, úgy hogy rajtuk beszögellések keletkeznek. Mivel ez némi súrlódással jár, ennélfogva a beszögelléses két hely a felszálló lencseszéllel valamennyire együtt emelkedik. Látni lehet, hogy mint folytatódik a szembogárszél a szabadon fekvő laza résztől, tehát a lehanyatlott sapkától, kétoldalt a lencseszélek mentén egyegy csavarszerűen hajlott vonalban az oldalsó csarnokrészekbe. Szintúgy látni lehet, hogy a csavaros vonal majd emelkedik, majd sülyed és ezzel járólag alakját változtatja. Az így végbemenők legjobban bizonyítják, hogy a sebzúgoknak tágassága a hályog kibontakozása számára előnyt szolgáltat. Ha ugyanis a sebvonalnak végei nem megtörve, hanem a középrészszel egy színben folytatva volnának, és ha a seb nem téglányszerűen, hanem hasadékszerüen tátongaua; a szemcsillag könynyen becsipődnék, sokszor fogva is maradna, vagy csak mesterfogásokkal, melyek szövetet zúznak, volna kiszabadítható. És ha a lebeny nem vájultan csonkított volna, a szemcsillag a maga teljes szélessége szerint volna a leírt veszedelemnek kitéve.

A szembogárnak az a része, mely a sebbe jutott, a hályog második felének kibontakozása idejében gyorsan visszasülyed és pedig első sorban oldaltos, most már ellazult részeivel és legvégül felső részével, a mely a hályog megszületése alatt a felső sebszélen csüngött. Ez a felső rész kivételesen ugyan, de néha mégis ott lógva marad. Ilyen esetben a lehozott seblapáttal enyhén a csarnokba tereljük.

Hogy a szemcsillag még a hályog legvastagabb részének a sebbe nyomulása előtt a csarnokba teljesen visszajusson, természetszerűen nagyon kívánatos. És ez a következő módon sikerülhet. Mikor a szemcsillag-sapka lehúzódni készül, már az alkalmazott nyomó erőnek kicsike apasztására résen álljunk. És a mint a lencseszélnek legkisebb helye lecsupaszodottnak mutatkozik, a nyomást gyengítsük meg. Ezzel a hályog haladásában szünetelést okozunk. Minthogy pedig a sebben veszteglő hályog egyelőre csak becsúszni készült, de még a nyílásban lazán lebeg, a szemcsillag a csarnokba szabadon visszahúzódhatik. A mit sokszor tényleg meg is tesz. A mióta ezt a fogást ismerem, habozóvá lettem, hogy jobb (a Weber Adolf mütevésében előfordulóhoz inkább közeledő) sebzáródás elérése érdekében a tátongásnak mindenféle oly kedvező és alig valamely részletben túlságos méretein lényeges változtatásokat tegyek-e ?

1 Előadta a m. t. Akadémia III. oszt. 1894. október 22-dikén tartott ülésében.

Az alkalmatlanságok, melyek a szemcsillaggal támadnak, minden operálásnál különös figyelmet követelnek, és leginkább akkor, ha szabályszerűen ismétlődnek, tehát az elbánástól egyenesen függnek.1 Mindazon módoknál, melyek a szemcsillagot a mennyire lehet kímélni akarják, az egyik összeütközés a hályognak a szembogárból kinyargalásakor támad; a másik a szemcsillagnak a sebbe eshetőleges tolakodásában állhat, és pedig a hályognak előtte vagy vele, vagy utána. Mind a két alkalmatlanság egymással összefűződik, úgy hogy jelenségeik összevegyülnek, tehát nem elkülönítetten észlelhetők. Ha azonban a hályog és szemcsillag térért való harczának tiszta képét tanulmányozni akarjuk, olyan kórságos eseteket kell észlelni, melyekben a lencse félig a meliilső csarnokba ficzamodott. Midőn ezekben a lencse legvastagabb részével a szembogárba került, tehát úgy, mint hályogműtevésnél a kinyargalás aktusának felén, a lencseszél a szemcsillag szélét két ellentétes helyen berovátkolja. Ezen két hely között a többi szemcsillagszél egy-egy lapos ívbe nyúlik el, melyek egyike a lencse közepe elé, a másik mögéje felemelkedik.

Ez a viszony a Beer műtevésénél is előfordul. Midőn a . hályog tért foglal, a szembogarat harántúl széthúzza. Ezzel az alsó szem bogárszélt, melyet a hályog előbb történt buktatásakor a seb felé kidomborított, hátra- és visszahúzza. Ez az oka, hogy becsípődések a sebzúgokba majdnem egészen kimaradnak. így a Beer metszésének gyengéje a túlságosan tátongó sebben rejlik, melynek a középrészébe szokott a szemcsillag leginkább tolulni.

Laposan ívalakú metszéseknél, melyeknek tetőpontja a szembogárszélt megközelíti, a szemcsillaggal összeütközés veszélye a sebközépen fogy, míg a sebzúgokban növekedik. A kinyargaló hályog oldalaival a szemcsillagot a sebzúgokba viszi, melyekből az annyival nehezebben szabadul ki, minél alacsonyabb a lebeny és minél szűkebbek ennek következtében a sebzúgok.

Vonalas metszéseknél ez a viszony még kifejezettebbé válik. A gyógyulásban a szemcsillag kibukására menő hajlamosság apad, de a műtevésben a szemcsillagnak alkalmatlan vonatkozásai a sebhez és ezek káros következései növekszenek.

A Weber Adolf lándzsás hályogkivonásánál a szemcsillagnals sorsa a legkedvezőbbnek látszik. A számítások szerint a szembogárszélnek alig egy keskeny szegélye jöhet veszélybe. De a végrehajtásban a szemcsillagnak a sebzúgokba csípődése mégis inkább fenyeget, mint akár csak vonalas kivonásoknál, azaz voltaképen, a mint bizonyul, leginkább. Utólag azonban a kitűnő sebzáródásnál fogva a szemcsillaggal összeütközés már nem történik.

Az én eljárásomban a sebzúgok engedékenyek és a seb közepe a szemcsillag künmaradására alkalmatlan. A szemcsillaggal való összeütközés a seb közepén ha nem is feltétlenül, de mégis jobban mint akár csak Weber Adolfnál kerülhető. A sebzúgokban a szemcsillagnak önkéntes visszasülyedésére minden kedvezőbben alakul, mint a többi módokban, és kivált kedvezőbben, mint magánál a Graefe metszésénél, ha ennél a szemcsillagot fukarabban, mint a seb egész terje-1 Legtágabb értelemben a Graofe eljárása sem tesz kivételt, mert az összekoczczanást a szemcsillagnak köteíességes kimotszésóvel egyelőre elkerüli ugyan, hanem a megcsonkított szembogár alakjában az alkalmatlanság a végállapotban mégis nyilvánul.