Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1895-03-03 / 1-2. szám

1895. 1 2. sz.

ORVOSI II ETI EA E

S Z E M E S Z E T.

mégis elég nagy azon véletlennek értéke, mely egy élő emberi szemnek látóterét tűnteti fel a látóidegnek nem teljes átmetszése után.

A látótérből a belső felső quadrans, a centrális látást kizárólag, megmaradt. Élesen körülírt határain belül a 10 mm. átmérőjű fehér perimeterjelt egészen határozottan látja mozogni. Ezen látótér-quadránsnak megfelelő érzőképes része a látóhártyának épen a sebirány diagonalis ellentétes oldalán van. A functióképes látóhártyarészlet elhelyezése tehát igen feltűnő módon megfelel azon iránynak, melyben a legnagyobb valószínűséggel a sérelemtől merd maradt látóidegrostok elvonulnak.

Minthogy a centrális érrendszer épmaradásából és az egyszerű idegsérülésekre vonatkozó érvelésünk szerint fel kell tennünk, hogy a sérelem a látóideget közel a foramen opticumhoz érte : a leírt viszonyokból következtetni lehet, hogy a látóhártya érző elemeinek elhelyezése és a megfelelő idegkötegeknek elvonulása a látóideg hátulsó részében tényleg azonos irányú. Ezen leletnek értékét növeli nemcsak, hogy Yvcrtnék már említett esete, bár a pontos látótérméret hiányzik, ugyan erre a viszonyra utal, hanem még sokkal inkább az a fölötte érdekes összetalálás, mely az én esetem és Uhthoffnah egy klinikailag teljesen különböző esete közt feltűnt.1 A szóban forgó kérdést illetőleg a kettő azonban majdnem úgy illik egymáshoz (hogy a hasonlatot ne messze keressem), mint egy körözik azon körívhez, melyből ki van metszve.

Egy betegnél, ki tabes dorsualisban és éveken át níltozatlan scotomában szenvedett, mely a látótér belső felső qua dránsát három foknyi távolságra a rögzítő ponttól teljesen elfoglalta vala, az atrophias köt egeket egészen a chiasmáig követni lehetett: a látóideg külső alsó negyedében vonultak el. Ezen esetben a scotorna éppen azon helynek felel meg, hol betegemnél a látóképes sector jelen van; a beteg idegkötegek pedig épen azon részében a látóidegnek vonulnak el, hol esetemben a nem sérült látóidegrészletet feltennünk kell.

Adatok a szemhéjképléshez.

Ifj. <lr. Silclóssy Gyula, alorvostól, a azt Rókas-kórház szemosztályán.

Legyen szabad egy eljárásról megemlékeznem, a mely szerint egy Fricke-féle blepharoplastica esetét corrigáltam, s a mely szerint később önállóan egy lagophthalmus esetet műtettem. Az eljárás röviden abból állott, hogy a homlok bőréből készített lebeny, melynek medialis vége elhalt s heg által lett pótolva, újra felfejtetett; az eredetileg gyökerének nevezett részen át, az arezba vezetett két metszéssel a lebeny jelentékenyen meghosszabbíttatott, s most már a megnagyobbított és felszabadított lebeny a heg eltávolításával nagyobb anyaghiányba oly módon varratott be, hogy a lagophthalmus megszűnt: az előbb a heggel érintkező vége a lebeny ép bőrének a belzúgban lett megerősítve.

Az eset a következő :

H. M., 24 éves, szűcssegéd, 1894. április 1-én jött a kórházba, segélyt keresve szembajára.

A szarúhártya alsó belső negyedén elhelyezett, genyesen infiltrált fekély nagy fájdalmakat okozott neki, e miatt előbb ezen bajának orvoslását kereste, majd leírandó lagophthalmusát is kívánta gyógyíttatni.

A szemhéjak csukásánál ugyanis épen a szarúhártya említett részlete fedő nélkül maradt: a szemhéjak e területen nem záródtak, a felső szemhéj a belső részében jelentékeny megrövidülést mutatott. (Lásd sz. ábra.) A szemöldök alatt, a szemhéjszél felett, mindkettővel párhuzamosan haladva, két vonalas heg látszik a szemhéj bőrén, melyek körülbelül 1 cm.-re a szemhéj bőrének az orrgyök oldalára való átmenetétől mintegy 15 mm.-nyi széles hegkötegben végződnek. E hegköteg rendkívül kemény, feszes consistentiájú; ránezokba nem szedhető; lateralis oldalán összefügg a két hegvonal által határolt lebenynyel, melyet mult évben operativ úton ültettek oda át a homlok bőréből. E helyen a homlokon, a szemöldök

1 Archiv f. Ophthalmologie. XXXII. 4.

felett ö mm. széles, 22 mm. hosszú, fényes fehér, majdnem horizontálisán, kissé alulról kívülről fel- és középfelé irányuló hegköteg látszik. Ennek megfelelőleg a szemöldök lateralis részlete sokkal magasabban áll, mint az ellenoldali. Az említett lagophthalmus oka tehát a szemhéj megrövidülésében, a belzúgboz közel eső hegköteg vongálásában, húzásában keresendő ; a szarúhártyai elváltozás csupán mint másodlagos bántalom fogható fel.

A szűcssegéd kórházi kezelésbe lépett; aznap szarúfekélyét égettük ki Paquelin-égetővel, mire az izgalmi tünetek néhány nap lefolyása alatt visszafejlődtek ; a fekély megtisztult, alapja sima és fénylő lett.

Körülbelül egy hét múlva, április 9-én, mikor a szarúbántalom teljesen meggyógyult, nehogy az ismétlődjék, az elsődleges szemhéjképlő műtét javítására került a sor. Eredetileg e javítást úgy is lehetett felfogni, mint egy, adott esetben végzett, sajátságos körülmények által módosított lagophthalmus műtétet.

Az elsődleges lebenynek széleit felszabadítottam, a belső szemzúghoz közel eső hegköteget eltávolítottam; a szemhéj szélét nagy tigyelemmel minden hegköteg búzása alól felszabadítottam, úgy hogy ezek után a pillaszőrtelep ugyanazon helyzetbe jutott, mint a másik szemé; a belzúgban körülbelül egy négyszögcentiméternyi anyaghiány maradt, mélynek medialis határa az orrgyök, külső határa pedig a már felszabadított, eredetileg a homlokból származó lebeny legperipherikusabb részlete felé nézett. A halántéktáj és az arez bőrét már most az eredeti

1. álira.

lebeny bőrével kellett összeköttetésbe hozni, hogy egy nyelvalakú, új, nagy lebenyt kapjak. Ezt két metszéssel végeztem, melyek egyike a lebeny felső határának folytatásába esett, átszelte az elsődleges lebeny gyökét, az átfordítás helyét s a külső szemzúgtól le- és kifelé irányult a ftilczimpa felé (mint ez a íi-dik ábrán látszik), másika pedig az alsó lebenyszél meghosszabbításában oly módon haladt, hogy a köztük levő bőrterület mindinkább elszélesedett, vagyis a két metszés egymás között bizonyos fokú divergentiát mutatott. Az így körülhatárolt bőrterület már most le- és kifelé, a külső szemzúgból kiindulólag alapjától leválasztatott. A lebeny új alakjában jóval nagyobb, 21 j-szer akkora volt, mint a szembejön talált homloki lebeny, mely az újnak medialis részletét képezte.

Jóval nagyobb is volt az anyaghiány, melyet az új lebenynek takarnia kellett. A feladat tehát az volt, az új lebenyt a nála nagyobb anyaghiányba úgy beilleszteni, bevarrni, hogy az a terület, mely eredetileg a belzúgban fedetlenül volt, az egész lebenyre elosztassék, hogy az a hiány ez elosztás után bőrrel fedhető legyen. E czélból az első varratokat a külső szemzúg magasságában alkalmaztam oly módon, hogy a lebenynek a szemhéj felé eső részlete semminemű vongálásnak alá ne legyen vetve. E varratok által a lebeny temporalis részlete bizonyos fokú eltolást szenvedett, melyet a későbbi varratokkal egyformán viseltek. A belső szemzúgban volt anyaghiány csakis ezen eltolás, emelés által vált pótolliatóvá. Az arezon frissen ejtett sebszélei tehát nem a szem-