Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-12-23 / 6. szám
1894. ti. sz. 0 R Y 0 S I H E TIL A E — S Z E M É S Z E T 50 hogy a végállapotban a lencse hiányzásán kívül minden más rendellenesség elmaradjon. A1 taviéi Beer-időszakban az elégséges sebtátongás érdeke legfeliil állt, a kívánható végállapot is kielégítve volt, de a sebgyógyulás az eljárás gyenge oldala maradt. A Graefe A. időszakban a sebtátongásnak feleslege kerülhétővé téve, és a sebgyógynlás már nem fokozható tökéletességre emelve, de a szemcsillag kimetszésével a végállapotban jelentős áldozat hozva volt. Most a háromosztatú feladatot minden részben teljesíteni akarjuk: a szembogár kereksége úgy mint Beérnél megmaradjon, a gyors és biztos sebgyógyulás úgy, mint Graefenél volt se lényegesen csorbuljon. De az eszményt eddig még nem tudjuk ténynyel kiváltani. 1889 és 1890 óta rohamosan a Beer-féle eljárás3 felé iramodtak, de lassacskán megint a Graefe-féle elbánásra, az ő túl nem szárnyalható eredményeivel, visszatérnek, csakhogy ezeket az a közvetítő törekvés, hogy a szem csillagból minél kevesebbet kivágjanak, ismét kevesbíti. Kétségenkivül egy kiegyezéses eljárásnak szüksége fenforog, csakhogy megtalálva még nincsen. Weber Adolf lándzsás hályog kivonása1 olyan eljárás, a mely alapeszméjében is mintaszerűnek nevezhető elméleti megoko'lásában a feladatnak mind a három részben eleget tesz. Csakhogy a teljesítésben tökéletlenségek mutatkoznak. A lándzsás műszert kifogástalan alakban beszerezni alig lehet. A tátongás valamicskét hiányos. A sebzáródás a Graefe-énál is tökéletesebb. A szemcsillag kímélése mindig, habár néha csak valamelyes fokban, lehetséges. Szemcsillag-beszorulások azonban, még pedig a sebzúgokba csipődések veszedelmes fajtája, ennek inkább, mint a többi eljárásnak, tulajdona. Ha a műtevési feladatnak mind a három részében eleget tenni kell, mégis a Weber Adolf műtevési mintája az, mely valamennyi közt az eszményt elméletileg leginkább megközelíti. A mit tátongásban veszít, a szembogár kerekségének megóvásában visszanyeri. Es mégis az áldozat amott az épen eltűrhetőnek nagyon is a határán áll, és a nyereség emitt nem ér fel az összesen megkívántig. így tehát ezen eljárásban sincs a kifogástalan eljárásnak három tényezője teljes egyensúlyba hozva — ha ilyen általában elérhető. De a kérdés nagy hordereje miatt azon egyensúlyt okvetetlenül még tovább is keresni kell és pedig mindaddig, a míg megkisérletlen lehetőségek még maradtak. Weber A. eljárása mindenekelőtt szolgálhatna olyan módosítások kiindulásául, a melyek a három irányban keresett kiegyezést megadnák, vagy esetleg az ilyen törekvések reménytelenségét bebizonyítanák. Első sorban a metszetnek negativ ívalakját megtartani kellene. Benne (szemközt Beer-rel) az eléggé biztos sebzáródás megóvása mellett a szembogár kerekségének egyedüli biztosítéka van. Mert, a lei a szembogár kerekségét biztosítani akarja, annak a metszéssel a szemcsillag széléhez közeledni is kell. Azután a tátongást javítani kellene. Es minthogy ez minden áldozat nélkül nem lehetséges, valami a különben oly kitűnő sebzáródásból kárba eresztendő lenne. E mellett a sebcsatornát egyszerűbb műszerrel készíteni kellene. Csakhogy Weber Adolf az ő lándzsáját a műtétéi eszméjéből indulva, szerkesztette, így téliát megváltoztatott műszer az eljárásnak is lényeges megváltoztatására kényszerítene. Minthogy Weber A. hályoglándzsája ama, a múltból szerezhető tapasztalást, hogy t. i. lándzsával általában öregkori hályogok számára eléggé tátongó sebet szúrni nem lehet, csak megerősíti: természetszerűen támadt az a gondolat, hogy a keskeny késsel, tehát nem beszúrva, hanem átszúrva vezetett műszerrel, a Weber-éhez hasonló, talán azt nagyon megközelítő metszést végezni nem lelietne-e. 63. Metszet a felső harmadban, a kést laposan átvezetve, élét rézsutosan felfelé igazítva, lapját aláfelé szorítva, a csarnokvizet kieresztve: meredeken előrehúzva. Fixálással. :l A kifejezés rövidsége kedvéért a „Beer-féle eljárás“ nevével a következőkben mindazon methodusokat fogom érteni, melyek azon typust követik. 4 Graefe’s Archiv für Ophth. 18t>7, 13. k , I. r. 187—274. 1. - és Graefe-Saemiscli Handb. d. Angii. III., Operationslelire Arlttól. Eredmény: Lefelé menő ív mintegy 15 mm. sugárral, a sebcsatorna felfelé néz és mintegy 11ji mm.-uyi mélységgel bir. A seb alakja egészben a Weber Adolféhoz hasonló volt ugyan, de az ívhajlás sokkal kisebb, a sebcsatorna jóval sekélyebb és a tátongás is kíméletes módon csak alig 2 milliméternyire hozható volt. Az utóbbi is csak úgy, hogy vele a sebvonal már feltűnően rövidült. Sokszoros ismételések daczára sem bírtam olyan méretekre jutni, mint a minőket öregkori hályogok megkövetelnek. Némely fiatalkori hályogok számára az ilyen seb azonban kitünően alkalmas lenne és egyszerű vonalas kivonáshoz készült lándzsaszúrásoknál általában előnyösebb volna. Szemesillagkimetszésnél is hasznot hozna, ha a nagyon (1—1' 1 mm.) keskeny késsel megfelelő helyen átszúrnánk, élét rézsutosan előfelé igazítanék és kimetszéskor a lapot rézsutosan hátrafelé szorítanék. így sebet nyernénk, mely egészen a szélbe esik, és sebcsatornát kapnánk, mely a legrövidebb úton a szemcsillagnak tapadási helyére vezetne, — tehát viszonyokat, mint a minőket lándzsaszúrással sohasem teremthetünk. Minden okoskodás és minden kisérlés, hogy a Weber Adolf eljárásának előnyeit a mennyire csak lehet megtartsam, mégis csak abban végződött hogy a metszés azon alapidománál. melyet a 19. feltüntet, megmaradni kényszerültem. Ezen vegyes metszettel mindenekfölött a szembogár kereksége megóvva van, és a tátongás az egyes esetekben és az akármelyiknél épen szükségelt fokban megválasztható marad. De a sebzáródás a Weber Adolf-féle eljárásból származónál lényegesen rosszabb, a Graefe A.-félével szemben is hiányosabb, és csak a Beer műtevése után legtöbbször bekövetkezőnél határozottan előnyösebb. Magát az eljárást és a vele tett klinikai tapasztalásokat egy később következő értekezésben közlöm. Azon esetben, hogy hályogmetszésem főalakja a szaktársak jóváhagyását nem is nyerné meg, mégis legalább a figyelmet általánosságban a vegyes metszetalakok még lehető kiaknázására fordítani kívánnám. A 19. metszeten különben a 20—31. metszetekből vett módosításokat még tenni lehet. Az oldaltos lekészítéseket is a szarúhártyagyűrűnek külső szélén kezdeni és a belső szélbe folytatni lehetne. Továbbá az oldali leszabdalások után a haránt kimetszéshez előkészítő késfordítást kevésbbé hirtelen végezni, és a sebnek csücskeit szendébb átfordulásban lekerekíteni lehetne. Végre a sebcsatornának a haránt részben csavarodott alakú határolásokat adni lehetne, ha a kés élét eleintén rézsutosan lefelé, azután az utolsó mozzanatokban rézsutosan felfelé irányoznék. Ez által a sebcsatorna a csücskök mellett rézsutosan lefelé, míg a középén rézsutosan felfelé nyílnék. Ekként a zúgokon a felső, a középén az alsó sebszél nyúlna előre. Ez a sebzáródást lényegesen elősegítené, mert a tátongásra hajlandóság a csücskökön az alsó sebszélben van, holott a középrészen a felső sebszél az, mely mint kirúgó negativ lebeny felemelkedni hajlandó. A leírt eljárás által a sebszéleken egy neme az ereszték képződésnek történnék és ez a sebszéleknek egymástól elcsúszását gátolná. A tátongásnak kísérletek útján kifürkészése és a méreteknek számtani meghatározása, mint a minőket Weber A. az ő metszetén végezett, a választást az összes, és így a vegyes metszésalakokból is, szorosan tudományos alapra állítani engedné. A blepharospasmus idiopathikus műtéti gyógyítása. Sohivarcz Ernő űr., szemklinikái gyakornoktól. Ottava I. dr. magántanár úr e czímen az 1884. évi Szemészet 6. számában már 3 eset kapcsán beszámolt a blepharospasmus idiopathikus ellen Schulek tanár úrtól legelőször ajánlatba hozott és kezdeményezett műtéti eljárásról, valamint eredményéről. Ennek folytatásául még az azóta operált 8 esetről kívánok az alábbiakban referálni. Ismétlésekbe hogy ne bocsátkozzam, a minden esetben egyenlő kivitelű műtéti eljárásmódot a következőkben előre bocsátom, mely az arcus
