Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1894-12-23 / 6. szám

47 1894. 6. sz. 0 RVOSI HETILAP — SZEMESZET 15. A felső harmadban, hasonló az előbbihez; de lapos átkeresztezéssel kezdve és csak azután meredek állásban ki­metszve. Fixálás nélkül. 16. Fixálással. Eredmény: Gyenge ívesség lefelé, a sebzugok zúzva, a belső sebnyilás a külsőhöz jobb arányban mint a 13. és 15-ben. 17. Ismét a felső harmadban lapos átvezetés, meredekre állítás, és most mere­dek kimetszés mellett a lapot felfelé szorítva. Fixálás nélkül. 18. Fixálással. Eredmény : Meredek sebcsatorna, fel­felé domború ív és ez a 17-ben csak jelezve, a 18-ban kifejezetten. Ilyen módon öregkori hályog kicsúsz­tatására lebenyes sebet készíteni lehetne, melyben a Beer metszésénél létrejövő ferde sebcsatorna meredekkel, azaz tetőirányos sebszélűvel helyettesítve volna, ha ebben előnyt látnánk. A leirt metszet egyszersmind ki­megy urázza a különféle csorbásságokat, melyek a különben éles külső scbszéllel alakuló Beer-féle lebenyen előfordulnak: ezeknek oka ugyanis a félremenő lapszorítás, a helytelen élfordulás és az ingadozó késhúzás lehet. A Graefe-féle széli metszés annyiban hasonlít a 18 alatti­hoz, hogy a keskeny késsel szintén előbb laposan, azután meredekebben, ha nem is hirtelen fordulással, hanem szende átmenetben kell haladni és végezetre szintén a lapot felfelé nyomva— bár gyengén — kell kijutni. Ha nem így tennénk, az ívnek teteje a bár csekély, de mégis domború ívesség helyett érintőleges (tangentialis) esetleg épen vájulatos lecson­­kítást kapna. A 11 és 12-dik metszetben az eleintén lapos kés­vezetés nagy lebenynek képződését engedte várni, de a metszés folytatásában a késnek meredek felállítása által horpadt íves lecsonkitás támadt. így a seb közepe domború kirúgás helyett homorú bevájulást nyert. Ez által a seb közepe a pupilla szélhez közel jutott és a hályog kieresztésénél a szemcsillag­nak olyan kímélését engedte várni, mint a milyent más met­szetekkel ilyen fokban megközelítőleg sem tudunk elérni. Az így kínálkozó előnyök ajánlatossá tették, a metszésnek ezen alakját sokféle változatban tanulmányozni: 19. A felső harmadban lapos átkeresztezés, azután lapos oldali leszabadítás felfelé 2 mm.-re, még pedig a tiszta belső határon, végre meredek harántmetszés egybekötve mérsékelt fokú lapnyomással lefelé. Fixálással. Eredmény: Horpadtan csonkított le­beny, alapja 101/2 —11 mm., emelkedése 2 mm., kétoldalt rézsut seb csatornával, a felső határolás homorú (10—15 mm. sugár­ral) 8 — 9 mm. haránt hosszúságban és itt meredek sebszélekkel (a lehető legrövidebb sebcsatornát képezve). A megmaradt felső szarúrósz 21/2 mm. magas. A méretek kicsi töredékükben az egyes esetek szerint egyen­lőtlenek . Mivel ezen metszés alakból a „hályogkicsúsztatás hor­padtan csonkított lebenynyel“ műtevési eljárást állapítottam meg, bőséges alkalmam volt a kisebb változtatások eredményét az élőn kipróbálni. Hogy azonban a sebet minden tényező­jében vizsgálhassam és minden oldalról megnézhessem, szük­séges volt a metszés menetelét a holt anyagon is lehetőleg részletezve tanulmányozni. A megtett sok metszésből néhányat 20 —31. szám alatt itt felhozok. Ezeket az ellentétek kieme­lése kedvéért az előadásban némileg, de csak kevéssé, schema­­tizáltam. 20. 21. Az oldalt laposan megmetszett rész magasabb, a meredek harántrész tehát rövidebb. Fixálás nélkül és fixálással. 22. 23. Az oldalti lapos metszés kevésbé emelkedő, a harántrész tehát alantabb marad és hosszabb. Fixálás nélkül és fixálással. 24.—27. Metszetek, melyekben az átszúrás mélyebb mint a 20—23, egyebekben ugyanolyanok. 28.—31. Metszetek, melyekben az átszúrás vonala ma­gasabban volt helyezve, különben ugyanolyanok mint 20 - 23. Eredmény: Horpadtan csonkí­tott lebenyek, a harántrészben mere­dek sebcsatornával, megfelelően vá­lasztott hasissal, lebeny- magassággal, valamint a csonka résznek homoru­latával és hosszával, — ezeknek meg­felelően különböző sebtátongással, és a homorú ívnek a szemcsillag szélé­hez különböző viszonyulásával. Mindezekből a felismerés elméletére vonatkozó azon fontos következtetés vonható, hogy a lehajlás erősebben, vagyis a sebvonal vájultabban és így rövidebb sugárral, képződik azon mértékben, a melyben az oldaltas előzetes (tehát a laposan végezett) leválasztás bőségesebb volt, a késnek meredekre állí­tása a szarúhártyának közepétől távolabb választható volt, és a kés lapjának az (alul választott) rögzítési hely félé szorí­tása erélyesebben igénybe véve volt. Gyakorlati szempontból azon következtetést kellett vonni, hogy a hályognak könnyű kicsúsztatására a mélyebben helye­zett sebalap, a szemcsillagnak kímélésére a megnövelt homorú­lat, és a sebnek utólagos egyesülésére a két előbb említettel ellentétes sebalakulás a kedvezőbb. Tehát a csonkított lebenynek alapját rendszerint a szarú­hártyának bőven kiszabott V^-ad és nem mélyebben mint 2 ,-öd magasságában kellene elhelyezni. A harántrésznek váj ült. behajlását pedig nem kellene közel az alapig leszorítani. Különben a sebvonalnak oldaltos két meghajlási helyén a szarúhártyaszövetből nagyon előrúgó csücskök támadnának. Ezek a seb záródását nehezítenék és a szemcsillagnak oldaltos kitolulásait elősegítenék. A horpadtan csonkított lebeny ezen épen letárgyalt metszet-alakjainak módosítására még megkisérlcttem az át­szúrást hátrább, az ínhártya szövetébe vinni, szintúgy a szem­golyó burkait előzetesen petyhüdtté tenni, mint következik: 32. Átszúrás a felső harmadban a szarúhártya gyűrűjé­nek külső szélén, lapos felvezetés 2 mm.-re, meredek kimet­szés homorú ív alakjában. Eredmény: Hosszabb sebvonal és könnyebb tátongás, valamint a szemcsillagnak enyhébb ide tolakodása, mintha az átszúrás különben ugyanolyan módozatok között a szarúkártya­­gyűrűn belül történt volna. Ez a metszet tehát a 19-ik ellenében a kedvezőbb volna, ha másrészt a szemcsillag nem könnyebben a kés éle elé kerülne. 33. Lapos átszúrás a felső harmadban, ekkor idegen kézzel az ínhártyának az egyenlítő mögött beszúrása, hogy az üvegtestnek nagy része kimenjen ; reá következőleg a meredek haránt metszés a nagyon megpuhult szemgolyón történhetett. Eredmény: Yájultabb határolás a lecsonkitás helyén, mint egyébkor. A szemgolyónak lágysága tehát a sebvonalnak vájult behajlását minden körülmények között elősegíti. Kivételt a haránt délkör tesz, de ez sem, ha a kés lapját felfelé vagy lefelé szorítjuk. 34. Metszés mint a 19 : a felső harmadban lapos átkeresz­tezés, 2 mm.-re felvezetés, itt meredek kimetszés, egybekötve lapra nyomással felfelé és nem lefelé. Fixálással. ■Eredmény: Csonkított lebeny, a haránt lészen felfelé domború határolással és ezen helyen • meredek sebcsatornával. Az mutatkozott, hogy felfelé történő lapnyomással a határolás felfelé is dom­­borúvá tehető, ellentétben a homorú alaku­láshoz, mely a lapnak lefelé nyomásával jön létre. Az ellentét azonban a maga méretei szerint nem ugyanolyan fokú. Mert itt, a felső harmadban, különben egyenlő körülmények között a szarúhártyának közepe felől történő lapnyomás (domború ív) csekélyebb, a közepe 13-18. 19. 28-31. 20- 23. 24—27. 34.

Next

/
Thumbnails
Contents