Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-11-25 / 5. szám
1894. 5. sz. 0 R V 0 S I H E T ILA P — S Z E M É S Z E T 42 A fent irt eredmények megokolása nem magyarázható meg abból, a mi az előzményekben mint történelmi adat fel van sorolva. Nem állapítható meg az az eszmemenet, a mi mellett a heveny s fél heveny trachománál a subconjunctival is injeetiók első alkalmazása jogosultnak látszott. Erre vonatkozólag szabadjon még a következőket felemlíteni: Trachománál és blenorrhaeánál, mint kiválóan mycoticus eredetű kóralaknál, a sublimát, úgy látszik, specificumnak tartható ; annál is inkább, mert a bántalom azt a területet foglalja cl első sorban, mely az infectió megtörténtekor ennek leginkább megközelíthető ; később válik a betegség mind mélyebb és mélyebb jellegűvé, a mikor azután minden therapeutikus beavatkozásnak ott a mélyben kell támpontot keresnie. Hogy egy kissé analog példát említsek (bár igen tudom, hogy ez sok tekintetben nem teljesen az), de milyen nehéz egy luetikus iritisben szenvedő egyénnél a specificumot magához az irishez eljuttatni, a csarnok épségben tartása mellett. Az esetben, ha az átmeneti redő mélyen infiltrált, senki sem tartja lehetetlennek, hogy a bajt mélyében támadjuk meg az által, hogy onnan Knapp-féle mángorló csípővel a trachoma-csomók tartalmát kinyomjuk, a felületét sublimáttal ledörzsöljük; s magába az átmeneti redőbe még sublimátot fecskendezünk. Mindenesetre kevésbbé erélyes beavatkozás az episclera felett fekvő, a limbustól 8—10 mm.-nyire távol eső conjunctiva bulbi alá való vitele a sublimátnak; hogy az innen eljut az átmeneti redöhöz, eljut a trachoma-csomókhoz, az nagy valószinüséggel feltehető; ugyancsak ily feltevés mellett gondoltam, hogy a limbustól 4—6 mm.-re befecskendezett sublimát-oldat eljut a cornea conjunctivális lemezéig s ebben nem is csalódtam. Erre a következtetésre jöttem 1 éve folyó befecskendezéseimnél, hol1 több esetben felületesen fekvő, különösen a limbushoz közel eső szarufekély-befecskendezésre rögtön feltisztult. És itt kell azzal foglalkoznunk, hogy a befecskendezett sublimátnak mi a sorsa a conjunctiva alatt: bejut-e az a csarnokba mint ilyen; az oldott sublimát mint oldott sublimát, sőt mint Darier állítja, eljut-e az, mint a tusche-testecskék az üvegtestbe is és a látideg hüvelyén át a másik szembe (! ?). A kérdésre nehéz felelni: én csekély számú kísérleteimet, melyek a módszer egyszerűsége miatt2 könnyen ellenőrizhetők, ez állítás tagadására nem tartom elégségeseknek. Mindenkép Darier adagja (‘/au mgm.) az első pillanatban homeopathikusnak tetszik, ha 1 :500 vagy 1: 1000-hez oldattal ledörzsölöm a conjunctivát, akkor biztosan ez adagnak ’/ui része sem jut felszívódásra, illetőleg felszivatásra. Mint azt más helyen is kifejtettem, nem kell egy methodust általános panaceának felfújni akarni, mert egyes kis kudarezok disqualifikálják oly téren is, a hol annak hasznát lehet látni; hogy a sublimát-injectiók a kötöhártya alá víve jelentékeny szolgálatra vannak hivatva, arról a fenti tapasztalások győztek meg engem s az a könnyű ellenőrzés, mely az in filtrált pannusnál a határvonal demarcálása által válik biztosítottá, engedi azt remélnem, hogy a kartárs urak közül néhány ellenőrző kísérlet beválása után mind többen lesznek, a kik ez eljárást alkalmazni fogják. Mielőtt már most az itt jelenlevő két esetnél a módszer bemutatásához fognék, engedjék meg, hogy még néhány szót szóljak a subconjunctivalis injeetiók technikájáról. Epen mint az indicatiók, melyek szerint a különböző szerzők a befecskendezéseket alkalmazzák, úgy a mód is, a mint azokat adják, különböző. Darier szerint egy egyszerű Prara^-feeskendő szükséges hozzá, melynek rendkívül vékony, finom tűje plgtiniridiumból készült; ebből fecskendez be a conjunctiva alá, miután azt csipeszszel előzőleg felemelte és a redőbe bemélyeszti (en enfonsant obliquement) a tű hegyét. Tehát cocainnal érzésteleníti a szemet, kimossa; utána (vagy segédjével vagy szemhéj tartóval hozzáférhetővé téve a szemet) csípővel redőbe emeli a kötöhártyát (6—8 mm.-nyire a limbustól) és egy tized fecskendőnyit visz a kötöhártya alá 1:1000-hez oldatból, minek elkészítésére súlyt fektet, hogy ne égessen, nem szabad alkoholt tartalmaznia. A befecskendezés után kötést alkalmaz, főleg azért, hogy a beteg a kötöhártya duzzadt, vörös voltát, esetleg ezen az apró vérömlenyeket 1 Magyar orvosi Archívum 1K!)4.- Ibidem. ne vegye észre és hogy az idő viszontagságai ellen védve legyen. Darier is megemlíti, hogy a csípőt könnyen lehet nélkülözni, ha az injectiót alul adjuk és a beteget felszólítjuk, hogy nézzen felfelé. A kísérő fájdalom szerinte általán jelentéktelen; függ azonban a beteg érzékenységétől. Lagrange lefekteti a beteget s mögéje helyezkedik el] l'Voo oldatot használ, a befecskendezéseket nem tartja fájdalmasaknak,1 sem kötést nem tart szükségesnek. A 10% jódkáli-oldat befecskendezése az első esetekben (20 cgr.-ot adva) kisfokú mérgezési tüneteket okozott; a befecskendezés pillanatában az ütérlökcs kimaradt: chloroformmal elaltatva a beteget, a tünetek hiányzottak. Érdekes még Lagrange fejtegetésében az a rész is, melyben azon kísérletekről ad számot, melyeket házi nyálakon végzett tiszta vízzel egyrészt, másrészt pedig sublimáttal; ö azt találta, hogy az utóbbi esetekben a szövet közti hézagok szőkébbek, a rostos részek pedig tömörebbek lettek. Es ez az, a mi miatt ö nem találja a sublimát-befecskendezéseket veszélyteleneknek ; szerinte odanövést okoz' a selerához és másrészt befolyásolja a belszemi vérkeringést. Van der Moll 10% cocain-oldatból cseppent be kétszer a szembe; segédjével a szempillákat szét, a szemrést nyitva tartatja; csípőt használ és 3/20 mgm. sublimátot és 5 mgm. cocaint fecskendez be (1 : 1000 oldatból másfél osztályrészt vesz, a mit feltölt 2 osztályrészre 10% cocain-oldatból). A befecskendezés nem fájdalmas; minden betegnek megvan a maga tűje. Ily körülmények között (mert az eljárás desinficiálást és sterilziálást igényel, mert továbbá gyermekek és nők nagyon félnek a „beszúrástól11, mert továbbá segédkezésre van szükség) ö nem is erős híve a befecskendéseknek, bár eredményeik jók. Geppner jun. teljesen a Darier-féle leíráshoz tartja magát; csakhogy l cm.-re a limbushoz fecskendez be. 0 azt állítja, hogy rendesen a conjunctiva és a sclera között összenövés marad vissza, a mi kékes heg gyanánt látható. A befecskendezések számában nem hajlandó oly messze menni mint Lagrange és Darier 8—10—10- 20-ig, hanem ha 2—3 befecskendezés eredményt nem ád, úgy eláll a kezelés ez alakjától. A Rókus-kórházban végzett nagyszámú befecskendezéseknél (1. Magyar orvosi Archívum 1894: „A subconjunctivalis injeetiók alkalmazása a szemészetben“) arra a meggyőződésre jöttem, hogy először is sok hibát követnek el a fecskendők megválasztásánál. 11a az ember fémfecskendöt használ, úgy 1 : 1500 higany-oldatból a higany a fémre rakódik le és azon amalgámot képez, a megmaradt indifferens oldattól pedig valami eredményt hiába várunk. Első eseteim egyikét szabadjon itten felemlítenem. Egy miskolezi kereskedő, ki két nappal előzőleg vette észre, hogy rosszúl lát, kereste fel az osztályt, ép mellső szem mellett 7m> látélesség; a környi látás (ujjakkal vizsgálva) látszólag ép; nappali világosságnál, napos délelőtt, az ujjakat vele szembe állva, én is egyszerre vettem észre a peripheriáról közelítve; kis fény mellett azonban alul lcivül a környi látás majdnem teljesen hiányzott. Ennek megfelelöleg közepesnél alig nagyobb fokban rövidlátó egyénnek reczeghártyája a papillától 2 pap. átmérönyi távolban laposan le volt válva. Csakis az illető helynek 3 D.-val kevesebb fénytörési fokán lehetett a reozegleválást felismerni. Az illetőnél egy darabig absolut nyugalmat és kötést alkalmaztunk, majd Weckernek féleredményein felbátorodva, sublimátinjectiókat adtunk a conjunctiva alá, és pedig az elsőt fémfecskendővel. Nagy örömmel jegyeztem fel, hogy a befecskendezés sem fájdalmat, sem semminemű reactiót nem okozott, de változást sem szemének állapotán. Néhány nap múlva jutottam a kaucsukfecskendők birtokába (Reiner budapesti bizományosától,Wesselytöl); ezzel adva alá felé a befecskendezést, az fájdalmasabb volt, bár előzetesen cocainozva lett és másnapra jelentékeny reaetió lépett fel; valamint így alkalmazott 4 fecskendésre látása ‘/j-re javult; a peripherikus látás gyenge fényre is szabaddá vált, az objectiv lelet pedig csak -j- 1 D-nyi különbséget mutatott a visszafeküdt részleten haladó edény kis hajtásán. Ily nagy a különbség tehát a Jcaucsuk-fecskendő és a közönséges fém Pravaz alkalmazása között. 1 Míg n. jód tri chlor id (l'l0„) befecskendezéseket a betegek rendkívül rosszúl tűrik a nagy fájdalom miatt.
