Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-11-25 / 5. szám
1894. 5. sz. 39 ORVOSI HE T I L A 1» S Z E M E S Z E rl a figyelmet vagy legalább is nem lett-e elégtelenül méltányolva valamely a megértésre lényeges mozzanat? Vagy talán nem támadhatnak-e a corneában oly finom szövetveszteségek, hogy szabad szemmel észre nem vehetők és mégis az összenövés folyamatát felderítenék ?—Itt azonban Fuchs E. leleteire kell visszatérnem. Itt mindenekelőtt érdekes, hogy a pterygium határán a kötő- és a szaruhártya felhámja miként találkoznak egymással. A kétféle felhámszövet találkozása ugyanis nem mindig szorosan a röphártya szélére esik; a határ élesebb mint a rendes szemnél; néha a l;ettö között liczag is van; az oldalszélen a kötőhártya felhámja a szaruhártyára magára is terjeszkedhetik, stb. Mindezt voltaképen úgy kellene értelmezni, hogy szövethiány különböző módon pótlódott. E szövetfogyatkozásokat azon esetben, hogy ha a vizsgálati anyag a folyamát más szakában kerülne vizsgálat alá, bizonyára kitöltetlenül találnék. Mint a hogy tényleg 10 eset közül egyben (talán többen ?) a felhámban hézag, tehát tényleges szövetveszteség találkozott. Továbbá ott, hol a Bowman-féle hártya és a cornea stromájának elváltozásáról szól, világosan mondja, hogy a röphártyát a eornea szövetének histiolytikus bomlása előzi meg. A pterygium alatt a Bowman-féle hártya vagy teljesen hiányzik (különösen a kicsinyek alatt), vagy legalább a felhám ment tönkre (többnyire a nagyok alatt). A stromának azonban csak legfelsőbb rétegei vannak illetve, a mi kétféleképen történhetik: 1. a röphártya a már megpuhult cornealis lemezek közé behatol (infiltratumok a pterygium feje előtt!), a legfelülctesebben fekvőket maga előtt feltorlaszolja, úgy hogy ezek őt némileg takarják1, — és ez a röphártyának activ előnyomulása; 2. vagy pedig csak elülső szélével fekszik a Bowmann-félc hártyán és majdnem csak a felhám alatt kúszik előre, — és ez a röphártyának passiv megnövése. Az első esetben a röphártyának szövete lazább, a másodikban tömöttebb. Az egész leírásból kétségkívül az következik, hogy úgy a kötőhártya, mint a szaruhártya is előbb szenvedi el a gyuladásos változásokat éscsak azután következik a regressiv folyamat; még pedig az idők folyamán a korábban megbetegedett helyekhez csatlakozó sorrendben. Továbbá az is világosan következik, hogy valamint kezdetben a folyamat megindulása, úgy később annak folytatása (a legutoljára összenőtt helyeken) majd inkább a kötőhártyában, majd pedig inkább a corneában lehet. Ezzel összefügg és magából a leírásból is kivehető, hogy a kötőhártya majd active nyomul előre, majd pedig passive huzatja magát. Különösen kell azonban kiemelnem, hogy bár nyílt hézagokat, gödröcskéket, vagy tátongó réseket, mint a fekélyképződés alakjait, -— daczára a folyamat lassú voltának — nem találhatunk, ez nem azért van így, mert ilyenek nem képződnek, hanem azért, mert a kötőhártya a keletkezett szabad tért azonnal kitölti, sőt az esetek egy részében a helyet saját maga szerzi magának. Ezen értelmezésre nemcsak jogosítottnak tarthatom magamat, hanem a leletek összesége egyenesen rákényszerít. Ama esetek, melyekben a pterygium felületesebb fekvésű, de tömöttebb szövetű (2), nyilván olyanok, melyekben a kötőhártya a corneára inkább feltolakodott. Ellenkezőleg azon esetek, melyekben a conjunctiva a szaruhártya lemezei közé előhatolni látszott (1), inkább olyanok, melyeknél a szaruhártyában véghezmenő szövetbomlás túlnyomó volta ismerendő fel. Az ilyen folyamat következtében az infiltratumnak mélyebb rétegeiben szétesés támadt alávájt szélekkel (hasonlóan az ulcus serpens túlhajló széleihez), és e szétmállás tette a kötőhártyaredőnek a keletkezett mélyedésbe beletelepedését lehetővé. Ha azután az utóbbi esetben a conjunctiva később még meg is duzzadt, akkor ez a túlhajló cornealis lemezeket szükségképen elemeli, a szaruhártya közepe felé szorítja és ezeknek úgy szövetét, mint borító felhámját is összetolja, — a mint 1 A pterygium fejét borító cornealis rétegnek — úgy kell hinnünk — a röphártya növekedésével lépést tartva, szövetkopás folytán mégis csak meg kell fogynia, mert ellenkező esetben a nagyobb pterygiumokat szaruliártyalemezek rétegével egészen fedve kellene találnunk. a mélyebb rétegekben végbemenő folyamatok egy részéről a leírásból következtethető. Inkább úgy látszik tehát, hogy a kötőhártya az 1. alatti esetekben (legalább azok kezdetén) a szenvedőbb (passiv), a 2. alatti esetekben pedig a cselekvőid) (activ) szerepet viszi. Egészben véve tehát olyan fekélyesedési és hegcsedési folyamattal van dolgunk, mely adott időben sohasem alakul laposan, hanem mindig meredeken: A szaruhártya szélétől annak közepe felé egy majdnem linearis szétesési folyamat halad lassankint fokozatosan előre. Ezen folyamatba a túltengett kötőhártya a pingueculával együtt töltőanyagként belevonatik, mi mellett azonban alkalmilag maga a töltőanyag is utat törhet és a szaruhártyára alterálólag hathat. És így ha a szövetben valamilyen hézag tisztán látható nem is lenne, az a valóságban mégis mint a szövetbomlás következménye és a benövcs feltétele felveendő, tehát a valóságban jelen is kell lennie. Ezen szövethiányt épen az azonnal bekövetkező kitöltés csak leplezi. A felhámhatárokban mutatkozó különbözőségek különösen ott keletkeznek, hol a széthasadozási folyamat a legfelsőbb rétegben a saját útját követi, vagy csak ezen rétegre szorítkozik. A leletek ilyen értelmezése mellett világos, hogy a röphártyának úgy activ mint passiv növekedése az idegen testek felhalmozódásával épúgy mint a pislogással is összefüggésben állhat. Egyrészről az idegen testek a pterygium szélénél gyengén hajlott ívben elhelyezkedve időznek, s oldalaik felé innen is túl is photochemikus ingerhatásukat gyakorolják ; ez által a duzzadt kötőhártyát a comeának előbb bcszűremkedett, később histiolytice engedékenynyé lett részletébe való behatolásra alkalmassá teszik. Másrészről a hunyorítás a szemhéjszéleket alulról és felülről a megszaporodott kötőhártvaszövet felé nyomja, emezt hosszirányban kitérésre kényszeríti és azt eredményezi, hogy az előretolt vég egy már jelenlevő cornealis szövethézagba azonnal belefekszik; ha pedig a szaruhártya még csak beszűremkedett, erőszakkal beléje tolakodik. A szerint a mint a vonalszerű szétmállási folyamat különböző mélységre terjed és majd csak a felhámot, majd pedig a Bowman-féle hártyát is hatáskörébe vonja: a szerint keletkezik az összetapadásnak két alakja, azaz vagy a felszínes felhám alatti összenövés, vagy pedig a réteg közötti mélyebb liegesedés. Hogy a pterygium meghosszabbodásával a felületes odanövés lesz túlnyomóvá, abból válik érthetővé, hogy az idegen testek a szaruhártyaközéphez közelebb eső helyen úgy le- mint fölfelé könnyebben kitérhetnek, s így itt rövidebben időznek. Hogy az összenövés helye a szaruhártya közepe felé szélesedik, szintén abból magyarázható, hogy az idegen testek könnyebben kitérhetnek, és pedig azért, mert itt a szemrés tágabb. E viszonyokkal az is jól egyezik, hogy a röphártya növekedése, miután a tapadási felület a szaruhártya közepe felé szélesebb de felületesebb is lesz, végre tökéletesen megszűnik. E tüneményre nézve ama körülmény sem lényegtelen, hogy a szemhéjaknak az alapra gyakorolt erőkifejtése épen itt a szemrésnek közepe táján legnagyobb, de egymás irányában legcsekélyebb, ennélfogva toló hatásuk itt aránylag gyenge. Hogy az összenövések legrégibb helyei később lazábbak mint kezdetben, szintén a pislogásnak tudható be. Mert habár a pterygium képződésének kezdetén a legkorábban összetapadt helyek tömött szövetitek is voltak és később itt laza szövetet találunk, mégis alig lenne érthető, hogy azon tömött szövetrészletek helyeiket utóbb annyira elhagyták volna, hogy az egész képződmény fejeként messze előre haladtak és más lazább szövetnek helyet engedtek volna. Ennek ellenében könynyen felfogható, hogy a kötőhártyának legkorábban összenőtt részletei első elhelyezésükben a pillaszélek által huzamos időn át ide-oda vongáltatnak, más szövetrészletek lieges zsugorodása által meg is feszíttetnek, különösen a most már távolabb levő fejhez tartozó részletek által meghozatnak, és ez által idővel megnyúlnak és meglazulnak. E folyamat annál akadálytalanabbal mehet végbe, a mint a borító szaru-
