Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-06-24 / 3. szám
1894. 3. sz. 24 ORVOSI HETILAP — SZEMESZET Mikroskopikus lelet. A daganat legnagyobb részt hasonló, sűrűn egymás mellett álló magvakból áll, mint a minőket az első esetben találtunk. A daganat dúsan edényzett; számos egymás mellett párhuzamosan haladó véredény hosszmetszete és még többnek haránt metszete látható. A véredények falazata erősen vastagodott, hyalin degeneratiót szenvedett. Az edények harántmetszetei körül a sejtek sajátszerű elrendeződése látható. A vastagodott edényfal körül először egy vagy több sor sugárirányban elhelyezett nagy, ovális alakú sejt foglal helyet, ezután több sor nagy kerek sejt és végül a kisebb typikus gliomasejtek következnek. (L. az 5. ábrát.) Da Gama Pinto a glioma ezen alakját gl io-angiosar cérnának nevezi. A véredényektől távolabb eső részeken a sejtek rosszul festődnek, határaik épen csak láthatók, ezen területek finoman szemcsézettek, a mi igen finom mészszemcsékkel való infiltratio következménye. A choroideához közelebb eső részekben a chorioideából származó festenysejtek is láthatók. A chorioidea megvastagodása a jellegzetes gliomasejtek által okoztatik, de a sejtek itt némileg más elrendeződést mutatnak, a mennyiben a gliomasejthalmazok közt a chorioidea festenysejtjei egész sorokat képeznek, a nélkül azonban, hogy a choroidea sejtjei maguk is szaporodtak volna. A cliorioideának az aequatoron túl eső részéhez egyes gliomasejt-halmazok tapadnak, melyek a chorioidea üveghártyája és a felemelt pigmentepithel közt számos mikroskopikus daganatocskát képeznek. A lamina cribrosa lemezei és a rövid nervus opticus csonk idegrostkötegei közt is találunk gliomasejtfészkeket; maguk az idegrostok sorvadtak. A chorioidea nem infiltrált része a nyomás okozta nagyfokú sorvadás képét mutatja. A corpus ciliare és a sugárnyulványok, nemkülönben az iris annyira sorvadtak, hogy csak a pigmentréteg látható. A lencse kérgi részei itt-ott szétváltak. Az így támadt résekből egynemű, kerek és ovális cseppek találhatók. A cornea ép ; a sclera az elvékonyodáson kivtil más feltűnő elváltozást nem mutat. A glioma retinae pontos ismerete és elkülönítése a szem más, hasonló klinikai képet feltüntető, kóros változásaitól a legújabb kor vívmánya. Klinikai szempontból Graefe, nagy tapasztalataira támaszkodva, teljes határozottsággal jelentette ki, hogy a glioma retinae egészen önálló, nagyon rosszindulatú daganat és hogy azonos a régibb szemorvosok által fungus haematodes, fungus medullaris, encephaloid és számos más név alatt leirt bántalommal. Graefe előtt még vita tárgyát képezte, vájjon jó- vagy rosszmdulatú-e a bántalom, sőt Sichel spontan gyógyulást is lehetségesnek tart. Kórboncztani és histologiai szempontból Virchow irta körül először pontosabban a glioma retináét és tőle származik az elnevezés is. Virchow szerint a glioma retinae az ideghártya külső rétegeinek kötőszövetéből kiinduló daganat, mely a retina gyors leválását okozza; de pontos határt a retina gyuladásos túltengései és ezen daganat közt még Virchow sem vont. A kérdés teljes tisztázása Knappnak. és ííirschberg-nek volt. fenntartva. Knapp a glioma retinae kiindulási helyéül a külső magcsás réteget tekintette, míg Hirschberg azt a belső magcsás rétegből származtatja. Iwanoff szerint a daganat fejlődése az idegrostrétegből is kiindulhat. Szerinte a glioma fejlődése az idegrostréteg kötőszöveti sejtjeiből és a véredények adventitiájából is kiindulhat. 0 ezen alakot glioma endophyturn-nak nevezi a belső magcsás rétegből kiinduló alakkal szemben, melyet glioma exophytum-mxk nevez. Histogenetikus szempontból e megkülönböztetés jelentőséggel nem bírhat. A retina ugyanis két főrétegből áll, egy külsőből, mely az érzékhámi látósejtek különböző rétegeit tartalmazza, azért látósejtek rétegének is nevezhető és egy belsőből, mely hasonlít az agyvelő kéregrészéhez és azért ideges vagy agyi rétegnek neveztetik. A határ a külső szemcsés rétegnél van, mely még a belső főréteghez tartozik (Mihálkovics). Már most akár a belső magcsás rétegből, akár az idegrostrétegből indul ki a glioma fejlődése, mindkét esetben a belső főrétegből veszi származását. Értékkel a megkülönböztetés csak klinikai szempontokból bir. A glioma endophytum ugyanis áttörvén a membrana limitans internát, befelé az iivegtest felé nő és csak ezt választja le, retinaleválást csak későn okoz ; ellenben a glioma exophytum kifelé terjeszkedvén a subretinalis űrbe, igen gyorsan s rendszerint a retina teljes leválását idézi elő. A glioma gyors növekedésénél fogva csakhamar a retina összes rétegeire kiterjeszkedik. Eseteinkben sem lehetett már kiindulási helyét pontosabban megállapítani. A növekedéssel lépést tart a gyors elfajulás, mely épen a glioma retinae jellegzetes sajátsága. Leggyakrabban előfordul az elzsírosodás és elmeszesedés, mely utóbbi mindkét esetünkben nagy mértékben volt található. A zsíros elfajulást leginkább friss készítményeken észlelték. Knapp pigmentlerakodást, Hirschberg elsajtosodást is talált. Igen gyakori a véredények falainak hyalin degeneratiója, melyre Da Gama Finto figyelmeztet főképen. A véredények ezen elfajulása mindkét esetünkben, de különösen a másodikban, jól van kifejezve. A glioma retinae csakhamar a szem egyéb részeire is átterjed és pedig első sorban az érhártyára és a látóidegre. Az érhártyára Knapp szerint kétféle módon terjed át, direkt érintkezés és disseminatio által. A direkt érintkezés útján való átterjedésre legjobban van megadva az alkalom a foramen opticumnál, a hol a chorioidea mintegy természetes harántmetszetet képez, melybe a hátrafelé növő, a látóidegfő kiváj ulását kitöltő daganat könnyen beterjedhet, a mint azt második esetünk igen jól mutatja. De áttörheti a chorioidea belső felszínével érintkező daganat a lamina vitreát is és így tör magának utat a chorioidea stromájába. Disseminatio alatt Knapp azon terjedési módot érti, midőn a daganattá átalakult, levált retina külső részeiről egyes mikroskopikus törmelékek a subretinalis folyadékba jutnak és a festenyrétegre tapadva, növekednek, áttörnek a pigmentepithelrétegen és kezdetben a felemelt festenyréteg és üreghártya közt növekedvén, utóbb áttörik az üveghártyát és így jutnak a chorioidea saját állományába. Az átterjedés ezen módját mindkét esetünkben láthatjuk. Sokkal szebben látjuk azonban a disseminatiót a mellső csarnokban első esetünknél. Az iris gyökénél belül áttört daganat nem tölti ki az egész mellső csarnokot, hanem számos mikroskopikus sejtcsoport és több apró daganat tapad részint az iris mellső felületén, részint a cornea hátsó lemezén. Ott, a hol ezen apró daganatok fejlődése megindul, az endothel még ép, a nagyobb daganatok alatt azonban csakhamar tönkre megy; ellenben az iris felé a lamella iridis anterior, a cornea felé pedig a membrana Descemetii hosszabb ideig állanak ellen, az utóbbi jobban, mint az iris elülső határrétege. A látóidegre a glioma gyakran ép oly gyorsan terjed át, mint a chorioideára, ritkán előbb. A tovaterjedés úgy az idegrostok közt, mint a nervus opticus hüvelye mentén tör-5. ábra. 4. ábra.
