Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-12-31 / 6. szám
66 SZEMÉSZET 1893. 6. sz. A szempilla lágy fekélye. Imre József dr.-tól, H.-M.-Vásárhelyen. Az extragenitalis sankeres fertőztetés esetei között a legritkábbak közzé tartozik az, ha ilyen eset a szempillán fordul elő; engem igen meglep, hogy míg kemény syphilitikusfekélynek (initialis sklerosisnak) vagy a szempiilák és kötőhártya gummás kifekélyesedésének észlelését jóformán lépten-nyomon találom feljegyezve a szemészet folyóirataiban, addig a lágy fekély előfordulását a szempillán alig nehány adat bizonyítja. Nem akarok ebből egyebet következtetni, mint azt, hogy ez az eset ritka, tehát előfordulása feljegyzést érdemel, még pedig nemcsak mint különösség, hanem mint olyan veszedelem a szem épségére nézve, melynek elhárítására az idejekorán való megismerés nagyon szükséges. Hogy még ily esetben is mily makacs ellenfél a lágy fekély mérge, azt a következőkben közlendő eset igen jól mutatja. F. Gy., 21 éves, szabósegéd B.-rŐl, folyó évi augusztus hó 10 dikén jött a városi szemkórházba. Sovány, de egészséges külsejű fiatal ember, kinek pár évvel ezelőtt volt egy fekélyes baja a penisen, mely több hétig tartott, helybeli kezelésre meggyógyult, s melynek forradása látszik az élőből- belső lemezének tövében. Utána nem voltak általános fertőzésre mutató jelenségek. Jövetele előtt 3 héttel bal alsó szempillája megdagadt, megvörösödött, állítása szerint közepe táján persenésszerü csomócska képződött, s azután a szempilla jobbanjobban „kisebesedett“ és varasodott. Orvosa oly szíves volt, hogy hozzám utasította. Felvételkor a bal szem mindkét pillája élénk piros, az alsónak széle megvastagodott s rajta a külső zugtól 2 mm.-nyíre kezdődő és egészen a könypontig terjedő szennyes-szürkés színű vastag, szilárdan tapadó, mintegy 10 mm. szélességű, kemény var foglal helyet, melynek belső széle a kötőhártyát, külső a bőrt éri; szélei alul sűrű, kevés genyedség nyomható ki. A var eltávolításakor, a mi csak erősebb húzásra sikerül, a bőr is, a conj. is kissé vérzik s egy nagy fekélyes terület marad szabadon, melynek szélei, úgy a kötőbártyában, mint a bőrön, egészen egyenesek, simák, mintegy 1 mm. nyire alávájtak, e szélek közt pedig szennyes-fehér, czafatos, középen kissé magasabb (tarsus széle), dörzsölésre csak itt ott egy kissé vérző fekélyalap látható. Az egész művelet alatt a beteg fájdalmat alig mutat. A kötőbártya területének alsó fele vastag, ránczos, haragos vörös, átlátszatlan, a felső gyéren belövelt; váladék nem sok. A szemgolyó kötőbártyájának körzeti részén itt-ott tágult, görcsös, sárgás nyirokerek láthatók. A var eltávolítása után kiderül, hogy a szempilla magasságából mintegy 2 mm.-nyi hiányzik, oly módon, hogy a pilla ezen csorbasága a fekély külső és belső végénél meredeken kezdődik. A szempilla bőre alapja felett szabadon mozgatható, nem vastag, nem merev, széle is, a fekély határán, rendes vékonyságú, úgy hogy az aránylag igen széles fekély (mintegy 6—7 mm.) nem a bőr és kötőhártya, hanem a tarsus kötőszövet és izomszövet infiltráltsága által keletkezett, a mely igen felszintes, a fekély alatt alig pár millimeternyire terjedő. A fekély környékében minden más kóros változás hiányzik; a fül előtti mirigyek nem dagadtak, ki nem tapinthatók, valamint az állalatti mirigyek sem. A leírt kép a szempilla széléből 2 mm. vastag résznek majdnem egész hosszában való hiányzata, helyén egy szalonnás, nem mélyen infiltrált alapú fekély alakulása, nem volt könynyen értelmezhető állapot előttem, ki ilyent sohasem láttam. Azonban ha meggondoltam, hogy semminemű sérelem a szemet nem érte, hogy a beteg négy nappal a baj keletkezése előtt bevallása szerint bordélyházban volt (igaz, hogy a penisen semmi bajt sem szerzett), hogy a bőr a fekély szélén mintegy élesen metszett volt, a mélyrehatolásra hajlandóságot a seb nem mutatott, sőt határozottan felszintesen terjedett, nem lehetett mást vennem fel, mint a lágy sankert. Ennek szokott következését, a búbot, hiába kerestem, a minek oka talán abban volt, hogy a váladék nem stagnált. Óhajtottam volna az egyén bőrén átoltásokat végezni, de felvétele után néhány nappal több hétre elutazván, erről le kellett mondanom. A baj lefolyása következőleg ment végbe. A szem naponta háromszor egy-egy óráig jodtrichloridos vízzel (1:2000) borogatást kapott s a fekélyt erős sublimatoldattal (1:500) dörzsöltem meg naponta egyszer. Ez által nehány nap alatt tisztára lett a seb legnagyobb része, csak két végénél mutatott hajlandóságot a terjedésre. Mikor augusztus utolsó napján újra láttam a beteget (távollétem alatt a kezelés nem változott), a seb közepe vékony heggel be volt forradva, külső vége egészen a szempilla-zúgra terjedt s befelé a conj. fele, úgy hogy itt mintegy 4 mm. széles volt, a belső zúgnál túlhaladta a könypontot s áttörve a szemgödörbe, a könytömlőt megkerülő, mintegy 15 mm. hosszú be- és hátrafelé nyúló sebcsatornát alkotott, melybe 5—6 mm. vastag watta-kengert be lehetett tolni tisztítás végett. A két fekélyes, sárgás színű, czafatos területet galvanokauterrel megégettem s azután a desinficiáló borogatás mellett kékkővel kezeltem. A sebek csakhamar megtisztultak, a könytömlő háta megett levő üreg kezdett kitelni, s ez állapotban kívánságához képest szeptember 26 dikán elbocsátottam á beteget. De nem sokáig volt otthon; október 6-dikán újra felvételt kivánt, mert szeme rosszabbodott; a belső zúg melletti gödörben sok váladék volt, a beforradt sebtájon fehér borítéké újabb fekélyek támadtak, s a külső zúgnál ismét szennyessárgás boríték fedte az előbb tiszta sebet. És egy mindeniknél feltűnőbb új jelenség is mutatkozott a szemgolyó Jcötöhártyáján, ott, hol az kifelé forduláskor (balra nézéskor) a külső zúg fekélyével érintkezhetett egy 8 mm. átmérőjű, szabályosan kerek, vastagodott, alapú, halványpiros szélű, a sclerán el nem tolható, Jciemellcedö sebhely volt látható, melynek medialis széle 3 mm.-nyire volt a szem szélétől. E helyen a conj. vagy 1’5 mm. vastag, infiltrált, s e terület közepe felhámtól fosztott volt. E kötőhártyai vastagodás és kisebesedés csak úgy volt magyarázható, hogy ott a külső zúg sankeres helyéről átoltás történt. A szemgolyó egyébként egészséges volt. Megkisérlettem jodoform behintósekkel hatni e folyamatra, de nem volt semmi haszna. Itt is a galvanokauterhez kellett fordulnom s a kerek, beszüremkedett hely többször és egyszerre többszörösen alkalmazott pontszerű égetésekre végre pár hét alatt ellapult, elhalványodott, de ott végre is vastag, a sclerához tapadó maradt a kötőhártya. A fekélyes folyamat folytonos kékkő használat, néha lapis-pálczával égetés s a belső zúg melletti sebüreg erős sublimátos vízbe mártott vattával kitömése által fejeződött be. A beteg távozásakor november 17-dikén az összes fekélyes terület helyét szilárd, fehér forradás foglalta el. Az alsó pillaszél alacsonyabban áll, a könyek levezetése nem tökéletes, némi hajlandóság van a könycsurgásra, különben feltűnő éktelenség a szemen nem látható. Decz. 12-én újra bemutatta magát, a pilla széle sima, egyenes éles, a conjunctiva a sclera fölött eltolható. A trachomának pyoktaninum coeruleummal való orvoslása. Kádoss Jenő dr., cs. és kir. ezredorvostól. Ismeretes dolog, hogy daczára azon szerfelett sok gyógykezelési módnak és szernek, melyeket ezen nagy mértékben veszedelmes és makacs szembaj ellen részint alkalmazásba hoztak, de mint hasznavehetetleneket ismét abba hagytak, részint pedig még jelenleg is mint hathatós gyógyeszközök és szerek alkalmazásban vannak, egy sincs, a melynek biztos hatását a szemészek általánosságban elismernék ; más szóval, a trachoma ellen tudtommal eddig specificum nincs, és talán nem is tévedek, ha koczkáztatni merem azon szerény véleményemet, hogy addig ilyennel nem is fogunk rendelkezni, míg magát a betegséget, illetve annak okát alaposan nem ismerjük. Minthogy az ezen irányban tett számos és megbízható forrásból eredt kísérletek, valamint a betegségnek kétségtelenül ragályzó természete alapján a valószínű okot csakis a microorganismusokban kereshetjük: ennek megfelelőleg egészen méltányosan látszik, hogy — ez irányban mintegy segédkezést
