Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
1893. 1. sz. SZEMÉSZET 7 1. Eésnyitó. A szemrés széttárása a Snowden szempillatartóval tökéletlen, sőt néha alkalmatlan. A szemrés haránt irányú. Tehát a szempillák közepét kell hurokkal széthúzni. Ámde ekkor a szemgolyó körzeti laza szövetei oldalt kitolulnak és alkalmatlankodnak. Az utóbbiakat a Snowden tartó jól fogja vissza. De a pillák zúgait egyenes vonalba szétrántja, vagyis mindent lapján álló négyszögbe húz el. A boncztani helyzet megköveteli, hogy a pillák egy hegyén álló, míg a csontos szemgödörszél szerint elhelyezett lágy szövetek (főként az áthajló kötőhártya) egy lapján álló négyszögbe húzassanak szét. Ennek megfelelünk, ha a pillákat kampókkal fogjuk meg és a kampók alámerülő végén haránt gerendet alkalmazunk. Az alsó pilla kampója tártabb és rövidebb végű, a gerend hosszabb legyen. A felső pilla kampója szükebb, elhajló része hosszabb, a haránt gerend rövidebb legyen. Tehát mindegyik oldal szerint, azaz a jobb és a bal szemnek külön, összesen két műszer kell. Eddig egy részarányosán készültet használtak mindegyik szemre. A gerendek végeit a kampók görbülési közepéig kiegészítő sodronynyal összekötni hasznos, — de ne úgy, hogy a fő feladatot teljesítő résznek hatása csak akármiben is gyengüljön. így a betevés és majd a kivevés nem lesz oly sértő. A szempillák mögé jutó rész ekként lapos hurokképű, míg a pillaszélt húzó hely már csak kampós alakú. A leírt módon érhető el a kettős feladat teljesítése: kiviíl hegyére, belül lapjára állított négyszögbe nyitjuk a szemrést. A szemgolyó felszíne minden oldalról jobban hozzáférhető, mint a midőn a szemrést mindenestül csak lapon álló négyszögbe húzzuk. A két szárt összekötő rugalmas és felkörözött rész ne a halánték, hanem az orr oldalán legyen, a hol úgy sem lehet a szemgolyóhoz férni. Ám ebben hosszas gyakorlat döntsön végérvényesen. Az utóbbi rész erős, a pillákra jutó azonban gyengiiltebb sodronyból legyen. így a csavart is kerülni lehet. Áz egyszerűre kell törekedni. A műszer sok kísérlet szerint készülőben van. Majd utólag lerajzoltatom. 2. Szemállító. A szemgolyót leforgató (Weber Adolf) fixáló csípő ’/4 ívben görbült szárakkal, a végeken 4 mm. széles, begörbült, fogas határolással és zárja bepattanó gombos rúgóval bír. A zárt régóta rézsútosan vastagodó tolóval, mint a sebészek érlekötő fogóinál, pótoljuk. A görbült szárakon elfutó fénylés, ha a fogó elmozog, nehezíti a megítélést, hogy a fogás a szemgolyóhoz miként viszonylik. A végek pedig annyira összegörbülvék, hogy a köztük maradó nagy hézag nem tart szövetet és megesik, hogy a megfogott kötőhártya a fogakból kiszakad. Javítani kellett. A szárakat hirtelen görbítettem el és pedig 18, 16 és 14 mm.-nyire a végétől, — miben a 14 mm.-nyi bizonyul legjobbnak; 50°, 60° és 70° foknyira,— megint az utolsó adván a leghasználhatóbb alakot. A fénylés most az elhajlás éles könyökén tapad úgy, hogy minden fordulás azonnal feltűnik. A végeket összeillő 5 mm. széles lapokká alakítottam, belül 4!/'2 mm. magasságig hosszant elfutó álló léczekkel elláttam, ezeknek alsó kifutó végeit begörbítve fogakul szerepeltetem. A lapoknak külsején rézsútos lecsiszolás a hatást fokozza, sőt a lapok végének gyenge behajtása is igénybe vehető. így redőt jól lehet összefogni és vele a szemgolyót fel- és lefelé teljes szilárdsággal (nem hajlongva, mint eddig) mozdítani. A fogó könyöke akármely irányban laposra is fektethető, ha a helyzet kívánja. Sokszor így a fogó végét a szemrés nyitó alá is tolni és felül térben nyerni lehet. Kiszakadással nem fenyeget, mert a léczes lapok szélesen fogják a redőt ennek egész kimagaslásában és a fogak nem sértenek. 3. SébkészítÖ. A szaruseb ejtésére a Graefe-féle hályogkés nem egészen kielégítőnek mutatkozott. Az 2—2'5 mm. széles, 36—40 mm. hosszú, háta tompa ékre van leköszörülve. A szemcsarnok mélysége pedig középen alig 2‘5 mm.-nél, a harmad és a negyed határán pedig már 1'5 mm.-nél is kevesebb. Én pedig a kést fél úton hátára fordítom. Ebből iris-zúzódások, a késhátnak vályú alakban beszorulása stb. támadnak. Új kést alakítottam magamnak a Graefe-féléből. Fémrésze (penge és sarok) 32 mm. hosszú, pengéje 1 mm. széles, háta 0’2—0'3 mm. vastag és egészen lapos. Tiszta éket képez. Metszésem alakja megkívánja, hogy a háton állását biztosan megérezni és kimetszéskor a lapra nehézkedést zavartalanul igénybevenni lehessen. Nyele közel 100 mm. hosszú; teljesen 4 szögös, hogy az élek a bőrérzést fokozzák, tehát az izomerő finomabb kimérését engedjék. A lapok szélessége sok kísérletem szerint csak 4'5 és 5’5 mm. között (4-—6 mm. határain kívül épen nem) ingadozhat. A nyeleket belső 65 mm.-nyi hosszú részükön széles haránt barázdolással láttam el, a mi szintén a lenge fogást és a gyengéd tolást nagyban elősegíti. Általában minden műszer nyelét barázdáltatom: az emelésre használtat hosszú irányban, a tolásra szántat keresztező alakban. A sebészi tisztaság megóvása érdekében széles és laposan hullámos alakú barázdákat, nem pedig ék alakú, sűrű vagy apróan bemeteszelt érdességeket kell megkívánni.1 4. Tokfogó. A Försteré nem kellően szolgált. A hályogosan zavarosodott lencsének tokját megnyitni kell. Utóhályog képzését az elülső tok minél nagyobb darabjának kitépésével igyekezzünk hátráltatni. Tokfogóm lapjai két terjedelmes, de enyhén bemélyedt helyivel az ujjak illesztését könnyítik és hullámos haránt rovatolással a csúszás ellen biztosítanak. A szárvégek nem finomak, mint az iridectomia számára valók (vonalas sebnek alig tátongó zugaiba kellvén ott szétnyilatni a szárakat), hanem erősek. Ez a tokfogó 4 és 5 mm.-ben vége előtt 60°-ban2 hajlik el, de nem ívesen, hanem éles szögben. A szög előtti szárvég nem érintkezik, — hanem irisnek becsipése ellen megmaradó hézaggal véd (mint a következő ábrán látszik). Az elhajlott vég egész hosszán fogas. A fogak a külső szélen ülnek, rézsiít kiállanak, hogy a lencsetokba markoljanak, csukva pedig sima oromba záródnak, mint az ábra nagyítva mutatja. A fogakat jól kidolgozni (de nem túlkereszteztetni, mint a Schweigger-Birk-féle tokkirántón) a műszerész különös feladata. Ha hosszúk, jól kihegyezettek, az előny. De záráskor sima legyen, be- és kivezetésnél ne sértsen és kivált irisbe vagy sebszélbe ne 1 Luer ez évből való 3 hályogkésén a középen vastagodó nyéllel van ellátva. Ez által a vezetés biztosabb. Birk egy műszerén négyzetes fémnyelet találtam, mely két oldalt sekély, toj ásdad bemélyedésekkel bír. Az alak igen alkalmas egyrészt a fogásra, másrészt a tisztításnál. — Matthieutől a nyeleken mind a négy oldalon hosszanti barázdákat láttam, bár tolásra való, de összehajtott síma fémből készült. — Weber extractiójához a lándzsa nyele haránt redős, bemélyedett lappal bir. — Weiss and Son (London, Strand) octogonal nyeleit hályogkéseknél eltévesztetteknek, noha pengéit páratlanoknak vélem. Glancoma-operatióhoz lándzsa sima nyéllel nyilván nem való. — Kettősen keresztező barázdálás nincs gondolatomban, mert az alakon változtatni, de az asepsist gyengíteni nem szabad. 2 Lehetne kevesebb is, több alig, választás csak 45°—70° között kínálkozik.
