Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-08-27 / 4. szám
46 SZEMÉSZET 1893. 4. sz 1891. junius havában, 1892. október és 1893. február havában újból megvizsgáltam a beteg bal szemét és a látási élességet megint csak G/6 — G/r,-nek, az alkalmazkodást kifogástalannak és a szemfeneket egészen elváltozatlannak, teljesen rendesnek találtam, a skotoma pedig ugyanoly kiterjedésű és ugyanoly alakú maradt, mint a milyen több mint két évvel előbb volt. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a bal szemen is, épen úgy mint a jobb szemen, chorioditis állott fenn; ezt azonban épen csak a perimeterrel történő vizsgálás segítségével lehet diagnostizálni; a szemtükörrel való vizsgálás egészen rendes szemfeneket mutat és a chorioiditisnek nyoma sem látható, mert a chorioidealis elváltozásokat a reczehártya festenyrétege borítja és azokat a vizsgáló szem előtt eltakarja. Heges cornea befestése új módon. Lippay Sándor dr.-tól. Wecker kezdeményezése óta oly általánossá vált a szemészek között a cornea festése, annak előnyei oly annyira szembeszökők, s erről a szemészek legnagyobb része már saját tapasztalataik által annyira meggyőződött, hogy azt ismételni felesleges dolog volna. Csinálják ezt már manapság mindenütt, és pedig a Wecker által leirt s ajánlott módon, a mi azt bizonyítja, hogy a mód helyes, kielégítő a legtöbb esetben. Egyszerű cicatrix vagy leucoma corneae eseteiben minden baj nélkül végezhető, s úgy látszik azon esetekben is, midőn a cornealis hegesedés irisbenövéssel complikált, sőt még az ép cornea is jól tűri a tiszta chinai tust, a mint azt Hirschberg bizonyítja. Cicatrix adhaerensek esetében, habár tettek elvétve egy-egy kellemetlen tapasztalatot az uvealis tractus részéről, ezeknek száma oly csekély, a támadt reactio intensitása oly mérsékelt a szépen sikerült esetek tömegéhez képest, hogy az ily cicatrix adhaerensek festése ellen tett kifogások alig vétetnek már számításba. A budapesti egyetemi szemklinikában számos esetben alkalmazták Wecker festésmódját, mindig kielégítő sikerrel. Ha hagyott fenn e módszer valami kívánni valót, az csak az volt, hogy a műtét hosszadalmas, számos napot, néha heteket vesz igénybe. Hiszen csak egy lencsényi hegedés befestéséhez is többször kellett a betegnek ülni 50—100 szúrást számítva egy ülésre. Nagyobb hegedések, leucomák befestésére, úgy olvassuk, 30-szori ülést is kellett áldozni, mi a legjobb esetben másodnaponként ismételve is a festést, két hónapot vesz igénybe. Ez meglehetősen visszariasztó körülmény, ha csak kényelmi szempontból vagy akár költség tekintetéből uézzük is — szegényebb ember kosmetikai szempontból alig is hajlandó egy pár heti költséget áldozni, vagy nem is képes —, de még tekintetbe veendő ama habár jelentéktelen, de minden operatio után kifejlődő izgalom a szemen, a mely gyakran ismétlődve, nem egészen közömbös, vagy legalább semmi esetre sem kellemes a betegnek. Eme körülmények kikerülése tehát, a betegnek s orvosnak idő és fáradság megtakarítása czéljából klinikánk a Wecker-féle methodussal felhagyott és Schulet tanár úr utasítása szerint egy újabb, egyszerűbb, kényelmesebb s a czélnak tökéletesen megfelelő módon csinálja a heges s esetleg ép cornea festést. Az eljárás lényege a következő: A befestendő hegedés felett epithelbe, valamint a cornea szövetébe is felületesen, a domború élű kis késsel bemetszéseket teszünk sűrűn egymás mellett egymással párhuzamosan, a hegedés egész hosszán keresztül olyanformán, mint a hogy a rajzolók árnyékolni szoktak. A bemetszések hasonlóan a W. szúrásaihoz nem merőlegesen, de ferdén hatolnak be a cornea heges szövetébe, a mi által mellűiről tekintve nem vonalnak, hanem hosszú keskeny fekete lapocskának látszanak. Ennek az az előnye, hogy nem kell a bemetszéseket oly sűrűn csinálni egymás mellett, hogy azok csaknem érintkezzenek, még ha tér marad is közöttük, mellűiről tekintve, nem fog az nagyon meglátszani, mert a két bemetszés közötti tér alapját az egyik ferde fekete lap képezi. Egy mm. szélességben elég 3—4 bemetszést csinálni. Könnyen belátható a metszés előnye a szúrással szemben. Egy metszés megfelel egy vonalban tett szúrások egész sorának, a melyeket azonban oly sűrűn kellene egymás mellett tenni, hogy érintkezzenek egymással a szúrási csatornák. Midőn a hegedés felületét így felszántottuk egy irányban, azt még egyszer megcselekesszük, de az előbbire keresztezett irányban. A legkényelmesebbnek találtam a jobbról és felülről balra lefelé, és az erre keresztben álló metszéseket. Az így felbarázdált helyre, egy kis lapáttal, jó sűrűre dörzsölt tust kenegetünk, a mi jó ha oly sűrű, hogy „összeálló tömeget képez, a lapátról le nem cseppen. A festéket jól benyomkodjuk a barázdákba, függélyes, vízszintes irányban majd körkörösen. Műtét után a szemet nem mossuk ki, száraz kötést teszünk rá. Egy fél nap múlva kibontjuk a kötést. A jó bőven rámázolt tusnak feleslegét a kötés felszívta, alig találunk belőle valamit az első átmeneti redőben. A felszántás közben ügyelni kell, hogy az egyes bemetszések síkja párhuzamosan feküdjék egymással, nehogy két szomszédos metszés síkja keresztezze egymást, mi által a két metszés közé eső csíkalakú része a corneának kivágódnék, kiesnék. Ez kellemetlen complicatio volna, mert egyrészről helyén nem tapad a festék, illetőleg 1—2 nap alatt leválik s később finom csíkszerű hegesedés marad helyén. A szemtekét nem rögzítjük műtét közben, csak ha gyermekekkel vagy fegyelmezetlen egyénekkel van dolgunk. Ily esetben felül fogjuk meg a conjunctivát, hová festék nem igen jut, s hogy még abban az esetben is, ha érintkezésbe jutna a festékkel, nyoma ne maradjon, a Schulek tnr. által s hályog kivonásához használt lixatort használjuk, a mely nem fogas, hanem rovátkolt, a conjunctivát nem sérti, de erősen tartja. Eme rögzítővel bárhol megfoghatjuk a conjunctivát. Az operatio gyorsan végezhető, a folt nagysága szerint 1/2—1—2 perczet vesz igénybe. Műtét közben a szem kissé kivörösödik, de nem nagyobb mértékben mint a Wecker-féle eljárás után, csakhogy akkor már készen is vagyunk az operatióval. Az izgalom csak csekély fokú s kötés alatt daczára a szemrésbe zárt nagyobb mennyiségű tusnak, lejebb szokott szállni, úgy hogy egy fél óra múlva, mikor kibontjuk a kötést, alig észrevehető conjunctivalis injectio van még jelen, mely másnapra teljesen elmúlik. Első kibontáskor a befestett terület egynemű, fekete, még egész közelről nézve s lupával megvilágítva is alig vehető észre, hogy a feketeség vonalakból van összetéve, legfeljebb a hegedés szélén látható ez s itt a leggyengébb a festés s a vonalak ritkábbak, széjelebb állanak egymástól. Ez onnan származik, hogy a barázdálás közben úgy nézetjük a beteget, hogy a hegedűsnek a szemrés közepébe, ennek közepe, a leginkább kiálló része a corneának s most erre csináljuk a taingentialis metszéseket, a legmélyebben fog behatolni a szövetbe a kés tehát a hegedés közepén, széle felé mindinkább sekélyebb lesz tehát a metszés, talán csak az epithelt éri s itt nem hatolhat be a heges szövetbe. Azért czélszerű különösen nagyobb foltoknak széleit a kés hegyével külön felbarázdálni, a széltől a hegedés közepe felé húzva a bemetszéseket. A cornea felszíne az első napon erősen rücskös, a nélkül, hogy izgatott volna a szem. 24 óra múlva kötés nélkül hagyhatjuk a szemet. A cornea felszíne nagyon gyorsan simává lesz, 5—6 nap múlva teljesen tükröző. A még átlátszó cornea is teljesen jól tűri a festést. Ezt oly esetben tapasztaltuk, a hol a corneának egy sectorszerű része még ép volt, a többi heges, az iris belenőtt s itt kerek pupilla utánzása czéljából az ép cornealis rész is beleesett a festendő pupilla területébe. Irisbenövés esetében sem láttunk izgalmat fellépni. Esetlegesen támadható izgalom kikerülése czéljából cicatrix adhaerensekuél klinikánkon előbb kiszabadítjuk az irist a
