Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-04-30 / 2. szám
1893. 2. sz. SZEMÉSZET 27 (200 irtot) e működéséért. Utódját Stábly Györgyöt (1783— 1803) országos szemorvossá is kinevezték s ugyancsak ő vezette az 1801-ben felállított szemklinikát (két szoba bat ágygyal). Stáhly halála után az 1803-ban rendszeresített tanszéket Ágoston Elek nyerte el, ki mint országos szemorvos 500 frtnyi külön fizetést is élvezett. Utána még Stáhly Ignácz adta elő rövid ideig a szemészetet is (1810—1816), míg végre az 1816/17-dik tanévben az oly korán felállított tanszék hivatott képviselőt nyert Fabiny János személyében, ki már egész munkaerejét szakmájának szentelhette. Akkor tudjuk csak egész jelentőségében megbecsülni e gyors fejlődést, ha nem feledjük el, bogy Francziaországban a szemorvoslás bölcsőjében, csak 1879-ben nevezték ki az első rendes tanárt, Németországban 1820-ban állították fel az első szemklinikát (Lipcse), Angliában pedig még a legutolsó években sem akarták a szemészetet a rendes tárgyak sorába emelni. Meg kell vallanunk azonban, hogy ez emancipatio a bécsi iskola befolyása alatt történt. Van Swieten lángesze ez irányban is jótékonyan hatott. Barth s utána Beer, mint a régi bécsi iskola tagjai, egyszersmind a szemészet első tanárai is voltak. Hogy teljes képet nyerhessünk a század elején uralkodó viszonyokról, meg kell említenem, hogy még egyben megelőztük a művelt nyugatot. 1830-ban, tehát akkor, midőn a legtöbb német egyetemi városnak sem volt szemklinikája, egy vidéki városunkban: Nagyváradon már fennállott a „szegény vakok gyógyintézete“, melyet tulajdonosa s igazgatója (dr. Grósz Frigyes) tartott fenn. Mindezek eléggé bizonyítják, hogy a század első évtizedeiben a szemészet művelése nem állhatott olyan alacsony fokon, mint azt sokan hiszik. Ennek különben legjobb bizonyítékai Fabiny irodalmi munkái. Nyomtatásban megjelent müvei közül, mint ismeretes, a legterjedelmesebb a latin tankönyve, mely két kiadást ért (Doctrina de morbis oculorum. Pesthini, 1823, 1831). Még mielőtt magyarra fordították volna, Guiseppe Guerra és G. Luigi Malutta lefordították olasz nyelvre (Dottrina déllé malattie degli Occhi, Treviso 1831), s mint szóbeli közlés útján tudom, olasz egyetemeken tankönyvül használták. Magyarul Vajnócz János fordításában a magyar tudományos akadémia adta ki (Tanítmánya a szembetegségekről 1837). Legbecsesebbnek azonban a cornea bántalmairól irt értekezését tartják, melyet az egyetem ötvenéves évfordulója alkalmával adott ki (De praecipuis corneae morbis. Budae, 1830). Ebben a cornea gyula dásait s annak következményeit anatomikus alapon igyekezik tárgyalni. 1841-ben a tenotomiáról irt kis közlést, melyben aggályait fejezi ki saját tapasztalatai alapján a Dieffenbachféle operálás sikere felett. (Einige Bemerkungen über die Operation des Schielens.) A mi a hátrahagyott kéziratokat illeti, ezek 5 csoportba oszthatók. Az elsőbe jutnak tanulókorabeli kimerítő jegyzetei (Introductio in Nosologiam therapiamque specialem, Anatomie des Auges), gondosan szerkesztett kórleirásai s inauguralis dissertatiója (De Amaurosi, Viennae, 1816), melyet meleg szavakban Beer nek ajánl. A másodikba kisebb latin s német nyelven irt értekezései, valamint a nőegyleti szemkórházban ápolt betegek sajátkezűén írott kórleirásai (1820—1829) sorolandók. A harmadik csoportban a nyomtatásban is megjelent műveinek kéziratai foglalnak helyet, míg a negyedikben a szemészet tankönyvének egy újabb és pedig magyar kiadása számára készülő, részben már másolásban is meglevő kézirata. Kiválóan érdekes, hogy ebben új beosztásra törekedett. A tervezetet röviddel 1847. november havában bekövet kezett halála előtt Írhatta, mert a m. kir. természettudományi társulat 1847. április 13-diki gyűlésére szóló meghívó hátlapjára jegyezte fel. A halál megakadályozta a teljes kidolgozásban, s így korának tudományosságát ezzel már nem mozdíthatta elő, de a mi szemünkben azért mitsem veszthet értékéből. Az ötödik csoportba azon iratok sorozhatók, melyek ambitiójának, tárgya iránt való szeretetéuek, legkétségteleuebb bizonyítékai. Ezek közül külön is meg kell említenem tanszékfoglaló beszédjét, melyet 1817. junius 27 dikén tartott, s melyben történeti előzmények után a szemészet oktatásának eddigi hiányairól beszél (Oratio inauguralis, 1817 junius 27). Indítványait felterjesztés czéljából külön is kidolgozta (Propositiones institutionem artis oculisticae in R. Scientiarum universitate Hungarica Pesthiensi concernentes'. Érdekesek Beer-hez: mesteréhez 1817. junius 26, Portenschlag-hoz 1818. julius 9, s TUrkheim-hez 18Í8. julius 14-dikén intézett levelei, melyekben pártfogásukat kéri, hogy az országos szemorvosi állást, melyet épen kineveztetésekor a tanszéktől el akartak választani, megkaphassa. E levelekből azt is látjuk, hogy bár ő tudományos szempontból a latin nyelvű előadásoknak volt híve, magyarul is tanított. Czélját azonban nem érhette el, mert, mint ugyancsak egy kézirat bizonyítja, ezen állásra hirdetett pályázat bírálója ő volt, s a munkák közül a Bugát-ét tartotta a legjobbnak (Rei. critica super elaboratis DD. Szabó, Rástay et Bugát pro munere oculisto regni concurentium). Mindezekből csak halvány képet nyerhetünk a gyűjtemény tartalmáról, de úgy hiszem, már e rövid ismertetés is eléggé igazolja, hogy nem pusztán kegyelettel, hanem a legőszintébb tisztelettel s elismeréssel emlékezzünk meg a sárguló iratok* tudós szerzőjéről. A kéziratok most ott vannak a Fabiny idejéből maradt klinikai jegyzőkönyvek közelében. Az utolsó két évtized alatt rohamosan emelkedő forgalom nagy köteteket képező jegyzékei sokszorosan túlszárnyalják a 60-80 év előtti foliansokat, de nem semmisítik meg azok értékét, a mint nem semmisíti meg Fabiny hervadhatatlan érdemeit a szemorvoslás tudományának Donders, Graefe s Arit által megindított hatalmas fejlődése sem. Szemészeti ét'tehezeteh. I. 1893 februárius 23-dikán. SchuleJc Vilmos egyetemi tanár meghívására meg jelentek: Juhász Lajos, Szili Adolf, Csapodi István, Hoor Károly, Feuer Náthán, Schaffer Károly, Grósz Emil, Lippay Sándor, Vándor Ödön, Kádoss Jenő, Kiray Arisztid, Pauncz Márk, Szabó Sándor, Hérics Imre, Michels Mátyás. 1. Schulek Vilmos egyetemi professzor az apotomia iridis nevű operálásához tartozó üveg-éket mutatja be, melynek érdesre köszörült s kaucsuk papirosba takarható végét rögzítő csípőbe kell fogni. Az eszköz igen alkalmas rá, hogy az irisnek a szarúhártya hegedőséből való leszelésekor a Graefe-kés haladása közben a szarúhártya karéjának alakítását kormányozza. E bemutatáshoz fűzte az előadó a seb alakulására vonatkozó fejtegetését. (L. Szemészet 1. sz.) 2. Schaffer Károly dr. hystero epilepsiás betegen demonstrálja a látóideg részéről a test izmaiban kelthető görcsös merevedést, mint fentebbi külön közleményében olvasható. 3. Schulek Vilmos tanár apróságok czímén kis zsebbevaló spektroskopot mutat be, továbbá a szemklinikái könyvtár újabb szerzeményeiül mutat be néhány régi szemészeti munkát, bemutatja az Oswald-íé\e gyűjteményt, melyben minden tudományág klasszikus művei jelennek meg külön füzetekben, bemutatja Dante-nak híres apróságú kiadását, végül egy -f- 50 D üveget, melylyel a szem fény törő készülékét lehet hatásában szemlélhetővé tenni. 4 Csapodi István dr. a saját bal szemén tett megfigyeléseit adja elő. Bal szeme iritis kiállása után visszakapta ugyan a látását, de bizonyos fokú hemeralopia állott be rajta, mely most már kisebb fokú ugyan, de a Förster fotométerjével tett vizsgálatai szerint még most is elég jelentékeny. Ez a hemeralopia nem egyéb, mint a retinának a majdnem körös synechiák miatt tökéletlenné vált adaptatiója. Az előadó ehhez hozzáfűzi a hemeralopia magyarázatát, melyet Angelucci nak világosságban és sötétségben tartott békák ideghártyáján tett vizsgálatai alapján igyekezett magának megalkotni. Hiányos* 45 évig kegyeletesen az özvegy őrizte, a ki állami nyugdíj élvezete nélkül 1892-diki nyár végén búcsúzott e földi léttől. Szerk.
