Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-04-30 / 2. szám
. 1893. 2. sz. SZEMÉSZET 25 méternyi nagyságban rögzített pupillám sem volt a fény átbocsátója, hanem csupán az a nagyon csekély kis tiszta hely bocsátotta be a fényt, a melyik a fölső szél mellett maradt. [ A mily mértékben az izzadmány fogyott, javult a szemem adaptálódása, vált kevésbbé föltünővé a hemeralopiám. Föltevésem igazolását keresvén, a Förster fotométerjével \ vizsgáltam mind a két szemem fényérzését. A vizsgálást háromszorosan tettem. A fotométer szekrényének belsejében, tudva- [ lévőén, fekete sávok vannak fehér lapon, megvilágításukra csupán a fotométernek csavarral tágítható ablaka bocsát be világosságot, melynek mértékét az ablaknak négyzet-milliméterekben kifejezett nagyságával jelöljük. Először tehát mindig azt vizsgáltam, mekkora a fotométer ablaka, a mikor éppen hogy meg bírom a fekete sávokat a fehér lapon külömböztetni; azután, hogy mekkora világítás szükséges, hogy a Látáspróbák táblájának 5 méterre szánt utolsó sorának betűit el bírjam olvasni ; végül, mikor tudom a VIII. számú, ciceró nyomású, olvasmányt elolvasni, melynek betűi 1\5 méternyire vannak szánva. A vizsgálást rendelő szobámban végeztem. A szobát nem lehet ugyan tökéletesén elsötétíteni, de e fogyatkozást két szememnek a vizsgálás időpontjáig való eltakarásával iparkodtam pótolni, vigyázván rá, hogy eltakarás közben szememet meg ne nyomjam. A fotométernek azon a tökéletlenségén pedig, hogy a lámpája aláfelé az asztalra is vet világosságot, úgy segítettem, hogy fénytelen fekete papirost terítettem alája. Hogy a fotométer mértékének leolvasása az eredményt ne zavarja, a leolvasásokat és följegyzéseket a feleségem tette. A fotométer sávjának meglátásában nem vártam, hogy tisztán lássam őket, hanem az első megkülömböztethetést jegyeztettem föl. Első ízben (I.) este 7 órakor kezdettem a vizsgálást, függő petróleumlámpával világított szobából menvén a sötét szobába; másod Ízben (II.) déli világosságról jövet tettem a vizsgálást. I. 7 órakor jobb szem 4 5 mm'4 bal szem 10mm-7 óra 5 perez „ 2 mm2 51 10m ni7 „ 30 „ 1 mm2 51 8mm'2 7 * 45 „ 0 5 mm2 n 4-5mm2 8 órakor „ 05 mm2 II. 55 3mm2 Sávok 12 óra 15 perez j. sz.10 mm1 b. sz.125 mm2 12 „ 30 „ — — — 12 „ 45 „j. sz.0'5 mm!b. sz.3 mm2 Snellen-betük 12 óra 15 perez j■ sz.105 mm2 b. sz.242 mm* 12 „ 30 „11 66 mm2 55 242 mm2 12 „ 45 „ » 125 mm" 08 mm* Cicero nyomás 12 óra 15 perez— — — — 12 „ 30 „j■ SZ.420 mm*b. sz.nem olvassa 12 „ 45 ,———— Az I. sorozat szerint vizsgálat kezdetén bal szememnek j körülbelül még egyszer akkora megvilágítás kellett, mint a j jobbnak. A jobb szemem adaptálódása igen gyors volt, a balé sokkal lassúbb; a két szem fényérzése között mind nagyobb lett az eltérés, úgy hogy 5 perez múltán a jobb szem 5-öd résznyi világítással is beérte, 30 perez múltán 8-ad résznyivel, 45 perez múltán 9-ed résznyivel, egy óra múltán javult csak ez az arány megint annyira, hogy a bal szemnek 6-szor akkora világításra volt szüksége. Egészben pedig egy óra alatt a jobb szemem adaptálódása a kezdeti észrevevés 9-szeresére növekedett, a balé csak alig 3-szorosára. A kezdeti észrevevés meglehetős finomságát megmagyarázza, hogy este történt a vizsgálat, s külömben is már a fotométer előkészítése közben volt a szemnek a pihenésre ideje. A II. sorozat szerint jóval kisebb fokú volt a kezdeti észrevevés, nagyobb világításra volt szükség, s a bal szememé keveset külömbözött a jobbétól; a déli világítás hatása alatt volt a két szemem a vizsgálat kezdetén, a mikor a jobb szemem pupillájának megszfikülése kiegyenlítette az eltérést. A sávokra nézve azután csak a félóra múlva talált állapotot jegyeztük föl, a mikor a jobb szemem fényérzése 20-szorosra javult, a balé csak 4-szeresre. A Snellen-betük utolsó sorának olvashatása a jobb szememre nézve fél óra múltán 8-szorosra javult, a bal szememre nézve alig 2'5-szeresre. A ciceró nyomást a bal szemem nem bírta olvasni a fotomér ablakának legnagyobb, 1500 mm2-nyi, nyílása mellett sem. Továbbá összehasonlító vizsgálat czéljára pilocarpint csöpögtettem az ép jobb szemembe, melynek pupillája 2 mm.-nyíre szűkült meg tőle. Más ízben meg cocainnal tágítottam ki ép szemem pupilláját mintegy 6 milliméternyire. E vizsgálatok eredménye a III. és IV. sorozatban van összefoglalva, amabban a pilocarpinos, emebben a cocainos szemre nézve. Hogy a pilocarpinos szemen az esteli órákban, a cocainos szemen a délelőtti órákban tettem a vizsgálatot, az eredményt csak meglepőbbé teszi, a mennyiben a szűkített pupillájú szemen pihentebb, a tágított pupillájú szemen pedig a nappali világosság hatása alatt levő állapotban történt a vizsgálat. III. Este Sávok Snellen-betük Cicero nyomás 10 óra 50 perez 4‘5 mm* 145 mm*nem olvassa 11 órakor ... ...3 mm* 105 mm2 M 11 óra 15 perez 3 mm* 85 mm2 51 IV. Délelőtt Sávok Snellen-betük Cicero nyomás 10 órakor —2 mm* 32 mm* 946 mm* 10 óra 15 perez 0’5 mm* 18 mm* 265 mm2 10 „ 30 „ 1 0'5 mm* 15 mm* 258 mm* A III. sorozat szerint, ha ép szemem pupilláját pilocarpinnal szűkítettem, a sávok észrevevésére nézve a kezdeti fényérzés jó maradt, de az adaptálódás nagyon kevéssé javult, a kezdeti megismerhetés kétharmadára; tetemesen romlott a Snellen-betűk utolsó sorának felismerhetése; a ciceró nyomás pedig olvashatatlan maradt még 25 perez múltán is. Megjegyzem, hogy a pilorarpin okozta myopia szem értéke nem volt nagyobb 1 dioptriánál, összesen tehát 3'5 D. volt a szememen. A IV. sorozat szerint a cocainnal való tágítás annyira megjavította a retina megvilágítását, hogy a sávok észrevevése már a vizsgálat elején kitűnő volt s 15 perez múltán 40-szeresre javult. (Megjegyzem, hogy 0'5 mm2-nyinél kisebb értéket nem lehet a fotométeren meghatározni.) A Snellen-betükre nézve a nagyon jó kezdeti megismerés fél óra múltán több mint kétszeresére javult. Igen tetemesen javult a ciceró nyomás olvashatása; míg ugyanis rendes pupilla mellett 15 perez múlva 420 mm2-nyi megvilágítás kellett az elolvasására, addig tágított pupilla mellett a 946 mm2-nyi kezdeti érték 15 perez múltán 265 mm2-nyire s 30 perez múlva 258 mm2-nyi értékre javult. Az irodalmat áttekintvén, leginkább a következőkben találtam tárgyamba vágó feljegyzéseket. Michel (Lehrbuch der Augenh. 1890) azt mondja, hogy a fénytörő közegek zavarodása, úgy látszik, semmi befolyással sincs a megkülömböztetésre. E szerint az én szememen sem kell a lencsetok felrakodásait számba vennem.
