Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-04-30 / 2. szám
1893. 2. sz. SZEMÉSZ E T 23 kus elváltozást. — A példaként felvett acusticussal a dolog annyiban egyszerit, a mennyiben a hallóidegnek centralis pályája osztatlanul tér át a túloldali agyféltekéhez. Másként vagyunk a látóideggel, mely, mint ismeretes félkeresztezést szenvedvén el, úgy az azonos mint a túloldali féltekével függ össze. Ha tehát egy szemre a vakságot illetve egy szem elé gyertyafénynek behatását suggerálom, úgy kérdés, vájjon a projectio egyik, jelesen a túloldali illetve azonos nevű avagy mindkét féltekére irányul? E kérdést felfogásom szerint egy positiv természetű kísérlet döntheti el; nevezetesen súg ger aljunk a jobb szem elé gyertyafényt (tehát a nélkül, hogy a jobb szemre valóságos fény behatna) és vegyük szemügyre, hogy milyen oldali contractura fejlődik ki. Az adott esetben jobb hemicontradura támad. Ebből csak azt következtethetjük, hogy a hallucinatorius képzetbeállításnak a bal látómezőben kellett történnie, mert az ingerület innét csak a bal mozgató kéregre és ebből a bal cerebralis illetve (a decussatio folytán) jobb spinalis pyramisra s így a jobboldali végtagokra tevődött át. (L. 2. ábrát.) Az opticusra vonatkozó positiv hallucinatio csakis a functionalis projectióra nézve ad felvilágosítást. Fontosabb, nagyobb horderejű, s az első fejezetben tárgyalt retinareflexek morphologiájára nézve nevezetesebb a centrális opticusmezőnek a működésből való kizárása. Ez kétfélekép történhetik, ú. m. kirekesztő suggestióval (hogy a bypnotizált egyik szemére vak) és heteronym suggestióval (egy- vagy kétoldali süketség suggerálása). Más helyen szándékom kifejteni, hogy miért alkalmasabb a két mód közül az utóbbi, t. i. a különnevfi suggestio alkalmazása; de a mennyiben tény, hogy pl. jobb süketség suggerálásakor a bal corticalis ballómezőben létesült dynamikus elváltozás mint ilyen átterjed a szomszédos baloldali centrális opticusmezőre is, abbeli czélunkat, hogy az acusticus útján kizárjuk hol az egyik, hol a másik oldali opticusmezőt, elértük. . s U 3. ábra. Látóhártya-reflexek bal süketség suggestiója mellett. Az ép vonallal bekerített retinalis reflextér jobb hemicontractura által definiáltatik; bal hemicontractura hiányzik. Fentebbi sorokban foglaltatik ama állításom, hogy a süketség suggestiója határozott törvények szerint kirekeszti a retina - reflexeket. Lássuk már most az idevágó kísérleteket. 1. Bal fülre süketséget suggerálok. Ha most a perimeterrel akár a jobb, akár a bal szemet izgatom, csakis jobb hemicontracturát kapok. (L. 3. ábrát.) 2. Jobb süketséget suggerálok. A perimetriás izgatásra csupán bal hemicontracturát nyerek mindkét szem részéről, a jobb testfél teljesen petyhüdt marad. (L. 4. ábrát.) 3. Bilateralis süketséget suggerálva, sem a jobb, sem a bal szem részéről nem válthatunk ki contracturát; az egész test petyhüdt marad. A mellékelt perimetrikus táblákra azt a megjegyzést teszem, hogy ha a tisztára jobb és a csupán bal hemicontracturát (bal, illetve jobb süketség mellett) feltüntető két rajzot egymásra helyezzük, úgy egy oly teljes perimetriás contractura felvételt kapunk, minőt a 2. ábra feltüntet, azaz megkapjuk az összes retinareflexeket. Látjuk ebből, hogy pl. a bal süketség suggerálására jelentkező jobb hemicontractura csak olyan, mint egy rendes, a jobb és bal szem felől nyerhető reflexcontractura; a felötlő az, hogy a bal contractura mintegy el van törölve. Hogyan magyarázzuk az i., 2. és 3. alatt jelzett és sokszoros megismétlés után is törvényszerűen és változatlanul jelentkező leleteket ? Midőn a feleletet megadom, kérem a 2. ábrán feltüntetett opticus-schémát szem előtt tartani. Vegyük kísérleteinket sorba. 1. Bal süketséget suggerálva, a bal retinareflexcontractura kimarad. Fenti fejtegetésekből tudjuk, hogy a bal süketség suggerálása alkalmával a jobb corticalis hallómezőben olyan dynamikus elváltozást idéztem elő, a mely által e helynek ingerfogékonysága tetemesen alászállva, acusticusreflex a bal fül részéről nem is jöhet létre. De ismerjük az acustikus kirekesztő suggestiójának ama hatását is, hogy átterjed a szomszédos centrális opticusmezőre, más szóval a jobb látómező 5 0 4. ábra. Látóhártya-reflexek jobb süketség suggestiója mellett. A szakadozott vonallal bekerített retinalis reflextér bal hemicontractura által definiáltatik ; jobb hemicontractura hiányzik. ingerfogékonysága szintén annyira lecsökken mint az acusticusmezőé. Ebből az következik, hogy általa opticusreflexek nem váltathatnak ki. Mily retinareflexek állanak a jobb nyakszirti lebenynyel összeköttetésben ? Kétségkívül a jobb szem tempóralis és a bal szem nasalis látóhártya-felei részéről kiváltható reflexek. Midőn tehát bal süketség folytán reflexműködésében a jobb látómezőt gátolom, akkor a nevezett retinafelek részéről jövő ingerületek ú. n. reflex-vak területeket találnak, míg ellenben a jobb szem nasalis, a bal szem temporalis retinafelei részéről jövő ingerületek a bal opticusmezőhöz jut nak, mely reflexműködésében sem direct, sem indirect suggestio által befolyásolva nincs, s így érthető, hogy e hely felől kapható jobb hemicontractura változatlan alakban és prompt megjelenik. 2. Jobb süketséget suggerálva, kimarad a bal retinareflexcontractura. Fentiek alapján ez már könnyen érthető. A jobb süketség folytán a bal hállómezőben támadt elváltozás átterjed a bal látómezőre is. Utóbbi által közvetíttetnek a bal szem temporalis és a jobb szem nasalis retinafeleinek reflexei. S miután a bal látómező ez esetben reflectorice vak, a bal hemicontracturának hiányoznia is kell. 3. Bilateralis süketség mellett az összes retinareflexek hiányzanak. Ez természetes is, mert a kétoldali süketség mindkét hallómezőilletve mindkét opticusmezőben a reflexfogékonyságot megszüntette s így úgy a jobb miut a bal szem részéről a reflexcontracturának ki kell maradnia. Fentebbi kísérletek általánosságban azt mutatják, hogy a retina reflextereit kizárhatjuk suggestióval, s a mennyiben különlegesen a centrális opticusmező egyoldali kiiktatásával a retina homonym reflextereit kirekeszthetUik, ezzel az első fejezetben nyilvánított ama nézetünk, mely szerint úgy a keresztezett mint a keresztezetlen opticusnyaláb áthajtó rostokkal a túlsó retinafelet is bizonyos kiterjedésben reflexmozgást keltő rostokkal ellátja, csak további és igen határozott bizonyítékot nyer. Ugyané kísérletek továbbá azt is mutatják, hogy egyoldali centrális opticusmező mint reflexgócz nem csupán a megfelelő szem egy retinafelével, hanem csaknem az egész látóhártyával függ össze.
