Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-04-30 / 2. szám
1893. 2. sz. S Z E M É S Z E T 21 Fentiek, alapján az opticusreflexek oly kísérleti eszközt nyújtanak nekünk, a melylyel az adott esetben a retina topikáját pontosan megállapíthatjuk, más szóval azt, hogy az optikusnak keresztezett és keresztezetlen kötege hogyan terül szét a retinán. Ezt egyszerűen úgy állapíthatjuk meg, hogy a perimeterrel pontos contractura-meghatározásokat végezünk, melyeket következőkép ejtettem meg. Vegyük kísérletezésünk alapjául a jobb szemet, igazítsuk be a perimeter ívét a függélyes meridiánra, és induljunk meg az ingerlő lapocskával alulról felfelé. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy miközben a jobb szem sárga foltja a perimeter gombjára irányul, 78°nál bilateralis contractura támad. E merevségre jellegző, hogy a két testfél izomzatában egyszerre és egyenlő erősséggel jelent meg; más szóval a kétoldali végtagok egy adott pillanatban, a midőn t. i. a perimeter lapocskája a 78°-ot elérte, megrázkódtak és merevekké váltak, továbbá tapasztalható, miszerint a jobboldali végtagok tetanusszerű merevsége teljesen azonos a baloldali hasonló állapotával. Ha az ingerlő lapot centrálisán a 0 pont felé tovább csúsztatom,a már egyszer kifejlődött bilateralis contracturának sem kiterjedésében, sem milyenségében váltó zást előidézni képes nem vagyok. — Oldjuk most a kétoldali eontracturát valamely, pl. bőringerrel fel, állítsuk be a perimeter ívét 30°-kal kifelé (a mellékelt perimeter táblán e meridián 150°-kal var. megjelölve) és haladjunk a retinaingerrel centrálisán. Azt tapasztaljuk, hogy 81ünál mindkét testfél contracturája egyszerre köszönt be, de nem egyenlő erősséggel, mert míg a jobb kai- és láb tetanusszerű merevséget mutat, addig a bal kar és láb csak nagyobb fokú hypertoniában van. Az ingerlő lapot központilag tovább tolva, 70—68° nál a bal hypertonia oly merevségbe megy át, minő a jobb testfél részéről tapasztalható. Beljebb haladása az ingernek a már most egyenlő erősségű bilateralis contracturán mit sem változtat. — Térjünk most ismét 30°-kal el a medianvonaltól ama meridiánba, mely 120°-kal van megjelölve. Miután az előző eontracturát oldottuk, megindítjuk újból az ingerlést; ekkor azt tapasztaljuk, hogy 76°-nál csakis jobb hemicontractura támad, a bal testfél teljesen petyhüdt marad. Az ingerlő lappal centripetalisan haladva, 52°-nál egy baloldali, pillanatosan kifejlődött tetanusszerű merevség dll be. Ha most végül a perimeter ívét a vízszintes me. ridianba helyezem, úgy azt látom, hogy 78 - 80°-nál csakis jobb hemicontracturát nyerek, melyhez egy szabatos bal hemicontraetura csak 48—50°-nál szegődik. A központhoz közeledve, a bilateralis contracturán ezzel mit sem változtatunk. Tekintsünk át eddigi leleteinken. Kísérleti ingerlésnek a j óbb szem felső nasalis quadransát kitéve, azt láttuk, hogy csakis a mediansíkban eszközölt ingerlésnek volt egy oly bilateralis contractura az eredménye, mely mindkét testfélen egy pillanatban és egyenlő erősségben fejlődött ki. A mint és mind inkább távolodunk a mediansíktól a vízszintes meridián felé, annál inkább kapunk egy önállóan kiképződő egyoldali, jelesen jobb hemicontracturát, míg a bal hemicontractura csakis centralisabban fekvő retinapontok izgatására csatlakozik a már meglevő jobboldalihoz. — Ha e kísérleti eljárást ismételjük a jobb szem alsó nasalis quadransában, úgy az eredmény a most említett leletekhez képest változatlan lesz. A mint közeledünk ugyanis a mediansíkhoz, annál közelebb fekszik a bal eontracturát kiváltó látóhártyapont a jobb merevséget létesítő retinaponthoz; a függélyes meridiánban felülről megejtett izgatás 78°-nál bilateralis eontracturát eredményez. (L. 2. ábrát.) Röviden úgy is fejezhetjük ki magunkat, hogy a jobb szem nasalis retinafelének ingerlésére bár nem csupán jobb, hanem bal hemicontractura is nyerhető, mégis a jobb hemicontractura környibb fekvő retinapontok izgatására következik be, míg a baloldali merevség központibb, a sárga folthoz közelebb eső látóhártyapontoknak ingerlésére támad. E két, t. i. jobb és bal hemicontracturát adó retinapont legtávolabb esik egymástól a vízszintes meridiánban, míg a macula luteán át függélyesen helyezett mediansíkban egymással összeesnek. Térjünk át most a jobb szem temporalis retinafelének kísérleti izgatására. Fentiek alapján eredményeinket röviden összegezhetjük. A vízszintes meridiánban eszközölt ingerlésre előbb, tehát egy környékibb látóhártyapontnak izgatására nyerünk bal hemicontracturát (72°), míg a jobb hemicontractura egy centralisabb pont izgatására (48°) áll be. A jobb szem tempóralis látóhártyafelén a nasalis félhez képest fordított viszony van; e két, t. i. jobb és bal hemicontracturát adó retinapontok egymáshoz mind közelebb jutnak, a mily fokban közeledünk a mediánsíkboz. A jobb szem retináját az említett perimeteres módon meridiánok szerint végigingtreive, azt tapasztaljuk, hogy a retinának környékibb részén kétféle pontsor van és ezeknek összekötéséből kétféle görbe illetve kör kapható. Az egyik körben fekvő pontok izgatására jobb hemicontractura, a másik kör pontjainak ingerlésére bal hemicontractura nyerhető. E két kör nem fedi egymást, hanem mintegy 20 -30°-nyira el vannak tolva egymástól, a miből következik, hogy két pontban szelik egymást. E két metsző pont, mint ez a 2. ábrán látható, egymás felett a mediansíkban, a rögzítő ponton át fektetett függélyes síkban fekszik; e két pontban tehát egybeesnek a jobb és bal hemicontracturát adó retinapontok, s így e helyek izgatására bilateralis contracturának kell keletkeznie — a mint ezt a sokszoros kísérletek ténylegesen mutatták is. — A jobb szem nasalis látóhártyafelén szélibb fekvő pontsorok illetve körív a jobb hemicontracturát, a centralisabb fekvő körív a bal hemicontracturát adó retinapontok helyét jelzi; a jobb szem temporalis retinafelén környékibb fekvésű a bal hemicontracturát és ceutrálisabb elhelyezésű a jobb hemicontracturát adó körív. (L. 1. ábrát.) Mindezek után a bal szemre vonatkozó részletes kísérleti adatainkat igen röviden foglalhatjuk össze. Itt a retinán szintén kétféle pontsor vagyis két kör mutatható ki, melyekben fekvő retinapontok ingerlésére csupán bal illetve jobb hemicontracturát nyerünk. A két körív szeli egymást a sárga folton át fektetett síkban s a két szelő pont izgatására itt is bilateralis contractura nyerhető. A két körív egymáshoz viszonyítva úgy fekszik, a mint ez megegyező működésű retinafelektől elvárható : a bal szem temporalis látóhártyafélen szélibb fekvésű a jobb hemicontracturát és centralisabb fekvésű a bal hemicontracturát adó körív — ez teljesen megfelel a jobb szem nasalis retinafél analóg viszonyaival; a bal szem nasalis retinafelén környékibb a bal hemicontracturát és központibb fekvésű a jobb hemicontracturát nyújtó körív — ez tökéletesen egybevág a jobb szem temporalis látóhártyafél megfelelő viszonyaival. (L. 1. ábrát.) ** * Fentiekben letárgyaltuk a hypnosis alatt kimutatható látóhártyareflexek morphologiáját. Végkövetkeztetéseim: 1. A sárga foltra verticalisan helyezett síkban és ettől két oldalt bizonyos kiterjedésben történő izgatásra mindig bilateralis eontracturát kapunk. 2. A látóhártyán egymástól elkülönülten két oly terület van, melyeknek izgatására hemicontractura áll elő. Nevezetesen a jobb szem legkörnyibb nasalis s a bal szem legszélibb temporalis retinafele kizárólag jobb hemicontracturát ad, míg a jobb szem temporalis s a bal szem nasalis látóhártyafeleinek legkörnyibb részét izgatva, tisztán bal hemicontracturát kapunk. 3. Miután fenti reflexviszonyok az opticus semidecussatiójában teljes értelmezésüket lelik, az opticusnak a retinán való szétterülését e leletek alapján és az adott esetre való érvényességgel következőleg szerkeszthetem meg: a) A jobb látóideg keresztezetlen kötege rostjainak túl nyomó részével a jobb szem temporalis retinafelét teljesen a retina széléig elfoglalja; kisebb része átbajlik a nasalis retinafélre, de ennek csupán centrális felére terjeszkedik ki. b) A jobb látóideg keresztezett kötege rostjainak túl nyomó részével a jobb szem nasalis retinafelét teljesen a retina széléig elfoglalja; kisebb része átbajlik a temporalis retinafélre, melynek csupán centrális felére terjeszkedik ki. c) A jobb látóideg keresztezett és nem keresztezett kötegellek a) és b) alatt leirt kölcsönös áthajtása a sárga foltra függélyesen helyezett síkban történik. A bal szem retinájára, jelesen homogen látóhártyafeleire nézve az a), b) és c) alattiak szintén állanak. %
