Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-02-28 / 1. szám

1892. 1. sz.

két szem látóélessége teljes (v- = -#/5), a látótér rendes ; ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy a beteg panaszai a hurut által oldoztatnak, az tivegtestben azonban valamint a szemfenéken a gyuladásnak nyoma sincs és végül tekintetbe vesszük, hogy a talált elváltozás mindkét szemen látható, akkor a papillának ezen sajátszerű alakját okvetlenül fejlődési hibának kell vénünk. Kérdés már most, mikép magyarázhatjuk ezen fejlődési hibát? Tudjuk, hogy az elsődleges szemhólyag a fejlődő lencse által benyomatik, úgy hogy belőle a kettős fallal biró lefelé nyílt másodlagos szemhólyag képződik. A lencse és a másodlagos szemhólyag fala közé nő alulról az üvegtest, mely tehát a lencsét és a másodlagos szemhólyag belső falát — a leendő ideghártyát —- egymástól eltávolítja. Később a látóideg aláfelé nyílt vájulata záródik; záródása előtt azonban alulról egy nagyobb véredény jut a látóidegbe, mely érből részben a retinális erek, részben az artéria hyaloidea fog képződni. Ez utóbbi tudvalevőleg a retinális artériák valamelyik nagyobb törzséből eredvéD, az üvegtesten át halad a lencséig, hol szétágazva, a membrana capsulo-pupillaris hátsó részét képezi, később elsorvad és felszívódik. A mi pedig az idegrostoknak a fejlődését illeti a látóidegben, erre nézve Lieberkühn és Manz (Graefe-Saemisch II.) vizsgálatai alapján nagyon valószínű, hogy e rostok a látóideg hüvelyében levő sejtekből képződnek. Esetünkben a fejlődési hibát azt hiszem sem az üvegtest, sem a látóidegrostok fejlődése nem magyarázhatja. De tudjuk, hogy az artéria hyaloidea mindig egy nagyobb retinális artéria-törzsből ered, valamint hogy ezen véredóny gyakran a születés után is megmaradt legalább durványosan, de vannak oly esetek is, melyekben az artéria hyaloidea maradványa mint egy zsineg a papilla és a lencse közé van kifeszítve. Ha tehát feltesszük, hogy a mi esetünkhez az artéria hyaloidea már akkor elvesztette ruganyosságát, a mikor a szem még fejlődött, akkor lehetséges, hogy a papilla azon idegrost állománya, mely legközelebb volt az artéria hyaloidea tapadásához, engedett a vongálásnak és ilyen kúpszerüen kihúzódott, az artéria-maradvány pedig idővel felszívódott. Támogatja ezen nézetemet azon tény, hogy a retinalis artériák — melyekből tehát az artéria liyaloideának eredni kellett — épen az előre emelkedő kúp legmagasabb pontjából erednek. Hogy pedig a látóidegrostok kivongálhalók a lamina cribrosából, ezt legjobban bizonyítja Issekutz dr. lövési esete, melyet 1890 márczius 8-dikán az orvosegyesületben bemutatott. Esetében egy pisztolygolyó az egyik látóideget a szemteke mögött oldalról érte; a sérülés után a papilla helyén egy mély űr volt látható, melyet a papilla rendes scleralis széle határolta s a melybe részben a retina is ránczok alakjában húzódott. Hogy pedig az artéria hyaloidea maradványa elég erővel bir arra, hogy az idegrostokat ki rongálja a papillából, arra bizonyító példaként említhető Eversbusch1 és Dimmer1 1 2 egy-egy esete, melyben a fennmaradt artéria hyaloidea egész gulaszerű ideghártya-leválást okozott.

Klinikai közlemény.

Lencsesérülések.

Közli: Grósz Emil dr. tanársegéd.

A gyógyíthatatlauul megvakultak statistikájában a sérülések igen nagy százalékkal szerepelnek. Körülbelül 9% köszönheti világtalanságát sérülésnek és pedig 4-50/0 az által, hogy mindkét szem magának a sérülésnek esett áldozatul, a többi pedig az által, hogy az elsőlegeseu sérült szem Sympathikus g-yuladás keltése által tette tönkre a másikat. Féloldali megvakulások okai között pedig 24%-kal szerepelnek a sérülések. S milyen gyakran történik az, hogy a sértés nem semmisíti ugyan meg teljesen a látást, hanem azt lényegesen megrontja. Jól igazolja ezt az a tény is, hogy a budapesti egyetemi szemkórház 0000 új betege közül 350 keresett

1 Eversbusch 0. Beiträge zur Embryologie und Teratologie des Glaskörpers.

2 Dimmer T. Zur Casuistik der congenitalen Anomalien des Auges. Archiv f. Augenheilkunde. XIV.

segélyt sérülés miatt, Az államnak s társadalomnak karöltve kell közreműködnie a sérülések ritkítására. Minthogy sérüléseket leginkább a munkásosztály szemei szenvedhetnek, nem említve azon óvrendszabályokat, melyeket robbanások elkerülésére más okból is meg kell tenni, mindazon foglalkozás közben, mely a szemet veszélyeztetheti, védő pápaszem viselését kellene kötelezővé teuni. Kőfaragók, köszörűsök, lakatosok, molnárok szemei szenvedhetnek idegen test által leggyakrabban sérülést, ezeknek tehát feltétlenül szükséges a védő üveg, mely a veszélyt biztosan elhárítja. A munkások önként azonban nem szívesen vállalkoznak pápaszem viselésére, mert az üveg munka közben gyorsan piszkolódik s így ismételt törülgetés válik szükségessé. Nincs más mód tehát, mint védő pápaszem viselését ilyen foglalkozás közben kötelezővé tenni. Gyárakban e rendszabály könnyen keresztül vihető, míg a maga kezére dolgozó munkás csak a műveltség s felvilágosodottság terjedésével fogja viselni. Hogy ilyen irányban is milyen sokat tehet az olyan intézmény, mint a londoni Toynbee Hall, az könnyen belátható. Megfelelő orvosi segély nyújtása lesz a másik kellék, a mi a már megtörtént sérülés végzetes hatását megakadályozza vagy megcsökkenti. A legtöbb munkás, ki kórházunkat idegen test eltávolítása miatt felkeresi előzetesen már maga is megkisérlette a kivételt vagy valamelyik társa próbálkozott meg avatatlan kézzel s piszkos eszközzel. Bámulatos, hogy nem történik még gyakrabban infectio. Dicséretes kivételt képeznek egyes gyárak, melyekből azonnal a szemkórházba küldik a sérült munkást. Könnyű sérülés esetén így minden következmény nélkül gyógyulás állhat be; ha műtét szükséges, az idejekorán végrehajtható, ha pedig súlyos symphatikus gyuladással fenyegető sérülés történt, akkor legalább sikerül enucleatio útján a másik szemet megmenteni. Azokkal szemben, kik panaszkodnak, hogy szemorvosok ok nélkül is enucleálják a vak szemet, bátran mondhatom, hogy bár a klinikán évente 40—50 enucleatiót végezünk, még soha sem volt ok a megbánásra; míg azt nem egyszer láttam, hogy a beteg, ki az ajánlott enucleatiót nem engedte végrehajtani, esztelenségeért teljes vaksággal bűnhődött.

Nem háládatlan dolog tehát a sérüléseket tanulmányozni, Bármilyen változatosságot mutathatnak fel megjelenésükben az egyes betegségek, oly sokféle alakot még sem ölthetnek mint a sérülések. Minden egyes sérülés lefolyásának megfigyelése tanulságos. Ezúttal a szemsérülések egy igen fontos csoportjának : a lencsesérülésnek néhány példáját óhajtom közölni s a tanulságot levonni. Mindezek észlelésére a lefolyt 1891. év adott alkalmat:

1. H. K., 28 éves, kerékgyártó. Jelentkezése előtt három héttel vasdarab ütötte meg bal szemét. Az ad maximum tagpupilla területében, éllel mellfelé foglal helyet a lencse, melynek duzzadó kérge az elülső csarnokot kitölti. Kézmozgást lát. Az elszürkült lencsét a tágított pupillával szemközt, felül készített linearis seben kieresztettük s a műtét után máikét héttel a vaskos secundariák daczára + 8'0 dioptriával :s/70 volt a visus.

2. K. A., 18 éves, bérlő leánya, két nappal felvétele előtt társnője varrás közben tűjét a bal szemébe szúrta, A bal cornea közepén pontszerű szürke folt. Csarnok sekély, lencse puffadt, elszürkült. Lándzsával készített linearis hegen felül kieresztettük az elszürkült lencsét s 2 héttel később convex 13 0 d.-val 5/30 visusa volt.

3. M. J., 15 éves, szíjgyártó, varrás közben árral sértette jobb szemét. A cornea belső szélén függélyesen elhelyezett szürke sáv van, ennek megfelelőleg az irisben szabálytalan, szakított szélű hiány, lencsetokon hasítás, lencse elszürkült. 2'5 m. olvas ujjakat. Linearis seben felfelé kieresztettük a hályogot s 2 hét múlva v = -j- ll'O dioptriával s/70.

4. R. L., 14 éves, napszámos. Felvétele előtt 3 héttel megütötte jobb szemét. A csarnok sekély, vizében számos duzzadó lencsepehely, maga a lencse egész terjedelmében elszürkült. Kézmozgást lát. Felfelé linearis seben kieresztettük a hályogot 2 hét múlva + 10'Q dioptriával r,/30-t látott.

I

S Z E M E S Z E T