Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-06-26 / 3. szám

1892. 3. sz. 34 SZEMÉSZET A chalaziont in toto tompa eszközzel kifejteni, mint ezt szerző mondja, nem lehet. Nagy hibát követ el szerző a Graefe-féle ectropium elleni operálás leírásánál. A négyszögft lebeny lefejtése után azt segéddel felfelé huzatjuk; ezután így ír: „nagyon természetes, hogy ezen lebeny felső széle már most jóval magasabban fog állani, mint az alsó szemhéj, tehát a lebeny felső széléből le kell vágni annyit, hogy az épen a horizontális (az először végzett) metszéshez simuljon“. Graefe ezen operálásának épen az a czélja, hogy a lebeny magasabban álljon mint a szemhéj széle, hogy ha majd alapjára nőne, húzhassa ismét ki a con­­junctivát. Ha a felfelé húzott lebeny felső széléből egy darabot levágunk, rövidítve a szemhéj bőrét, oly módon működünk, mintha entropiumot akarnánk megszüntetni, tehát homlok­­egyenest ellene dolgozunk a kitűzött czélnak. Graefe ezt máskép írta le. (Bemerkungen zur Operation des Entropium und Ectropium. Arch. f. 0. X. 2. p. 221.) Általában nagyon észrevehető a könyvön, hogy szerző sokat használta Graefe-Saemisch Handbuch f. Augenh. III. kötetét: Arit Operationslehre-jét. Eltekintve a sok hibától, melyek közül csak néhányat a leglényegesebbekből soroltam fel, kellemetlenül hat az olvasóra a sok idegen szó, melyek a mi jó magyar szavainkat kiszo­rítják. Pl. resultál; ennél csak jobb, hogy eredményt ad; vagy tolerál helyett csak jobb kifejezés: tűr, eltűr. Az írásjelek is nagyon rosszul vannak alkalmazva, sok helyen e miatt érthetetlen a szöveg. Különben a könyvecske, mint úttörő, dicséretreméltó, a benne előforduló hibák mind javíthatók, és hiszem, hogy a második kiadás hasznavehető munka lesz. Érdeme a munká­nak, hogy a szerző annak minden pontjában önállóságra tö­rekszik és nem iparkodik a mások által szerzettet és össze­­gyűjtöttet mint sajátját feltüntetni. A könyv most is megérdemli, hogy elolvassuk; találunk benne sokat, a mit a mindennapi életben, a gyakorlatban hasz­nálhatunk. Ottava J., a szemoperálások magántanára. Dr. Kocsis Elemér : Útmutató a szemoperálásokban. 83 ábrával és két táblával. Budapest Dobrowsky és Franke kiadása. 1892. Ára 1 frt 20 kr. A Schulek Vilmos tanár által alkotott szemészi iskola életrevalóságát misem igazolja jobban, mint azon irodalmi mű­ködés, melyet tanítványai kifejtenek. Előbb még a „Szemészet“ hasábjait töltötték meg a klinika közleményei, most már ön­álló művek is jelennek meg. Ez utóbbiak még csak compeiulium­­szerűek, a legtöbb nem tartalmaz mást, mint Schulek tanár előadásainak kivonatát vagy összegyűjtését s mégis mindegyikét igaz örömmel kell üdvözölnünk, mert hozzájárulnak az annyira nélkülözött magyar orvosi irodalom megalkotásához. Ma com­­pendiumok, holnap már egyes kimerítő monographiák s talán nincs messze az idő, a midőn minden izében eredeti kézi könyvek fognak megjelenhetni. A 126 oldalra terjedő kis műtéttan, mely csak imént hagyta el a sajtót, egyike azon műveknek, melyek az orvostan­hallgatóknak megbecsiilhetetlenek, de a gyakorló orvosoknak is jó szolgálatot tesznek. A tárgyalási mód, a felfogás és rendszer azonos azzal, melyet Schulek tanár az egyetemen meghonosított. Csakhogy míg az operálások leírása a rend­szeres előadásokban a megfelelő helyeken egymástól elválasztva foglalnak helyet, addig e könyvecske hasonlóan az eddig nagy elterjedésnek örvendett jegyzetekhez, összegyűjtve tartalmazza azokat. így a könyv alig tartalmaz egyebet, mint elő­adásokat, de a ki tudja, hogy Schulek tanár a tapasztalat által legjobbnak igazolt operáláson kívül milyen kimerítően ismer­teti mások eljárásait, az megérti, hogy nem csekély anyag feldolgozásáról volt szó. S ez így vau jó. Kégi, elavult el­járások egy-egy mozzanata képezi nem egyszer az új, a tö­kéletesebb operálás alapját. Ezek ismerete tehát épen olyan kevéssé felesleges, mint nem felesleges a törvényalkotónak a történelem tanulmánya. Csak helyeselhető tehát, hogy szerzőnk igyekezett az eljárások legkülönbözőbb alakjait ismertetni s ritkán nélkülözünk egy-egy életrevaló operálási methodust, így például kár, hogy a trichiasis műtétek között nem foglal helyet a Spencer Watsoné, a llotzé, hogy nincs felemlítve Panas ptosis ellenes, Siklóssy ectropium ellenes operálása, hogy kevés tért szentel a trachoma operativ kezelése olyan különféle alakjainak, hogy a strabismus operálásai között nem említi Wecker eljárását. Jó szolgálatot tesznek az ábrák, melyek egyszerű voltuk daczára igen jó magyarázatul szolgálnak Hogy egyes helyeken a szerzők nevei nem helyesek (punctio sclerae, neurotomia optico-ciliaris stb.), az valóban nem lényeges, sokkal inkább nélkülözzük a szemészeti antisepsis és asepsis beható mélta­tását, melyet szívesen láttunk volna talán leghelyesebben a könyv legelején, valamint külön fejezetet érdemelt volna az utókezelés olyan különböző módjainak tárgyalása. Különös elismerést érdemel azonban a stylus magyaros volta s a tárgyalás világos, vonzó modora. Szóval szerény igényű, mi újat sem tartalmazó, de figyelmet érdemlő kis könyvvel vau dolgunk, mely feladatának derekasan megfelel s mely orvostanhallgatóknak igen jó szolgálatot fog tenni. Gósz Emil dr, SZEMELVÉNYEK. Parasiták által okozott kötőhártyai granulatiókról. Irta dr. N. Manolescu. (Konstantinápoly, 1891.) — Szerző azt mondja, hogy azelőtt a conjunctivitis follicularist ésgranulosát Saemisch értelmében két lényegben egymástól különböző be­tegségnek tekintette. Minthogy azonban a bukaresti katona­kórházban és trachomás tájékok iskoláiban számos esetet látóit, melyeknél a conjunctivitis follicularis olyan typusú volt mint a conj. granulosa, azt biszi, hogy a kettő azonos. M. szerint sokszor előfordul, hogy a folliculusok chronicus ble­­pharitissel vagy eczemával kapcsolatosan keletkeznek és az aránylag enyhe kezelés alatt gyorsan és tökéletesen elmnluak; ezek az esetek azok, melyek az ő véleménye szerint nem mint valódi follicularis conjunctivisek fogandók fel, hanem olyanok, melyeknek eczemás természetük van. Ezek fejtegetése közben a valódi conj. granulosa therapiájaként — különösen azon esetekre nézve, melyeknél a folliculusok hypertrophiája a felső conjunctivalis redőre is ráterjedt — a következő elbánást ajánlja: keskeny, 3—5 cm. hosszú sertéjű fogkefével keféljük az átmeneti redőt és a tarsus conj.-át addig, míg a folliculusok alapjuktól mind elválnak. A cornea védése miatt szükséges, hogy a bulbus el legyen fordítva és pincettával rögzítve ; a műtő és segéde pápaszemmel védekezzék a kifecsenő vér ellen. Kefélés után a vérző nyákhártyát 50% carbololdattal (!) (Acid, cárból. 10 gr., Alkohol 20 gr.) itatott vattával törüljük le, azután 1: 2000 sublimát oldattal mosogassuk, majd jodoform­­kenőcscsel (5: 10 Vaséi.) vonjuk be a conj. zsákját, végre borító kötést alkalmazzunk, mit 5—0 nap múlva újítsunk meg. Az erre következő reactio csak kevéssé fájdalmas. Szerző ezt az eljárást, melylyel eddig már 197 legkülönbözőbb stádium­ban lévő trachomás szemet kezelt, az esetek túlnyomó számá­ban a legradicalisabb gyógymódnak tartja, — már egyszeri ülés után is; ha először nem használ, ismétli a procedúrát, míg lényeges javulás mutatkozik. A gyógyulás folyamán azon­ban nem ritkán látott complicatiókat keletkezni a szaruhártya részéről: és pedig nemcsak epithel excoriatiót, hanem infil­­tratiókat, hólyagképződést, sőt fekélyeket is; a lekefélt conjunctiván pedig néha kis cysták képződtek. (Centralblatt für Augenheilkunde. 1892.) Dr. Vándor. Budapest, 1892. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája (felelős vezető Müller Ágoston), Dorottya-utcza 14, sz.

Next

/
Thumbnails
Contents