Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-06-26 / 3. szám
1892. 3. sz. S Z E M É S Z E T 27 két találtam. Az egész háttérből halvány sárgás-piros fény verődik vissza, melyben a lencse mögött élénken, a szem minden mozdulatára ingó hosszúkás, babszemnyinek látszó szürkésbarnás test válik ki élesen. Úgy tetszik, hogy e test a lencse felé mindig vékonyodván, végre a lencse alatt van egyik végével kikötve, mert ez a vége nem tesz olyan kitéréseket mint a hátsó. A mozgó test felszíne egyenetlen, alakja szabálytalan, hátulsó vége bunkószerűleg megvastagodik. Körülte több apró libegő, hártyaszerű homály van, az egész üvegtest finoman zavaros s a háttérből annyit lehet látni, hogy ott nagy sárga területek vannak, s hogy a látóidegfő táján, melynek képe egészen bizonytalan, igen vastag erek vannak. Ez a kép tehát határozottan bizonyítja azt, hogy a szem belsejében történő nagyobb vérzés után, minden külsőleg látható gyuladásos jelenségek nélkül, tehát minden valószinűség szerint a vérömlésből magából, ennek apránként való felszívódása után olyan mozgó csomók keletkezhetnek, minőt Goldzieher m.-tnr. úr bemutatott. Minthogy pedig ily szembeli, vagyis íivegtestbeli vérömlések sokféle okból keletkezhetnek (az érhártyából, retinából, látóidegfőből, sugártestből, álképletckből ismerünk ily vérzéseket), világos, hogy a felszívódás előhaladásának egy bizonyos stádiumában, az üvegtest összeállása bizonyára nem lévén rendes ily esetekben, nem oly igen ritka dolog hasonló mozgó képletek előfordulása. Az esetet alkalmam volt egy későbbi időszakában is látni. Május 20-dikán a szóban levő ember ismét előjött. És ekkor a tetemesen megváltozott kép következő sajátos részleteket mutatta. A két szem külsőleg egészen rendes és egyforma ; a láták egyenlők, középtágak, egyenes megvilágításra a bal szemé semmit sem reagál, a normális látóképességű jobb szemé is igen gyengén. Consensuális reactio a bal szemen igen élénk, a jobb szemen semmi. Tehát: a rendes látású jobb szem eltakarása és megvilágítása a közvetctlenül nem reagáló hal irist élénk mozgásra indítja, míg a beteg, de jó fényérzésü s 3 m.-ről (ferde tartásban) ujjakat olvasó bal szemre ható világosság a különben reagáló jobb látónak szűkületét nem idézi elő. Ezt a sajátságos jelenséget többször s nagy óvatossággal állapítottam meg. Azt hiszem, hogy a jobb pupilla consensuális szűkülésének hiánya Heddaeus azon ismeretes felvételének megerősítésére szolgálhat, hogy a retinának csak középponti része (centruma, a sárga folt tája) „reflex-érzékeny“, vagyis a látaszűkifletet csak ezen tájék megvilágítása idézi elő. Ugyanis az én esetemben a látótér rendkívül szűk volt, sőt tulajdonképen e szem retinájának belső-felső negyedrészével látott. A szemtükör megadta ennek magyarázatát a következőkben. A lencse mögött az előbb látott szürkés, babnyi csomó helyén két, egymástól talán 3 mm.-nyíre álló, a szem mozgásaikor nem nagy, kitéréseket tevő áttiinő, feketés-sziirkés foltot láttam, melyek a nagy csomóból (annak márczius óta feltünőleg előhaladt felszívódása után) maradtak vissza. Az üvegtest még linoman zavaros; az egész háttér, a mennyire beláthatok, egyenletesen sárga felszint mutat, melyen semmi más rajzolat nem látszik, mint a sárga mezőn haladó ideghártyai erek ; ezek közül az ütőerek, a mennyire követhetők, rendeseknek látszanak, de a vénák feltünőleg vastagok. A látóidegfő nem látható, csak az erek felmerüléséről ismerhető meg a helye; itt a vénák különösen széles szalagok. A látóidegfőtől be- és felfelé csekély távolságra megszűnik az egyenletes sárga színezet s átpiroslik az érhártya, melyet azonban előbb sűrűn, majd a körzet felé mindig ritkábban boriinak a retinában levő apró, fénylő, sárga foltok, melyek nagysága igen különböző. Ez a terület szolgál a látásra. Ha már most mindazokat a lehetőségeket elgondoljuk, melyek a leírt esetben a tapasztalt változásokat okozhatták, nézetem szerint nem marad más, mint azt venni fel, hogy a véna centrális tlirombosisa volt az eredeti baj, ebből származott a szokatlanul nagy vérzés is, meg a nagyterjedelmű retinabeli, vagy talán subretinális izzadmány is, mely csak aránylag kis területet hagyott szabadon. Egy jelenségre: az ép jobb szem igen renyhe láta-reac tiójára magyarázatot észlelés közben nem találtam. A balneotherapia a szemészetben. Előadta az 1892. évi balneologiai congressus II. ülésén Goldzieher Vilmos dr. egyetemi magántanár. (Vége.) 3. A csúzos-Tcöszvényes vérvegy. A rheumatikus diathesis a szemen leginkább az iris savós gyuladásábau jelentkezik; localisalódik a sclerán is, részben szétterülve, részben jól körülírt nagyobb, fájdalmas csomók alakjában. Mindkét kóralak után a szemteke maradandó elváltozásai jöhetnek létre. Végül csúzosnak tekinthetjük az alkalmazkodó izom vagy a külső szemizmok bénulatának egyes eseteit. Ha e helyütt a két első csúzos alapon létrejött bajjal részletesebben foglalkozom, annak az az oka, hogy mind a kettő úgy az iritis mint a seleritis fájdalmasságuknál és ez általuk létrehozott következményes állapotoknál fogva, a legfontosabb szembajok közé sorozandók. A két alak együtt is léphet fel és a diffus seleritisnek (melyet episcleritisnek is neveznek) egyik jellegző tulajdonsága, hogy az uvea elülső részének lobját idézi elő, mely chronikus lefolyása alatt a sclera legnagyobb mérvű atropliikus elváltozásait, ciliarstaphyloma-képződést, és a pupilla elzáródását vonhatja maga után. Ez egyik legmakacsabb és recidivákra leginkább hajlandó szembaj, mely rosszindulatúsága és nehezen gyógyíthatósága tekintetében még felülmúlja a bujakóros szembajokat. Ezen szembaj orvoslásánál is igen szép eredményeket értem el a balneotherapiával. A javalatok a plastikus bujakóros gyuladások orvoslásánál felemlítettekkel azonosak, s a meleg fürdők, ha idejekorán alkalmaztatnak, érvényesítik is gyógyító hatásukat. A diffus seleritises esetekben ajánlatos a sclera gyuladt és dagadt elülső részleteit óvatosan masszáim ; a körülírt, uvealobbal nem szövődött csomók masszálása ellenben nemcsak hogy különös jó eredményeket nem ad, de rendkívül fájdalmas is, úgy hogy én csakhamar elhagytam, bár sokan ajánlják. A legutóbbi évek tapasztalatai folytán tehát a scientist szintén meleg fürdőkkel orvosolom. Nyilvánvaló, hogy az eset mineműségétől kell függővé tennünk, minő intézkedésekre van szükség, ha a rheumatikus helyi bántalom már lefolyt. A lelkiismeretes orvosnak e tekintetben is tisztában kell lennie azzal, hogy bár a helyi megbetegedés már lefolyt, az annak alapját képező dispositio még fennáll, s hogy valódi gyógyulásról csak akkor lehet szó, ha ezt is megszüntettük. És itt kezdődik azután a helyesen gondolkodó orvos feladata, melynek ő az összes egyéni viszonyok mérlegelése után, klimato- és balneotherapeutikus tapasztalatai igénybe vételével fog megfelelni. * * * Ha most már, miután a három legfontosabb diathesis balneologikus javalatait megállapítottuk, át akarnánk térni más szembajokra, melyek belső bajokkal vannak oki összefüggésben, akkor — ha teljes képet akarnánk nyújtani — a belgyógyászat egy jó részét recapitulálnunk kellene. Semmi sem illustrálja jobban, hogy mennyire helytelen „specialitásokról szólani, s panaszkodni, hogy a mai orvostudomány az egyes szakok specialistikus növelése folytán elvesztette az egész feletti áttekintést, mint azon napról napra biztosabbá váló tény, hogy alapjában véve csak kevés idiopathikus betegség létezik, hanem hogy az előttünk mutatkozó kóros tünetek legnagyobbrészt egy általános kórokozó mutatói vagy kifejezői. így a szemtükörrel a szívbajok kezdetén fontos elváltozásokat láthatunk. A carotis rendszerének endarteriitikús változásai legelőször a retina ereinek alakváltozásaiban mutatkoznak, s gyakran constatált tény, hogy a vesebajok hamarább mutatkoznak opkthalmoskopikus mint más tünetek által. Mindezen esetekben a szemorvos helyet ad a belgyógyásznak, bár a szem belsejében kóros elváltozások láthatók, miután vagy nincsenek functionalis zavarok, vagy ha vannak, azok az alapbántalom javulása nélkül vissza nem fejlődhetnek. Felesleges e körben hangsúlyoznom, minő nagy eredményeket ér itt el a balneo- és klimatotherapia, de ez eredmények még nagyobbak volnának, ha az azt alkalmazók a szemészeti vizs
