Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-04-24 / 2. szám

1892. 2. sz. SZEM ES ZE T a helyi liőmérsék emelése és a vérbőség fokozása által hatnak. Nem szabad elfeledni azonban, hogy ilyen lefolyást gyorsító therapia mellett már a betegség miatt meglobosodott szemhéjak reactiója jelentékenyebb lesz és hogy az iris, corpus-ciliare, sőt a sclera lobja sokkal előbb beáll, mintha a betegséget a maga természetes lassú lefolyására hagynék. Másodszor: a lefolyást megrövidíthetjük az által is, hogy bizonyos szer által a betegséget a talált stádiumban mintegy rögzítjük. Ezen therapia czélja tehát az, hogy a lobos beszűrő­­désbcn lévő parcnchymás keratitist kifejlődésében megakasz­­szuk és a talált lobtermékeket felszívódásra bírjuk. Ha azon­ban a parenchymás infiltratio a vascularisatióig jutott, akkor a további edényképződés nem kedvező; ekkor arra kell töre­kedni, hogy a lobtennék a cornea nyirkárama által jusson fel­szívódásra. Világos tehát, hogy csak hathatós, a szaru- és kötő­hártyaszövetet nem nagyon izgató felszívok és lobellenes sze­rek vezethetnek czélhoz. E szereket pedig használhatjuk folya­dékban vagy kenőcsben, massage-val egybekötve. Szerző 3 év óta a leghatalmasabb felszívót, a szürke higanykenőcsöt alkalmazta, és nem csalódott benne. A szürke kenőcs azonban consistentiában nagyon izgatja a kötő- és szarúhártyát; nem is szívódik fel, de kellőleg elkészítve jól kenődik a bulbus hártyába, a könnyek sem mossák le, massage-val felszívódik úgy, hogy hatásáról bizto­sak lehetünk. Az így elkészített kenőcs rendelése ez: Uug. Hydrarg. einer. 10 Vaselin fl. 2 0 Lanolini l'O Ez a szer a betegnek kellemetlenséget nem okoz, csak némelykor rnulé­­kouy csípést. A szürke kenőcs hatása azonban más lesz a betegség stádiuma és tulajdonsága szerint. Az infiltratiós stadium kezdetén legtöbbször hatékony. Akkor alkalmazva, mikor egyes infiltratiós góczok tűntek elő, sikeres, a nélkül, hogy az edenyképződési stadium kifejlődnék; az edények vagy épen nem, vagy csak csekély számban fej­lődnek ki. A szürke kenőcs ezen hatása annál eredményesebb, minél kevésbbé vértelt a corp. ciliare és az iris, és minél jelentéktelenebb a pericornealis injectio. A hol már ez kifejlő­dött és fénylátás, homlokfájdalmak is vannak, a szürke kenőcs épen nem alkalmazandó, mert a tüneteket csak fokozza, iritis és iridocyclitisre vezethet. Hogy tehát a szürke kenőcs gyógy­­hatását kiválóan érvényesíthesse, csak izgatottság nélküli, vagy csak jelentéktelen ciliaris izgatottsági tünetekkel kisért paren­chymás szarúhártyalobokuál alkalmazható. Három tapasztalata megmutatta, hogy e gyógymód úgy a congenit syphilisnél, mint a serdülő kórban fellépő parenchymás keratitiseknél beválik. Szerző az általános kezelést kihagyta, hogy a szürke kenőcs helyi hatásáról annál jobban meggyőződhessék; sike­rtilt is sok esetben, mikor azok még az első stádiumban vol­tak, az infiltratio előhaladását megakasztani és a lobterméke­ket. felszívódásra bírni. Meggyőződött arról is, hogy az egész corneát elfoglaló infiltratiónál, hol szürke kenőcsöt alkalmazott, nem maradt vissza oly kiterjedt homály mint a másik szemen, hol e kezelés a ciliaris izgatottság miatt contraindicált volt. Kérdés, hogy a vascularisatiós stadiumbau hogy hat e szer? Megakasztja-e, elősegíti-e, vagy épen nincs rá hatással. Sok esetében hol az egyiket, hol a másikat tapasztalta. A vascularisatiós stádiumban a ciliaris izgatottság contraindicálja a szer alkalmazását, mihelyt azonban e stadium elérte tető­pontját és a lobfolyamat visszafejlődőben van, — mi felismer liető árról, hogy a szemteke nem annyira izgatott és a szarú­­hártya fénylő lesz, — akkor a szer ismét kitünően hat; a szarúbártya rövid idő alatt feltisztul, vagy csak jelentéktelen centrális homály marad vissza. Mielőtt szerző ezt a methodust követte volna, a szokott módon szabályszerűen kezelte eseteit; általános testi szerelést, atropinbecsepegtetést és meleg boro­gatásokat alkalmazott; azon meggyőződésre jutott, hogy ezen új kúra mellett a betegség tartama felére, vagy legalább egy harmadára megrövidült, úgy, hogy 3—4 heti kezelés után a beteget elbocsáthatta. Hangoztatja azonban, hogy e kezelés nincs föltétien előnyben az általános testi kezelés és atropin­­becsepegtetés felett; de az atropin itt is használható 1%-ban a kenőcshöz keverve. Nem akarja nagyon kiemelni e szert, 23 de állíthatja, hogy a többi bedörzsölésre használt szereket felülmúlja. Legjobb sikerrel alkalmazható parenchymás keratitis és fekélyes szarúhártyalobok után visszamaradt homályoknál; csak kitartóan, hónapokig kell használni. Az egyidejűleg használt massage-nak a sikerben jelentékeny része van. Sokáig lehet használni, a nélkül, hogy a betegnek kellemetlen volna; ritkán látni az intensiv használat mellett friss parenchymás keratitist csekély ciliaris izgékonyság mellett keletkezni; de ez a szer pár napi kihagyása után eltűnik. Darier is dicséri és melegen ajánlja a szürke kenőcsöt mint olyant, mely szarúhártyalobok­­nál és homályoknál kitűnő helyi felszívó. (Centrbl. f. Augheilk. 1892 febr. f.) Vándor dr. — A limbus conjunctivae epithelialis rosszindulatú új képletei. Caspar. — Kétféle ily álképletet külömböztetünk meg: festgenyeset és festenynélklilit. Az előbbi legtöbb eset­ben melanosarcoma és csakis mielőbbi enucleatio segít, mert ha csak leválasztatnak újra és nagyobb mértékben recidivál­­nak. A nem festenyzettek nagyobb diagnosticai nehézséget támasztanak. Kétféle alak jön itt leginkább tekintetbe, a papilloma és a tulajdonképeni carcinoma. Mert míg mind a kettő csak az előrehaladottabb korban lép fel s túlnyomóan hámelemekből áll, addig rosszindulatra nézve kiilömböznek egymástól; az előbbi ugyanis az eltávolítás daczára újra meg újra megjelenésében, localis reeidivájábau manifestálja maligni­­lását, a carcinoma pedig a feltartóztathatlan terjedésben és a fellépő metastasisokban. A legfeltűnőbb a kórszövettani különb­ség, miután a papillománál, minthogy itt a hámelemek sehol se nyomulnak mélyen annak szemölcsszerű kötőszövetes szer­kezet mélyébe, sem pedig az alapot képező limbus edénydús kötőszövetébe. A papilloma leginkább mint szürkés-vörös, többé-kevésbé áttetsző és prominaló kissé egyenetlen felületű cspmócska képé­ben jelenik meg a limbuson hasonlókig a phlyctaena-csomóhoz és innen terjed a corneára, mert a sclera felé csak igen kis mértékben terjed s határai csakhamar elmosódnak a nagyon belő veit bulb, conjunctiva miatt. A corneán levő rész pannus­­hoz annál inkább is hasonlít, miután ez is igen sok edényág által áthúzódott, melyek a conj. bulbiról rákövethetők és melyek mindig finomabban elágazódva vonulnak a finom szürkés infiltrált szegélyig, melylyel a képlet határoltatik. Az egész szem nagyfokú hurutos izgalom képét mutatja. A szem bel­sejébe nem terjed és rossz indulata is csak abban van, hogy daczára a leválasztásnak és az alap erőteljes cauterisálásának localis recidiva ellen nem vagyunk biztosítva. A carcinoma a limbus hámelemeinek a mélybe való burjánzása által jő létre, nem annyira a cornea, mint a sclera felé terjed; összekapaszkodik a conjunctivával, Tenon tokkal és scleraval, szétesés folytán fekélyeket képez és elég korán betör a szemteke belsejébe ott folytatva pusztítását. Az áttörés hol a csarnokba történik, a mikor rögtön észrevehető, hol az iris mögé, mely esetben ennek partialis előboltosulása vagy a szemtükörrel való vizsgálat vezet nyomra. Eleintén nem nagy a különbség a kettő közt; egészben véve a carcinorn nagyobb terime-nagyobbodás, sima felületű, határán a kötőhártya még mozgatható; gyorsan fekélyesedik és nem igen terjed a corneára, és míg a papillománál fájdal­mak nincsenek, a carciuománál rendkívül vehemensek lehetnek. A therapiát tekintve, a papillomot elegendő szorgosan eltávolítani és erőteljesen cauterisálni, melyet recidivák esetén ismételhetünk, míg ha carcinomát biztosan diaguostisáltuuk, csakis az enucleatio jöhet szóba. Ezekkel kapcsolatosan limbus carcinoma egy esetét közli szerző. (Arch. f. Augenheilk. 1892, márcz.) Baumgarten dr. — Glioma és tuberculosis bulbi közti differential­­diagnosisról értekezik Jung két eset kapcsán az Arch, für Augenheilk. 37. k. IV. szakaszában. — Azon betegségekhez, melyek mint a glioma az amaurotikus macskaszem kórképét adják és így vele esetleg összetéveszthetők az üvegtest genyes inőltratiója, iridochorioiditis purulenta, cyclitist követő tiveg­­testi zsugor és a retinának fibrosus degeneratiója; kiválóan gyakori pedig a chorioidea chrouikus tuberculosisa.

Next

/
Thumbnails
Contents