Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-02-22 / 1. szám
1891. 1. sz S Z E M E S Z E T 7 És részint mint capillarisok vesznek el a conjunctiva szövetében, részint a hátsó conjunctivai erek legmellsőbb ágaival összeköttetésbe lépnek. A conjunctiva érző idegei a trigeminus ágai: a szemhéji rész nagyon bőven van ellátva idegekkel, ezért ez a legérzékenyebb, az átmeneti redőnek és a bulbaris conjunctivának kevés idege van. A conjunctivának lymphútai. A conjunctiva fenntebb említett bárom darabjának lympliútai egymással összefüggenek. Colassantinak sikerült a limbus conjunctivae-bői a bulbaris conjunctivát, az átmeneti redőt és a palpebralis conjunctivát injitiálni. Teichmann kiváló tanulmány tárgyává tette a conjunctiva lymphútait. Állítása szerint a limbus conjunetivaeban a lymphedények igen finom ágaiból zárt hálózat alakul; a sclerai conjunctivában a lymphútak már terjedelmesebbek és szintén hálózatot képeznek. Itt meg kell jegyeznünk, bogy a cornea lymphútai e hálózattal egyenesen, vagy egy erősebb gyürűalakú lymphútnak közvetítésével függnek össze. Waldeyer nem talált a cornea szélénél zárt hálózatot, hanem az utak mintegy hegyesen végződtek; a lympliút különállóságát is tagadja. A conjunctivának lymphútai úgyszólván mind, vagy a külső, vagy a belső szemzúglioz törekednek jutni. A sclera és cornea lymphútai egyenes összeköttetésben állanak a conjunctiva lymphútaival. A corneának lymphútai egyrészt a Schlemm-féle csatornával, másrészt a ligamentum pectinatumnak cavernosus lymphútaival állanak összeköttetésben. És így a corneából a lympha két úton távozik el: a conjunctiva lymphútain és a ligamentum pectination cavernosus csatornáin a mellső csarnokba. A conjunctiva mirigyei. Minden bizonynyal a szemhéji conjunctivának a fenntebb említett mélyedései és redői, úgyszintén az átmeneti redő mélyedései is szerepelnek a conjunctiva váladékának képződésénél. A szemhéji conjunctivában Henlc, később Baumgarten csöves, vagyis tubulosus mirigyeket talált; ezek vége egész a tarsusig ér. Krause az átmeneti redőnek kezdődésénél acinosus mirigyeket talált. A conjunctiva folliculusai. A trachomás szemgyuladásnál a beteg conjunctivában a főváltozás, hogy lymphsejtekkel beszűrődik a conjunctiva és ugyancsak ilyen apró sejtekből csomók képződnek benne. Nagy szorgalommal és kiváló érdekkel kutatták a legkiválóbb orvostudósok, hogy honnan és miként keletkeznek e csomók. Tárgyalnunk kell legalább főbb körvonalaiban a tudósok erre vonatkozó véleményét. Első, a ki a conjunctiva folliculusait említi, Bruch volt. (Beiträge zur Anatomie und Physiologie der Düundannschleimhaut. Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie. Bd. IV. 1853.) 0 a vékonyból Peyer-féle plaque jait tanulmányozta s tárgyának tüzetesebb magyarázata végett említi, hogy ő az ökör conjuuctivájának alsó átmeneti redőjében a Peyer-féle plaquehoz hasonlókat talált. Azt mondja róluk, hogy azok zárt tömlők, melyeket már szabad szemmel is láthatni; a pulpa közepén vérérhálózat van. A tömlők összeköttetését lymphútakkal nem tudta feltalálni. Bruch nem nyilatkozik egész határozottan, de munkájából érthető, hogy a conjunctivának e csomóit physiologiai képződésnek tartja. 1859-ben Stromeyer (Beiträge zur Lehre der granulösen Augenkrankheiten. Deutsche Klinik. 1859, Nr. 25) munkája jelent meg. 0 is a házi, de az erdei állatok conjunctivájában talált folliculusokat kiválóan a membrana nictitans hátulsó felszínén. Azt írja, hogy azok csoportokban jönnek elő; a hol előjönnek, azon állatok szeme izgatott, a vérerek injectiója egész a bulbaris conjunctivára is kiterjed. A folliculusokat pathologiai képződménynek tartja. Henle (Zur Anatomie der geschlossenen lenticulären Drüsen oder Follikel und Lymphdrüsen. Zeitschrift für rationelle Medicin. Bd. VIII. Heft 3, 1860) is talált a conjuctivában lymphfolliculusokat a juhnál és sertésnél; a lymphfolliculusokat általában conglobirte Drüsen-nek nevezi. 0 említi először a trachoma-mirigyeket — Trachom-Drüsen — elnevezés alatt, a mely később annyi félreértést okozott. Henle a conjunctiva folliculusokat oly képződménynek tartja, mint a soliter mirigyek: nem állandók s bár nem okoznak nagy bajt, mégis pathologiai képződménynek tartja. 1861-ben Stromeyer „Maximen der Kriegsheilkunde“ czímű munkájában írja, hogy házi állatoknál, de róka, szarvas, őz, nyúl conjunctivában is olyan csomókat talált, a minők az emberi szem conjunctivájának granulás megbetegedésének kezdődésénél találhatók, az úgynevezett vesicularis granulatióknál. 1861-ben Krause W. (Anatomische Untersuchungen) állandóan megtalálta a conjunctivában a lymphfolliculusokat, még madaraknál is. 0 physiologiai képződménynek tartja. 1863-ban Kleinschmidt (Ueber die Drüsen der Conjunctiva. Arch f. 0. Bd. IX) ember és állatok conjunctivájában talált folliculusokat. Krause és Frey iparkodtak kimutatni, hogy a folliculusok összefüggésben vannak a lymphútakkal, de teljes biztossággal nem tudták kimutatni, bogy a folliculusok csakugyan élettani vagy talán pathologiai képződmények. Huguenin (Ueber die Trachom-Drüsen oder Lymphfollikel der Conjunctiva. Inaug.-Disser. Zürich, 1865) az ökör conjunctivájában mindig talált folliculusokat, sőt a folliculusokban trabecularis hálózatot is. A folliculusok között levő szövetről azt mondja, hogy az nem tiszta kötőszövet, hanem olyan, a mely lymphsejtekkel van beszűrődve; e szövetben lymphútak képződnek, hosszúkás, illetőleg ovális alakú hasadékok alakjában minden falzat nélkül. 0 a folliculusokat physiologiai képződménynek tartja. 1867-ben jelent meg Blutnberg dissertatiója. (Blumberg, Ueber Augenleiden einiger Hausthiere, mit besonderer Berücksichtigung des Trachoms. Inaug.-Disser. 1867.) A traehomafolliculusok az ő véleménye szerint külső ártalmak : por, idegen test stb. által keltett izgalom következtében jönnek létre. A trachoma-folliculusok képződése az adenoid szövet által van feltételezve: fiatal állatoknak conjunctivájában adenoid szövet még nincs kifejlődve, addig trachoma-follieulusokat sem talált. A trachoma-folliculusok az adenoid szövettől csak az által különböznek, hogy kevesebb és kisebb átmérőjű vérerei vannak. A trachoma-folliculusok nem mirigyek, nem veleszületett képződmények, hanem a conjunctivának szövetében levő lymphsejtek egyszerű túlszaporodása által keletkeznek. A sejtek e túlszaporodását recidiváló conjunctivitis okozza. Wolfring (Zur Histologie des Trachoms. A. f. 0. Bd. XIV. 1869) szintén talált folliculusokat. 0 azokat a normálistól eltérő képződménynek tartja. His (Beiträge zur Kenntniss der zum Lymphsystem gehörigen Drüsen. Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie. Bd. X—XI. 1862). A folliculusokat physiologiai képződménynek mondja. Teichmann (Das Saugadersystem vom anatomischen Standpunkte, 1861) a folliculusokat és ezek összefüggését a lymphútakkal ismerteti. Schmidt szerint (Lymphfollikel der Bindehaut des Auges 1871) mindazon tanulmányok, a melyeket a tudósok eddig e tárgyról tettek, nem voltak kielégítők: ők már a teljesen kifejlődött folliculusokat vizsgálták és így keletkezett a sok nézeteltérés. Schmidt a még fejlődő állat conjunctiváját, illetőleg ennek fejlődésben levő folliculusait tanulmányozta. Azt találta, hogy lymphfolliculusok, a már néhány napos állat conjunctivájában megvannak. Például a néhány napos kutyánál, hol a szemhéjak még el vannak záródva és így külső ártalom a conjunctivát nem érhette s mégis talált folliculusokat benne. Véleménye az, hogy a conjunctiva folliculusai physiologiai képződmények s közleményének 42. lapján így szól: „Mit dem durchaus noch nicht präcisirten Kraukheitsbilde Trachoma, haben die Lymphfollikel bei den erwähnten Hausthieren nichts gemein“. A folliculusokat physiologiai képződménynek tartja.
