Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-12-20 / 6. szám
60 S ZEMESZ ET 1891. 6. sz. Hályogalak Műtétbeli rendellenességek Gyógyulásbeli rendetlenségek Eredmény Utóműtét Ferii Nő Üvegtest veszteség Kanalazás Erős vérzés Iris a sebben maradt Sok kéreg benmaradt Sebtágítás Iritis Irido- Utócyclitis vérzés Ggnyedés I. 11. 111. Tiszta láta sphincter Cystoid hegedős Cataracta nondum matúra 19 4 2 1 3 4 2 2 22 1 6 3 2 C. matúra 47 29 1 2 3 9 1 — 8 — 4 i 72 3 1 9 24 í i C. hypermatura 48 28 2 3 4 7 4 t 9 2 i 6 i 71 2 3 11 24 3 — C. morgagniana 5 8 — 1 2 1 — — 2 1 1 — 12 i — 3 3 —C. lactea 1 1 — —— — — — — — — 2 — — — 1 — — C. aridosiliquata — 1 1 1 — __ __ __ _ __ j __ __ 1 __ _ _ _ _ C, nuclearis 1 — — — — — — — — — — — 1 — — — 1 — — C. traumatica 1 — 1 — — — — — — — i — 1 — — — — — — C. complicata 4 3 1 — __ — 1 1 1 1 — 3 3 1 1 1 — — Összeg 126 74 8 8 9 20 10 o 22 3 í 14 2 185 10 5 30 57 4 3 200 41 92’5% 5% 2-5% speciális viszonyaim között és ezen esetekben mennyire sikerült elérnem. Azt hiszem nem tévedek, ha a hályogoperáláskor három, egymástól némileg független feladatot látok teljesítendőnek, melyeknek eszközei egymással néha még össze is ütköznek. Az első és legfontosabb czél: biztosítani műtét előtt, műtét közben és műtét után a szemet a fertőzéstől, az elromlástól; tehát a sebészileg teljes eredménynek, a zavartalan sebgyógyulásnak lehetőleg minden esetben megnyerése. Második a látás jósága, a lehetőleg tiszta láta (újabban: lehetőleg kerek és reagáló is). Harmadik a szem jövőjét s tartós jóságát fenyegető bonyodalmak, az iris benövésének, a cystoid forradásnak megelőzése. Az első czél eszközei: szorgos tisztaság, gyors operálás, jó műszerek, felesleges sértések kerülése, stb.; a másodiké: gondos, néha hosszas surolgatás, nyomkodás vagy kapargatás a lencsemaradványok eltávolítására, a mi tehát az előbbivel ellenkezik; a harmadiké: a szivárvány-hártya kimetszésében pontosság, a sebzúgba szorult iris-szél vagy épen sphincter betologatása, vagy utólagos kivágása, a mi szintén koczkázattal jár, de el nem kerülhető. Mikor tehát valamely műtéti sorozat eredményét bíráljuk, e három feladatot kell szem előtt tartanunk. Ha valamely szemorvosnak kevés vesztesége van, de sok utóhályoga és benőtt irise van operált jainak, vagy sok tiszta látája van, de sok a veszteség is, vagy sok a jó látású szemekben az iris benövése a sebbe: egyaránt javítania kell az eljárást. Az utolsó tárgyat, a szivárvány szabad voltának becsét régen ismeri a szemészet; hogy a benövések elhárítása mily sarkalatos fontosságú dolog a szem későbbi sorsára, nemcsak a gyógyulás közvetlen menetére nézve, egy pár igen szomorú tapasztalat engem is megtanított reá. Ebből a három szempontból ismertetem tehát műtéteim eredményeit s némely tapasztalatomat. I. A sebészi eredmény érdekében első szükségnek látszik, hogy a műtét lefolyása zavartalanul rendes legyen. Természetes, hogy ez nem mindig csak az operáiétól függ; a kis szemrés, a mélyen fekvő szem, az izgatott és betaníthatlan patiens nekem is sok kellemetlenséget okozott, a mit mentségül kell említenem, ha a műtéti rendellenességek közt legelőbb is 8 üvegtest-veszteséget s ugyanannyi kikanalazást jelentek. A kettő nem mindig történt egyszerre; volt eset, hogy kinyomás után, surolgatás közben buggyant ki üvegtest s volt olyan, hogy prolapsus nélkül kellett kanálhoz nyúlnom a hátradőlt lencséért vagy lecsúszott lencsemagért. De ezek az esetek mind rendesen gyógyultak. Három esetben történt meg, hogy a kés elé hajló iris egy darabját előre kimetszettem s a lencse két esetben az így támadt résen bujt át. Egy ezek közül, más okokból, rosszul végződött; alább még lesz róla szó. A másik kettőnél a gyógyulás zavartalan volt; egyiknél csak a láta-szél maradt meg s a nem nagy coloboma alatt tiszta kerek pupilla maradt; másiknál a vízszintes fekvésű keskeny rés eltűnt, mivel az alatta megmaradt iris-részlet, tág láta mellett magasan tapadt a lencsetokhoz s a láta alakja utóbb függőleges helyzetű ellipsis lett. Feltűnően erős vérzés 9 esetben zavarta a műtétet; oka néha a kiszúrás igen peripherikus helye, máskor a kötőhártya vérmessége volt, mely miatt a csarnok is vérrel telt meg. Magyarázatul át kell térnem arra, hogy ezen 200 esetben a műtét módja a metszés helyzetét és alakját illetőleg, teljességgel nem volt azonos. Régibb években a Graefe-féle extractiót végeztem, most már én is a körzeti lebenyes metszést gyakorlom állandóan, legtöbbször úgy, hogy a szaruszélben kezdett s a limbusban végzett metszés végével kötőhártyai lebenyt is készítek. Számos esetben készítettem tisztán cornealis sebet is, hogy így magam szemével lássam a gyógyulás esetleg észlelhető különbségét; úgy találtam, hogy a kötőhártyai lebeny hasznot tesz, s eddig megmaradtam mellette. Megmaradtam a szivárvány kimetszése mellett is. Egyfelől nem érzem magamat kötelezve, sőt jogosítva sem arra, hogy megszokott és jó eredménynyel végzett eljárásokat megváltoztassak s mással kísérletet tegyek, mindaddig, míg ezt betegeim érdeke komolyan nem követeli; másfelől az irodalom szorgalmas megfigyelése arról győzött meg, hogy az extractio simplex eredményei épen nem olyan fényesek és nem mindig olyan ideálisok, hogy a követésre nagyon sürgetnének. A nélkül, hogy e tárgyról bővebben szólani magamat jogosítva érezném, meg kell jegyeznem annyit, hogy akkor fogom eljöttnek látni az időt magamra nézve arra, hogy az iridektomiát elhagyjam, mikor meggyőződöm arról, hogy az egyszerű hályogkivétel a látásra nézve, vagy a gyuladások számára nézve, vagy a szem későbbi sorsát illetőleg, az iris benövésének biztos elhárításával, jobb eredményeket biztosít. Knapp nagyszámú utóműtéte, Schtveigger magas veszteségszázaléka, az irisbenövések nagy száma (Knappnál 8°/o)j ^ némelyek által említett erősebb astigmatismus stb. egyelőre felmentenek attól, hogy az új zászló alá esküdjem fel. Be kell azonban vallanom, hogy az iridektomia eredeti módját már én is régen elhagytam. 15 évvel ezelőtt már láttam igen csekély kimetszéssel, majdnem kimetszés nélkül végzett extractiókat (Weckernél) s attól kezdve, a mint az ugyanott
