Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-06-21 / 3. szám
1891. 3. sz. S Z E M E S Z E T hoz. a nagyfokú gyuladás nem lényeges része a trachomas processusnak. Tehát nem áll, az a mit igen neves orvosok mondanak, hogy a nagy gyuladást a tömegesen képződő csomók okozzák. Sőt mi több, az ilyen acut gyuladás többször gyógyít: eltűnik utána minden trachomacsomó. Fejtegetéseimből látható, hogy a genitaliák váladékának nagy, sőt kiválóan nagy szerepe van a trachomás szemgyuladás keletkezésénél. (Vége következik.) Kimutatás a budapesti egyetemi szemkórház 1890. évi betegforgalmáról. Közli: Kocsis Elemér űr. tanársegéd. Az egyetemi szemkórház fejlődését s napról napra növekedő fontosságát legjobban bizonyítja az évenként emelkedő betegforgalom. Szembeszökő az a különbség, a melyet a tíz év előtli és a mai betegforgalom összehasonlítása feltüntet. IBS 1-ben 3004 beteg keresett segélyt a szemklinikán, 1890- ben pedig több mint kétszerese: 6171. Az intézet növekedő forgalmát bizonyára befolyásolja az olcsó közlekedés és magának a fővárosnak nagyobbodása, de mindenesetre a gondos vezetés képezi a legfőbb rugót. Még 7—8 év előtt egy új szemklinikái helyiség szükségességét kellett bizonyítgatni, s nem csekély ellenzésre talált, míg a mai helyiség felépült. S mikor elfoglalta új helyét az egyetemi szemklinika, általános volt a vélemény, hogy ez a pompás helyiség tökéletesen megfelel igen hosszú időn át a követelményeknek, melyeket egyfelől az orvostanhallgatók kiképzése, másfelől az erre szliksé ges szembajosok látogatása támaszt. Ma már nagyon redukálva látjuk ezt a megelégedést, mert ime a betegforgalom oly fokot ért el, hogy a helyiségek szőkék, s a hallgatóság foglalkozása mellett szorongani kénytelen. Főként a betegforgalom tölti be a mellékhelyiségeket úgy, hogy a szükséges vizsgálódok megejtése a tolongásban nagy mértékben akadályozva van. S így nemsokára felmerülhet az a kérdés, hogy új, jóval tágasabb szemklinika létesíttessék, hacsak valaminő szabályokkal a növekedő betegforgalmat nem apasztják. A szemklinika egyévi működéséről kívánván számot adni, nem nélkülözhetem a hosszadalmas táblázatokat, melyeknek számadatai betekinteni engednek a klinika életébe. De talán absolute véve is van valami érdekességük e számoknak, tekintve azon nagy anyagot, melyből összeállítva vannak, miután az egyes szembajoknak előfordulási százalékát tüntetik föl, természetesen az időhöz és helyhez kötötten. Az 1890 dik évben valami feltűnő nagy számban, mintegy epidemice, nem fordult elő egy szemgyuladás sem, legfeljebb a trachomára mondhatjuk, hogy terjedőben van s mintegy 9'6%-jét tette az összes betegforgalomnak. Táblázataim három csoportot képeznek. Az I. a kórházba felvett és ott ápolt betegekről ad számot, a II. a végzett operatiókat sorolja fel, a III. tábla az ambuláns betegeket foglalja magában. Az I. táblázatban az 1890. évben kórházunkban ápolt 671 szembeteg van kimutatva, a kik természetesen az ambulánsokból kerültek ki. A felvett betegek legnagyobb részét operativ esetek teszik ki, inás része súlyosabb gyuladásos bántalom, hol a kórházi kezelés alig engedhető el, s végül egy rész a tanításnak van szánva. A 671 betegen, miután a két szemnek más természetű baja két külön rovatban számít, 770 szembetegség van kimutatva. A kórházi kezelésben elért eredményt röviden összegezve, gyógyult: 470 beteg, tehát 70%, javult: 166, azaz 24'7°/0, gyógyulatlan : 35, azaz 5'2°/0. A kórházunkban végzett operatiók a II. táblázatban vannak összefoglalva. Egy részét a felsorolt operatiókuak ambulánsokon végeztük, mert a kórházi kezelés teljesen felesleges lenne több apró műtétnél, mint a tenotomia vagy a Chalazion-kiirtásnál. Nincs beleszámítva ebbe a rovatba a minden na]t előfordulni szokott, s csak a rendelés alatt mindjárt végzett kisebb műtét, mint pl. a könnycsövecske felhasítása, vagy idegen testek eltávolítása. Az operatiók között legszámosabb a hályogműtét. Az öregségi hályogoperálásban elhagytuk a Graefe-féle extractiót s helyette 1890. márczius óta úgynevezett extractio lobularis peripherica simplexet végezünk. A seb lebenyes, a corneában készül Graefe-késsel, egyenesen felül a cornealis limbuson vagy azon valamivel belül. Peripheriás tehát a, seb s simplex a hályogkivonás, mert irideetomia nélkül történik. A tok hasítást Förster-csipővel eszközöljük; az expulsiónál Daviel-kanállal nyomjuk be a cornea alsó szélét, hogy a lencsét a sebhez buktassuk s a hátsó sebajkat pedig Weber csontkaualával nyomjuk be a seb tátongóvá tételére, s az expulsio elősegítésére. Márczius 11-dikén kezdettük el az operatio alkalmazását, s a szem előkészítésében a lényegesebb körülményeket folytonos tapogatódzás mellett fokozatosan változtattuk. Eleinte atropino/.tuk a szemet a cocain mellett s ad maximum tág pupillánál hoztuk ki a hályogot. A hályog könynyen jött, az iris keveset szenvedett, de baj volt az az utókezelésben. hogy a tág pupilla mellett a sphincter a peripheriás sebbe beesett, a mi sokszor éppen a szemnek megtekintésekor történt, mikor ugyanis a már gyülőben levő csarnokvíz a szemhéj felemelésekor, a még nyitva levő seben magával sodorta az irist. így azután az előzetes atropinozás után gyakori volt a sphincter behúzódása a sebbe, mit egy pár nap után új beavatkozással kellett kivágnunk. Elhagytuk tehát az atropint, s pilocarpinnal szűkítettük meg a pupillát operatio előtt, a mikor azután a nagyon szűk pupillán uehezen jött a hályog, erősen zúzódott az iris, sőt többször be is repedt, a mikor azután újra szükségessé vált a kimetszés.Végül abban állapodtunk meg, hogy tisztán csak a cocainozott szemen végezzük a műtétet, így a pupilla elég tág arra, hogy útja legyen a kijövő hályognak, s e mellett nem oly erős, s nem oly tartós a mydriasis; s azután még, hogy az iris előesés veszélyét kisebbítsük, az operatio bevégezésekor egy csepp pilocarpint adunk a szembe a pupilla megszűkítésére. Nem szándékom most még erről az operálási methodusról bírálatot mondani, vagy összehasonlítást tenni a Graefe-féle extractióval szemben. Nem tehetem ezt azért, mert az esetünk sem olyan sok, hogy abból biztos következtetést vonhatnék le, annyival inkább, mert mint új methodus alkalmazásánál a kezdet nehézségei, a kísérletezés s azután az operatio begyakorlása bizonyára befolyásolták az eredményt, s végre is csak az eredményt feltüntető százalékszámok összehasonlítása dönti el az operatio értékét. Csak a külsőségekben véve szemügyre a műtétet, az mindjárt előnyül tűnik fel, hogy teljesen vértelen, s még kevésbbé fájdalmas mint a Graefe-extractio, mert hiszen nincsen iris kimetszés. A pupilla tehát szép kerek marad. Elég vonzó előnyök, melyek minden esetre ösztönzésül szolgálnak az operatio gyakorlásában. De az eddigi tapasztalásaink szerint nem felette sok a teljesen typicusan gyógyult szemek száma. Az iris előesése, a sebbe növése — daczára az utólagosan adott pilocarpin-cseppnek — okozza a legtöbb bajt, úgy hogy ha a pupillaszél nincs is benőve, de mégis lap szerint húzódik az iris a sebhez folytonos izgalmat tartva fenn, úgy hogy az eddigi Graefe-féle extractionál 14 nap után rendszeresen elbocsátottuk a beteget, most még 2—3 nappal meg kell toldani a betegek kórházban tartását. Legvégül pedig a cornea sebje után astigmatismus marad, a mi természetesen az operált kibocsátásakor nagyobbfokú, mint 6—8 hét múlva, mikor a seb teljesen gyógyult, s így azután egyfelől a látásvizsgálatban gyengébb eredményeket kapunk, másfelől pedig gyakran a feljegyzett hályogüveg 6 hét múlva, mikor rendesen megkapják a javítóüveget, már nem alkalmas, mert változott a cornea görbülése s így a fénytörés is. Általában véve az extractio lobularis peripherica simplex operatióval néhány nagyon szép szemet és sok complicates szemet nyerünk, míg a kipróbált Graefe-féle extractio csak jót adhat. Azonban csak a tapasztalás és 2—3 év statistikájának eredményei döntik el az operatio értékét, s lehet hogy a kezdetben nyomós hátrányok nagyon el fognak simulni. Az év folyamán extr. lob. per. operatiót 185-öt végeztünk s ebből 21-nél mindjárt a hályog expulsioja után az iris erős zúzódása miatt, annak kimetszése vált szükségessé. Graefeféle extractiót 42-t végeztünk s az összes operatióinknak, a 33
