Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-06-21 / 3. szám

1891. .3. sz.

S Z E M*É S Z E T

Aseptikus volt tellát az eljárás, mely a legújabb időben ismét . teret kezd llódítani a sebészet és még- ennek oly annyira finyás vészében, t. i. a hassebészet terén is. Oly elv ez, melynek helyességén a tudomány jelenlegi állása szerint ma senki sem kétkedik, de kiviteli nehézségek merülnek fel, melyek az ideális és csakis így tökéletes sterilis tisztaság előállítását lehetetlenné teszik.

Az említett idő alatt megindult nagy mozgalmak elől azonban mi sem zárkózhattunk el, a szemészetben is meg kellett barátkozni a mind acutabbá vallott antiseptikus sebkezelés szükségességével, annál is inkább, mert a tisztán aseptikus eljárást nem ugyan a használatban levő eszközök és kötések, hanem magának a szemnek boncztani alkotása, fekvése a bacteriumtenyésztő szomszédos üreggel való elzárhatlan közlekedése miatt, melyek a jelzett kiviteli nehézségeket képezik (orr, száj), pontosan keresztül vinni nem lehet. A röviden említett körülmények tehát szükségessé teszik, hogy a két eljárást mintegy egyesítve vezessük be szemészeti operálás és sebkezelésbe, mi által lehetőleg leküzdhetjük úgy a szemen kívül álló, mint annak jelzett boncztani fekvéséből származható rossz behatásokat.

Az azon időben divatossá vált sprayt két éven keresztül iparkodtunk kipróbálni, melyet végtére is az elég bőségesen sikerült tapasztalatok nyomán, mint lényeges gyógyulási javulást nem adó, a műtétet komplikáltabbá és annak kivitelét nehezítő műszert elhagytuk. Általunk is tehát azon sorsra jutott, melybe az orvosi tudomány összes műtétekkel foglalkozó része juttatta, tudniillik ismét a múltnak adatott át. A szemműtéteknél az operálás tere oly kicsiny és a műtét oly természetű, hogy annak elporlasztott desinficiens által való tisztántartása műtét közben majdnem lehetetlen.

A képződött elporlasztott folyadék a szemet mintegy ködbe burkolja, mi a tisztán láthatás rovására megy és ígV a különben is igen éles látást és vigyázatot igénylő szemoperálásoknál csak zavarólag hathat. Ettől is eltekintve még más kellemetlenségei is vannak a spraynek, t. i. hogy a szemre jutott elporlasztott folyadék a corneára és a szem többi részein végtére is cseppé alakul, melyek azután nagyító, majd torzító hatásuknál fogva a sebkészítés és a szem mélyebben fekvő részeinek műtévésénél a tájékozást annyira rontják, hogy a műtét alig folytatható sikerrel, mi mellett még az Operateur szemei, kezei is benedvesednek, mi szintén az operálás helyes kivitelének rovására történnek.

Hogy a torzítás mily kellemetlen az operálásoknál, csak arra hivatkozom, hogy kezdő műtő, pl. extraktiónál a contra punktumát van leginkább megakadva, mert folyton a kés hegyét nézi, mely a eorneán át nagyítva és elgörbülve, torzulva van, mi miatt a kiszórási pont nehezen határozható meg. Ha pedig ezen említett kellemetlenségek kikerülése szempontjából a sprayt csak távolról a környező lég és nem maga a szem vagy közvetlen környezetére alkalmazzuk, úgy az eljárás czéltalan volna, mert épen a szem, conjunctiva, seb és a használatban levő eszközök jutnának a nem desinficiált környezetbe. Azon állítást pedig, hogy a spray-nek távolbóli alkalmazásáról a levegőbe felfüggesztett por, piszokrészek előzetes lecsapásából haszon származik, a levegőt mintegy tisztán tartja, elfogadhatjuk talán ott, hol nagy operatiós felületről vagy sebzésről van szó, de még itt is azon kérdés merül fel, hogy az általa okozott nagy légáramlattal vájjon nem jut-e pl. helyiségnek más helyeiről épen a műtét alatt hasonló por, piszok, mely épen akkor csapatik le.

Ismeretes, hogy az utolsó tíz év leforgása alatt az antiseptikus szerek egész serege jelent meg, melyek mindegyike különféle jó tulajdonságokkal kérkedett, de ezek jó része csak az ajánlatig jutott és ismét letűnt a láthatárról. Fáradságos, untató, de helytelen munkát is végeznék akkor, ha a hályogoperálások, vagy még- általánosabban mondva, a szemészeti operálások keretében az említett szerek felsorolásába vagy azok kritikájába bocsátkoznék, már csak azért is, mert a jónak bizonyult szerek közül is csak válogatva lehet desintieialásul használni egyeseket a szemészetben és pedig a szem igen érzékeny, hamar lobos vagy izgatásos reactiót mutató tulajdonságánál fogva. A szerek egy részét tehát épen nem használhatjuk, vagy ha igen, rendesen legtöbbnél csak igen erős hígításban, midőn már az a teljes desiníiciálás rovására történik. Ez ismét egy ok arra. hogy a szemészeti operálásoknál és sebkezeléseknél a fertőzés teljes kikerülése nehezen történhetik.

Nem kívánok tehát a fenti themával foglalkozni, inkább annak megírására szorítkozom, miként jártunk el az operálásra való előkészítés és sebkezelés körül.

Figyelmet fordítottunk az operálás előtti napokban arra, hogy a conjunctiva részéről bővebb váladék ne legyen, miért a netán jelenlevő hurutot a megfelelő eljárással együtt gyógyítottuk. Az újabb időben mintegy 1885 óta épen ezen eljárás tüzetes meghonosításának tudható be, hogy a conjunctivitis catarrhalis complicatióként, azaz a mely miatt complicált cataractát vennénk fel, azt lehet mondani teljesen megszűnt. Ha a szemen vagy védő segédrészein egyéb bajok voltak ezek szintén előzőleg kellő gyógyeljárásban részesültek, midőn az általánosan elfogadott elvek szerint a complikált catarakta közé soroltattak vagy nem. Műtét előtt a szemek kellő cocainozás után 3% borsavoldattal kiöblíttettek, mely az operálást előzte meg. Az eszközöket műtét előtt közvetlen tiszta vízben, majd absolut alkoholban mostuk meg, miután az a műtőnek nyujtatott át.

A műtét után a szemre 3°/o bórsavoldatban beáztatott bórlindet helyeztünk, melyre kellő mennyiségű tiszta Brunsvattát fektetve, az egészet Arlt-féle pólyával kötöttük le. Az operált szemet kétszer 4 napig langyos 3%, bórsavoldattal mostuk ki jó bőven, figyelve, hogy az a nyitva tartott szembe jutva, az esetleg benrekedt véralvadékot és conjunctivalis váladékot kisodorja. Ennek pontos kivitelének szükségességét be kell hogy lássa, kinek sok hályogoperált utókezelését volt alkalma vezetni. Meggyőződhetni, hogy ezen mosogatás milyen nyálkaczafatokat, véralvadékokat, lencse maradékokat mos ki, ha a seb toilettirozása még oly pontos volt is. Ezeu benrekedt részek bomlása, ha egyéb károkat nem is okoz, mindenesetre izgatólag hat akkor, midőn a szemre az operatio által úgy is nagy feladatot róttunk, midőn tehát absolut nyugalomra van szüksége és minden izgalom csak hátrányos lehet. Ezen észleletek után érthetetlennek látszik a ma is sokaktól ajánlott és követett eljárás, mely abban áll, hogy operálás után a szemet 3—4 napig egy búzámban kötve tartják. Jogosult volna ezen eljárás akkor, ha a kötésváltoztatás és a szem kiöblítése nagyobb veszélylyel járna, mint a minő kárt a mondott dolgok okoznak.

Ez azonban nincs úgy a kellő jártassággal végzett kötésváltoztatás és a kimosás teljesen veszélytelen, sőt a betegnek nyugalmat szerző, mit igazol az is, hogy a betegek a szem kimosását alig várják. Fenmarad ezen állításunk akkor is, ha sebre az újabban a jánlatba jött különféle emplastrumokat vagy különféle fedő vagy antiseptikus porokat hintenek, mik különben általános elterjedésnek nem örvendenek. Ha a lefolyás complicálttá vált, úgy a lobellenes szerelést kezdettük meg.

Korszakot alkotó dolgok nem fordultak elő a 10 év leforgása alatt és így én sem beszélhettem nagy dolgokról, de hiszem, hogy közleményemmel mégis hasznot műveltem.

Daczára, hogy ma már sok ügyes és szakavatott ember által műveltetik az orvosi tudomány ezen ága is, mely, ha tudományos fejlődésének idejét tekintjük, igen fiatal, mégis mintegy kimerítettnek látszik; lassan fog most már tovább haladni, jóval lassabban, mint a hogy fejlődött.

Arad, 1891. február 14-diken.

Issekutz László dr.

29