Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
14 SZEMÉSZET 1801. 2. sz. után csak a nagyon kivételes esetekben szorultunk. Megnehezíti a Förster fogó használatát, ha bő vérzés történik a csarnokban, midőn azzal ott csak vaktában dolgozunk és így könnyen irist is zárva szárai közé iridodyalisist okozhatunk. Ezek azonban az eszköz kellő begyakorlása mellett mégis ritkán előjövő esetek, óvatossággal kikerülhetők, mit igazol az is, hogy mintegy ezer Förster-csípővel végzett hályogoperálásnál csak háromszor láttuk a következmények nélküli partialis iridodyalisis keletkezését. Totalis iridodyalisist soha sem láttunk Mellesleg legyen itt megjegyezve, hogy az így létrejött iridodyalisis egy esetében az iris visszafekvését, mintegy teljes odanövését is észleltük, úgy hogy a rés megszűnt, minek részletes leírása a „Szemészet“ hasábjain megjelent. Megismerkedve az eszköz használati technikájával és nehézségeivel, reátérek annak megbeszélésére, minő hályogalakoknál használhatjuk azt, minő előnyökkel és vannak e hátrányai ? Nagyjában elmondhatjuk, hogy minden hályogalaknál a Förster csípő jól alkalmazható, kivéve a sülyedt magú úgynevezett Morgagniana cataractánál. Tekintve a tok csúszékony voltát, könnyen beláthatjuk, hogy itt, ha a tokra a megengedhető nyomást gyakoroljuk is, a csípő be fogja horpasztani a tokot, mert a nagyobb nyomás elül a híg kéregrészlet a kisebb nyomás felé fog iparkodni, a lencse alakja megváltozik és a csípő csukásakor, ha azt folytonos nyomás alatt is végezzük, a viszony ugyanaz marad, csakhogy a lencsetok más-más része fog behorpadni, a nélkül, hogy a csípő ránczot tudna emelni. A tünemény olyan, mint ha egy selyemfalú hólyagon, mely híg folyadékkal bizonyos feszülés alatt van tartva, hasonlóan ránczot akarunk fogni. Soha sem fog ez sikerülni, a csípő mindig elsiklik, ha csak a nyomást reá annyira nem fokozom, hogy a csípő fogai mintegy annak szövetébe beleékelődjenek, mit a lencse tokján a már említettek miatt nem tehetünk. Többszöri kísérletezés is sülyedt magú hályognál rendesen cserbe hagy, miért a trauma és a sebfertőzés eshetőségének — több eszköz bevitele által — csökkentése szempontjából, tanácsos ily alakú hályognál mindjárt horoghoz nyúlni. Itt kénytelen vagyok a Förster-csípőtől egy kis kiugrást csinálni és tovább a cataracta Morgagnianával foglalkozni, mert az elmondandókat itt vélem legjobban beolvaszthatnunk. Sülyedt magú hályogok tokjának megnyitása horoggal sem eszközölhető veszély nélkül úgy, mint azt általában mindenütt leírva találjuk, t. i hogy nagyjában II alakban végezzük a behasítást. Nem pedig azért, mert már egyszerű alulról-felfelé történt tokmegrepesztésk or a lencse összeesik, híg bennéke kiömlik a csarnokba ,mit zavarossá is tesz és a további hasgatási kísérlet a különben is leszálló lencsének oldali vagy az üvegtestbe történő Fixálását eredményezheti. Nem szabad tehát itt a sablonos tokhasítást megtartani, hanem azt egyszerűsíteni úgy, hogy az alulról hirtelen felfelé menő egy behasításból álljon, mi után gyorsan az expulsio következzék. Ezen kitérésre és ajánlattevésre egy élénk emlékemben levő, kellemetlenül végződött, sülyedt magú hályogoperatio ösztönzött. 1887. augusztus hónapban egy öreg földműves német embernek sülyedt magú hályogának eltávolításához fogtunk és a tokhasításkor a rendes eljárást követtük, mire a mag alá és oldalt annyira elsülyedt az iris lapja mögé, hogy azt nem láttuk, reponálni nem tudtuk, a kihajtási művelet alatt nem jött feljebb, de igenis az üvegtest mutatkozott, úgy hogy kanalazáshoz kellett nyúlni, melynek többszöri alkalmazására sem sikerült a kis magot kihozni, mely ekkor már bizonyosan az üvegtestbe esett. Részint a szembe és az üvegtestbe való többszöri behatolás, erős íivegtestveszteség, részint a magnak az iivegtestbe való benrekedése, a későbbi időben a szemet tönkretevő gyuladásba hozta. Hasonló esetet találtam 10 év leforgása alatt az 1883-dik évből, mely szintén cataracta Morgagniára vonatkozik, míg más hályogalaknál az említett idő alatt egyetlen egy hasonló feljegyzés sincs, mi az aránylag kis számban előjövő sülyedt magú hályogok operálásánál óvatosságra int. Legnagyobb sikerrel alkalmazhatjuk a Förster-csipőt tokmegvastagodásnál, hol azt keménysége és kevésbbé szakadékonysága miatt jól megfoghatjuk, úgy hogy nem egyszer a nélkül, hogy a tok megrepedne, a lencse a zonula Zinniiről leválva tokostól együtt eltávolítható. De ha ez nem is történik, eltávolítjuk a különben rendesen visszamaradni szokott, a látást rontó és utólagos operálásnál veszélyes vastag tokrészletet. Igen jó sikerrel fogható meg a matur cataracta tokja is és legkevésbbé jár az haszonnal a nondum vagy non matur cataractánál. Ennek oka ismét a szakadékonyabb tokban van, melyen jóformán csak repedést hozunk létre, részint pedig abban leli magyarázatát, hogy olyfélék a körülmények, mint cataracta Morgagnianánál, t i. hogy az utóbbiaknál is lágy kéreg felett kell a csúszékony tokot megfogni, melyről a csípő lesiklik, jóllehet itt már a körülmények jóval kedvezőbbek. Mielőtt tovább mennék, átnézetet kívánok nyújtani a Förster-csípővel operált szemek látási eredményeiről, keresve, hogy a számadatok az elmondottakkal minő összhangzásban vannak. 300 cataracta extractio eredményeit állítom itt szembe, melyek közül 100 nondum matur, 100,matur és 100 hyper - rnatur cataractára vonatkoznak és ezek mindegyikének felét tokhasítással, felét pedig Förster-csípővel operáltuk. Megjegyzem, hogy ezen adatok teljesen sima műtevések és rendes gyógyulás utáni esetekből kerültek ki, mert csak így láthatjuk tisztán, hogy a Förster-csípő alkalmazása jár-e haszonnal a horog fölött. Hályog-alak Tok-Látási eredmények osztályzata neme 6/5-S/,0 6u-\» | 6/30-6/50 1 Cat. nond. ; Horoggal 5 16 22 |' 7 magúra j, Försterrel 5 19 20 6 Cataracta Horoggal 4 20 21 r. matúra j Försterrel a 24 21 2 Cataracta Horoggal 4 21 20 5 hypermatura || Försterrel 4 26 19 | 1 Az eredmény tiszta megbirálása szempontjából itt eltekintettem a conventionális I., II. és III osztályba sorozásától a látás milyenségének, mivel itt a korlátok igen tágak és így a megítélés, midőn a látási eredmények apró megbirálására törekedünk, hiányosak volnának. Látható a táblázatból, hogy a Förster-csípővel végzett hályog-operatiók látási eredményei egyáltalán véve jobbak ; legfeltűnőbb a javulás a közepes és az r’/10 visusnál, míg az r’/5-nél azt lehet mondani semmi változás sincs. Ez utóbbi látás azonban egyáltalán ritka, úgy hogy számítani reá nagy merészség, leggyakoribb a közepes látás visszaadása, mely mint említettem, javulást mutat. Ha most a hályogalakok szerinti részletezésre iparkodunk felhasználni ezen táblázatot, úgy a fentebb elmondottak igazsága rögtön igazoltnak fog feltűnni, t. i. hogy a legtöbb eredmény érhető el a cataracta hypermaturánál, aztán a matúránál és legkevesebb a nondum matúránál.1 Meg kell még itt jegyeznem, hogy a Förster-csípővel operáltaknál a secundaria képződés is kisebb mérvű szokott lenni, mi könnyen érthető, a secundaria vékonyabb, melyek mind oly körülmények, melyek egy később bekövetkezendő utóoperatio eredményének kilátásait javítják, úgy a látás szempontjából, mint az enyhébb beavatkozás megválasztásában discissio). A Förster-csípő használatának behozatala megkevesbítette az extractiónál használt különben is sok eszköz számát, mert ezzel végezhetjük az iridektomiát is, mely után rögtön a tok kitépésére használjuk fel. Ezt szintén határozott előnyül kell betudni, mert az eszközök cserélgetését kikerülve, gyorsabban operálhatunk, mely megint a végleges eredmény biztosítására befoly. Megjegyzem itt, hogy egyszerű iridektomiára ez eszköz nem alkalmas, sőt veszedelmes, mert éles fogai lévén, könnyen az irisscl a lencsetokot is sérthetjük. Jól ismerem, hogy egyes kimutatások szerint a Förstercsípőnek hátrányául a kétségtelenül kellemetlen complicated, az üvegtest előesést szeretik felhozni, mely az eszközt rossz oldaláról mutatná be. így Silex 16'2%, Schweiger 8‘90/0 stb. 1 A táblázatba azon operatiók eredményei is fel vannak véve, melyek a Förster-csípő első használati idejéből valók, midőn az eszközzel való bánásmód nem volt teljesen hatalmunkban.
