Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-12-21 / 6. szám

66

SZEMÉSZET

1890. 6. sz.

irányban a papillától az aequatorig, a mely megvastagodás körülbelül 2 mm. volt, és az emlőben talált daganat szerkezetét mutatta. Az iris külső részén egy és fél milliméter megvastagodás volt jelen. A corpus ciliarenak ezzel szomszédos részletében kisebb-nagyobb sejtcsoportokat talált, melyek annak szöveteit szétnyomták. Két hónap múlva a bal szemen is levált az ideghártya alsó része, tensioemelkedés állott elő, s az enucleált szemen megejtett kórboncztani vizsgálat az előbbinek megfelelő elváltozásokat mutatott. (Centralblatt für praktische Augenheilkunde. Októberi füzet.) Dutkay dr.

— Az agysyphilisnek szemtükri jeleit írja le Seggel dr. müncheni orvos a Deutsches Arch. f. kiin. med. folyóiratban. — A szerző bárom esetet közöl. Ezen esetekben a retinalis artériák feltűnő széles fehér reflexcsíkot mutattak, a kettőzött contourok eltűntek, az arterialis véroszlopnak világospiros színe piszkosvörössé változott, az edények megszűkültek s végül finom fehér kötegekké változtak át. Bedörzsölő curára fordított sorrendben restitutio ad integrum következett be. Egy esetben lépést tartott velük az agyi tüuetek vissza fejlődése is.

Haab is észlelt hasonló eseteket, de itt vérzések is, és kifejezett ideghártyazavarodás is volt jelen, valószínűleg mivel a baj későbbi stádiumában került észlelés alá. A Förster által leírt retinitis syphilitikától eltérőleg ezen esetekben nem volt jelen sem látászavar, sem látótérhiány, sem az alkalmazkodás csökkenése, sem a papilla belöveltsége, sem az Uvegtest zavarodása. (Centralblatt für praktische Augenheilkunde. Októberi füzet.) Dutkay dr.

— Fiatal egyéneknél fellépett glaucomáról írt Laqueur L. dr. Strassburgban. — 30 éves kor alatt csak kivételesen található a glaucoma. A szerző hat esetet észlelt, ezeknek kortörténeteit is közli, abból a következő érdekes tanúságok meríthetők. Az esetek nagyobb részében glaucoma simplex lépett fel, a 4-dik és 5-dik eset prodromalis glaucomával kezdődött. Feltűnő dolog, hogy a baj gyakrabban szorítkozik egy szemre, mint idősebb embereknél, a hol ritka kivétel, hogy a másik szem ép maradna. Eme körülmény jogosítja fel a szerzőt ama vélemény nyilvánítására, hogy intraocularis természetű zavarok játszanak szerepet a baj létrehozásában, erre utal az, hogy kizárható minden alkati baj. Sajátságos a mellső csarnok magatartása, t. i. soha sem volt sekély, inkább mélyebb a rendesnél, a csarnok szélső része is inkább mély volt, peripherikus iris-synechiáról szó sem lehetett. Az irisek épek voltak, mozgásuk a vak szemen is észrevehető. Physostigmin teljes myosist okozott, csakhogy egynémely esetben nem tartott oly soká, mint rendesen. Tensio-emelkedés mérsékelt volt, némely esetben alig észrevehető, soha oly fokú, mint a minőt gyermekszemeken secundaer glaucománál találunk. Minden esetben nagyfokú excavatiót talált. Baloldali glaucoma nélkül, idült esetekben az idegállomány atrophiája nagyon kifejezett. Az első esetben a papilla átmérője háromszorosát meghaladó excavatiót talált. Feltűnő a mély excavatio, a csekély tensio-emelkedéssel szemben. Ezen körülmény a szerző szerint ellent mond ama feltevésnek, mintha az excavatiót tisztán a mechanikus nyomás okozná. Érdekes az 5-dik eset, a hol subacut glaucomával kezdődött a dolog lassanként, a másik szemen hasonlóképen. Iridectomia után iridocyclitis lép fel. Úgy magyarázza a szerző, hogy a glaucoma itt csak másodlagos, s ennek a képében jelent meg az iridocyclitis. Erre analog esetét is hoz fel, a hol azonban alkatilag is kimutatható volt. Aetiologikus szempontból nem adnak az esetek semmi felvilágosítást, az öröklés szerepet látszik vinni, a mint azt már Graefe s mások is kiemelték. (Archiv f. Augenheilk. Knapp és Scbweigger. XXI. k., 1. f.) Lippay dr.

— Szemtekében levő nagy idegen testnek esetét írja le Zirm dr. — Egy 33 éves férfiú bal szemébe üvegdarab pattant. A sérülés után a szem állapota a következő volt: a szem belövelt, a cornea alsó külső negyedében 7 mm. hosszú lineáris seb, csarnok nincs, az irisben a sebnek megfelelőleg éles szélű coloboma látszik. Szemtükri vizsgálatnál a szembe látni nem lehet, idegen test nem látható. Atropin-, jégborogatás és kötés alkalmazására a szemteke annyira megbékült, hogy a beteget a sérülés után 28 napra a kórházból kibocsátották. Két hó múlva a szem fájdalmas lett, az ekkor

megejtett vizsgálat kiderítette, hogy az iris alsó atrophiás részében egy kölesnyi exsudatumtól körülvett feketés idegen test látszott, a pupilla szűkes volt, területében izzadmány, a belszemnyomás csökkent. Bőséges cocaiuozás után Graefe késsel a corneán sebet készítettek az idegen test kivétele czéljából; csak többszöri kísérlet után sikerült egy üvegdarabot kihúzni, melynek hossza 18 mm., szélessége 7 mm. volt. Műtét után a szem gyorsan megbékült. Érdekes ezen esetben az, hogy a feltűnő nagyságú és éles szélekkel biró idegen test 4‘/a hónapig volt a szemben a nélkül, hogy erősebb izgalmat okozott volna. —pr.

— Gyógyult buphthalmos két esete. Stölting dr.-tól. — Miután a megnagyobbodott szem, ha bizonyos fokot elért, a normalis nagyságig meg nem kisebbedik, meg kell elégednünk azzal, ha a cornea átmérője kisebbedéit s az intraocularis feszülés leszáll. Első betege egy hét hónapos kis fiú, kinek bal szemén jellegző pericornealis injectio és füstszerű corneazavar mellett tensio-emelkedés volt, jobb szemén kóros elváltozás nem volt látható, csak a cornea volt a rendesnél nagyobb. Előbb a bal majd a jobb szemen sclerotomiát végzett; a gyógyulás zavartalanul folyt le baloldalt, j óbból dőlt azonban az operatio után harmadnapra a pupilla körteszerűleg elhúzódott a nasalis scleralis heg felé, mely fokozódott, míg egy fél lencsényi irisprolapsust képezett, mely nagyságban megmaradt. Tensio az operatio után 18 hónappal is normalis. A második eset egy két éves fiú volt; mindkét szemén a tensio nagyon fokozott; a cornea füstszerűen elborult. Mindkét szemen sclerotomiát végzett, mely operatiót mindkét oldalon egy hónap múlva ismételt. A sclerotomia hatására jellegzőnek tartja, hogy az operatio után fellépő tensio-emelkedés alkalmával a pupilla a sclerotomia két végpontja felé elhúzódott, melyet csak akkép magyarázhat meg, hogy a friss hegedésen keresztül erős áramlás nyomult kifelé. A második operatio után, midőn a tensio normalis lett, ezen elhúzódás megszűnt. A végeredmény kielégítő ; feltűnő volt a megnagyobbodott cornea kisebbedése. A corneák átmérője ugyan még a czikkirás idejében is 14 mm., tehát nagyobb a rendesnél, és a centrumban néhány igen finom homály; de jól látnak; excavatio nincs. Már Mauthner hangsúlyozta, hogy buphthalmosnál a sclerotomia előbbre helyezendő az iridectomiánál; mert ennél, kivált ha, mint szükséges, nagy irisdarabot vágnak ki, könnyen üvegtest esik elő; a lencse elvesztvén támaszát, rezeg s könnyen chorioideaizgalmakat producál; továbbá, mert a sclerotomia könnyebb kivitelű, persze gyermekeknél mindig mély narcosisban végezendő, a csarnokvíz csak lassan bocsátandó ki és utána bosszú ideig a legszigorúbb diaeta és legpontosabb ápolás szükséges.

A buphthalmia lényege Mauthner s Murait szerint glaucomában áll, de kétségtelenné csak Dufour tette, hogy ez nem egyéb mint primaer glaucoma, mely a felnőttekétől abban különbözik, hogy a szem burkai tágulékonyak. A felhozott ellenvetések, hogy a csarnokszélek nincsenek elzárva s hogy a mellső csarnok mély, akként felel Dufour, hogy az előbbire nézve még nincsenek teljesen pontos boncztani leletek, a másodikat meg úgy magyarázza, hogy a zonula Zinnii a scleralis tágulás folytán gyengébb lesz s így lacunái közt a folyadékcsere és ezáltal a feszülés kiegyenlítődése fennáll, ezért nem szükséges, hogy az iris előre nyomassék. A mi az aetiologiát illeti, Baab a corneához közelfekvő részét az uvealis tractusnak okolja, kiváltképen az edénydús corp. ciliare bántalmait. Hasonlólag kórboncztani leletek alapján ugyanezen eredményre jutottak Schiess, Grahamer, Mauz, míg Brunhuber és Mellinger szemtükörrel láttak hydrophthalmusnál chorioidealis elváltozásokat. Feltűnő, hogy ezen bántalom egy családnak több tagjánál szokott előfordulni, a nélkül, hogy a szülők is betegek volnának és így az öröklókenység nem állítható joggal. A prognosis már nem oly feltétlen reménytelen, mint azelőtt látták. Úgy szerző közölt két esete, mint Dufour s Mauthner esetei javulását mutatják a bajnak, csak késni nem szabad a sclerotomiával. Azonban iridectomiától is szép eredményt láttak Horner, Dufour, Mellinger s újabban a berni szemklinikán. (Graefe’s Archiv f. Ophth. 36. k., 3. f.) Baumgarten Pál dr.

(Budapest, Dorottya-utcza 14. sz. 1890. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája.}