Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-08-31 / 4. szám

1890. 4. sz. SZEMESZET egyetlen vidék sem. Sőt még- a race sem áll ellent. Azt hitték ugyanis, hogy a néger nem kaphat trachomát s ime újabban szaporodnak a közölt esetek, melyek róluk szólnak. Egyet azonban minden kétséget kizárólag bizonyít a trachoma elterjedése s ez az, hogy minél magasabb valamely nemzet, vagy valamely vidék culturalis niveauja, annál ritkább a trachoma. A mellékelt táblázaton is feltűnik ez, Oroszország, Románia, Törökország közegészségügyéről, műveltségéről nem a legjobb véleménynyel vagyunk s ime ott a trachoma a szem­­betegségek 12, 25, 52°/0-át képezik Ezzel szemben Franczia­­országban 0T8—2'0%-ot tesz. Köztük áll Németország, Ausztria és Magyarország. Fájdalom a mi százalékarányunk még a szomszéd Ausztriáét is fölülmúlja. S ha legalább az a viga­szunk lenne, hogy a trachoma fogyóban vau. Az adatgyűjtés negyedik módja azonban épen az ellenkezőt bizonyítja. A trachoma elterjedésének megítélésére s egyszersmind a prae­­ventiv intézkedések gyorsabb megtételére utóbbi időben a trachomára is kiterjesztették a bejelentési kényszert. Budapest főorvosi hivatala heti jelentéseinek összegezéséből tudjuk, hogy 1889-ben 50°/o‘kal emelkedett a bejelentett trachomások száma 1888-hoz képest. Ezt különben határozottan támogatja a buda­pesti egyetemi szemkórház betegforgalma is, a mennyiben 1887 és 1888-ban a trachomások a szembetegek 7°/0-át képez­ték, addig 1889-ben már 9'5°/o‘i'a emelkedett. A trachoma tehát nálunk nincs kialvóban, hanem ellen­kezőleg emelkedőben van. S ez szolgáljon igazolásul, hogy e betegséggel bővebben foglalkozunk. SZEMELVÉNYEK. — A lencse mellülső tokja s a sphincter iridis in­direkt repedése. Schirmer R. Greifswaldhól, 1 a következő eseteket írja le: P. F. 5 éves gyermek 1889. okt. 18 áu az ottani szem­kórházba jött. Bal szeme héjai erősen összecsukódodtak. E szeme mérsékelten könyezik. A palpebralis conjunctiva mér­sékelten vörös. Némi pericornealis injectio. A cornea teljesen sértetlen, rajta sehol semmi nyoma a zavarodásnak. Az iris színe, fénye változatlan, atropinra ad maximum kitágul. A halánléki oldalon fónnt és alant az iris két kis synechia által a lencsetokra nőtt. A két összenövési hely vékony barna pig­mentvonallal van összekötve, mely a pupillát egy kisebb külső és egy nagyobb belső félre osztja. A lencse kékesfehéreu za­varos, melyet kívül a tok fed, orri nagyobb fele azonban a függőleges repedésen át íkalakban majdnem a membrana Descemeti-ig ér. A sérülést 3 nappal ezelőtt parittyakő okozta. — Az e fajta sérülésnek magyarázata a következő: Ha vala­mely tompább test erősen és sebesen Utődik a corneához, akkor az eltalált részletet erősen benyomja, a csarnokvíz a széli rész felé kitér, s így a cornea az irissel és tokkal érint­kezésbe jöhet, a corneán kívül levő test tehát a cornea sértése nélkül repesztheti a lencsetokot és irist. Az utóbbi esetre például szolgálhat a következő meg­figyelés : K. K. pinczés 1889. január 31-én véletlenül elcsúszván, jobb szemét igen erősen az ajtókilincsbe Úté; február 2-án a szemkórházba jött. Jobb oldalon a szempillák csukva vannak, dagadtak, a conjunctiva vörös, a corneán nincs erős zavaro­­dás. A mellső csarnokban kis hyphaema. Az iris vérömléses, kívül és fölül 1—1 nagy repedés van rajta, mely a ciliaris szélig ér; egy kisebb repedés is van rajta alul-kivlil, mely csak a sphincteri érte. A lencse befelé kissé eltolódott. Itt is az elébbihez hasonló módon történhetett a sérülés : az ütő test benyomta a corneát, a csarnok vize előle a zonula Zinnii íelé kitért, azt repesztette, de az Uvegtest nem engedte 1 Zechender: Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde 1890. Mai. 43 tovább, és így az irist erősen a lencséhez zúzta, — a miről a lencsetokon levő pigmentrögök is tanúskodnak. — Ez által az iris már szakadékony lett, már most az ütés folytán erősen kitérő csarnokvíz a sphincter orri részét hirtelen insertiója felé tolta, míg halántéki része cornea és iris között maradt. Payer. — Herpes corneae aetiologiájáról ír C. Decker. — Egy esetében a gyakran kiújúló herpes corneae és a scrophu­­loticus beteg idült orrhurutja közt összefiiggést vett észre, úgy hogy az orrbaj exacerbatióját egy cornealis herpeseruptio kö­veti. Patienst tehát egy specialistához küldte, ki a talált rhinitis chronica hyperplasticát chromsavval étette. Az orrbaj ugyan nem javult, de a herpes corneae sem múlt el, csak azt látszott észrevenni, hogy az orr kezelése alatt a herpes kitö­rést nem kisérték oly kínzó subjectiv tünetek s maga a kitö­rés sem volt oly intensiv. Ebből azt következteti D., hogy e két bántalom összefüggésben van egymással. Az orrnyákhártya chronicus gyuladása a vizek idegrostjaira terjedt; ezeken a bántalam centripetal terjedt a gangl. Gasseriig, s ezt s ennek trophicus rostjait, valamint gangl. sejtjeit kórosan elváltoztatta. Az orrhurut exarcerbatiója folytán a centripetal inger ag.-Gasserit izgalomba hozza s ez a herpes corn.-val felel; az orrhurut ja­vulásával ez is szűnik ; tehát ezen gangl. nem primaer szék­helye a bántalomnak, hanem csak ideiglenesen hozatik nagyobb izgalomba a centripetal idegrostok útján. (Kiin. Monbl. für Aughk. März. 1890.) Baumgarten Pál dr. — Chinin intoxicatio után amaurosis. Tiffany I. 5.-tői. — Ez év február 17-én beteghez hívták, ki éjen át látását telje­sen elvesztette. A beteg java korabeli férfi, keveset dohány­zik, szeszes italokat nem iszik ; általában egészséges, csak több­ször szenved légzőszervi hurutban, mely kisebb-nagyobb lázzal van összekötve (grippe); ezen lázak ellen chinint használ, de kis adagokban, mert már ezek is flilzúgást és szédülést okoz­nak. A megelőző este és éjjel 2 órai időközökben összesen P87 gr. chininum sulfuricumot vett be; az utolsó port hajnali 4 órakor vette be, ekkor még megnézte óráját, de máskülön­ben is látásában változást vagy rendellenességet nem vett észre; erre elaludt s a mint felébredt sűrű sötétség környezte, kinyitotta az ablakredőket s bár reggeli */29 óra s verőfényes nappal volt egy ezüst denárnyi csillogó folton s az azt kör­nyező fénylő udvaron kívül semmit sem látott. A vizsgálati lelet: ad maximum tág pupillák, melyek fényre nem reagál­nak ; a beteg a szemébe szemtükörrel vetett fényt sem veszi észre. A látó idegfő és retina mindkét szeínfenékben elfehére­­dett, anaemikus; a papilla optica kissé duzzadt is. Tensio mind­két szemen a normálisnál kisebb. Diagnosis: amaurosis chinin intoxicatio következtében. Therapia: keserű víz és este egy húgyhajtó szer; a szembe 1/20/0-os ezerin oldatból 4 óránként egy cseppet. Este a pupillák gombostűfej nyíre összehúzódtak, de látás nem javul; a kezelést folytatja s mert a beteg kötés alatt jobban érzi magát, szemeit beköti. 18-án beteget ágyba fekteti, absolut nyugalmat rendel, napjában kétszer ezerin becsepegtetést, s aether sulfurieus inhalatiókat. 20-án aether helyett amylnitrit egy cseppjét lehelteti be. 21-én a beteg az előtte hirtelen meggyújtott gázlángot már észreveszi; az e napi szemtükri lelet csak annyiban változott, hogy a vénák nagyon teltek, kanyargósak. 23 án a beteg na­gyon megvilágított tárgyak körvonalait már észreveszi; ezerint használ kétszer napjában s amylnitrit belégzési óránként. — 24 én már felismeri barátait, mintha sűrű ködön keresztül látná őket. Márczius 1-én. Látása fokozatosan javul, de min­dent úgy lát, mintha sötét üvegen nézne keresztül. A retina, de különösen a papilla optica rendkívül halvány; látótér nem szűkült. Későbbre még inkább javul a látása ; már újságot is olvas, de csak erős világosságnál és akkor is félhomályban levőnek tűnik fel minden. A chinin okozta flilzúgást még min­dig érzi. — Több szerző tapasztalása szerint a darin amauro­sis teljes és gyógyíthatlan; míg mások a centralis visus vissza­nyerését látták, de a látótér kisebb-nagyobb mértékben szű­kült maradt. (Revue générale d’ophtalmologie, avril 1890.) Baumgarten Pál dr. r

Next

/
Thumbnails
Contents