Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-02-23 / 1. szám
1890. 1. sz. SZEMESZET o gummás képződmények véredényekben szegények (Lebert1), annyira, bogy Wagner1 2 azt mondja: „Die Lapidaren sebemen eine fibröse Umwandlung eingegangen zu sein“. A luetikus képződményeket Virchow úgy jellemzi, hogy azok rövid életűek. Tönkremenésiik vagy visszafejlődésük azonban különböző. Míg t. i. a gummánál középen megindulva lassan a peripheria felé halad a zsíros vagy sajtos szétesés, mindig heget hagyva maga után; addig a condylomás stadium terményei ép oly gyorsan szívódnak fel, mint a hogy képződtek s heget maguk után soha nem hagynak. Ha ezen lelettel, mely legjelesebbjeink sok évi búvárkodásának eredménye, összehasonlítjuk az iritis syphilitikát, úgy mindenek előtt el kellene készülve lennünk arra, hogy itt is ép úgy mint a szervezet bármelyik más részén, a syphilis, ha egyáltalában fellép, úgy fog nyilvánulni, hogy lobot képez, melynek terményei körülírtak s a syphilis phasisának megfelelő lefolyásúnk. A természetnek kivételt nem tűrő dogmája ellenében valamennyi szemész azon tapasztalattal áll elő, hogy az iritis syphilitika felléphet az iritisnek bármelyik alakjában, jóllehet az érvelésre csak azt képesek felhozni, hogy antiluetikus kúrára gyorsan gyógyulnak az olyan iritisek, melyek syphilis által vannak feltételezve. Itt, azt hiszem, nem volna ártalmas határt szabni a higany befolyásának; használjuk csak tovább, hol eredményt várunk tőle, de a kórisme meghatározásánál ne hagyjuk magunkat befolyásolni. Betegünk láza, azért mert chinin-adagolásra megszűnt, még nem malarikus láz, hogy kimondhassuk diagnosisunkat febris intermittensre ahhoz a megfelelő jellegző tünetek szükségesek. Az alkati bujakórnak diagnosisát nem akkor mondjuk ki, ha a megfelelő kiitegek higany használata után visszafejlődtek, hanem a higanyt alkalmazzuk, mert már előbb a megfelelő tünetekből diagnostisáltuk a luest. Az iritis syphilitikának kórisméjét csináljuk meg, tehát biztosan magából a kórképből ott, a hol lehet s kutassunk biztos jelek után ott, hol még hiányzanak. Egyelőre biztos jelünk az iritisek csak egy fajában van, t. i. annál, melyet Virchow elnevezése óta: iritis gummosának mondunk. Csak itten vau meg a klinikusok évszázados tapasztalata, a lob s ennek körülírt terménye, melynek mint Graefe Alfred esetében: Colberg3 és Hippel esetében: Neumann4 kimutatták a szöveti szerkezet ugyanazonosságát a szervezet más helyén fellépő syphilitikus lobtermény szöveti szerkezetével. Hasonló eredményre jutott Fuchs is a már említett esetben s végtére bebizonyította azt nyulakon végzett oltási kísérlettel dr. Haeusell Pál,5 * melyeknek folytatását különben megígérte. Eredményei még más tekintetben is érdekesek, ő u. i. oltási anyagnak két esetben egy syphilitikus nő szegycsontjának gummáját, két esetben egy másik nő condyloma latumját s utolsó két esetében a praeputium primaer selerosisát használta fel, mit 6 nyúl mindkét szemének csarnokába s egy esetben a corneába s csarnokba oltott. Mindegyik esetben fellépett iritis gummosa, melyet górcsővel is kimutatott s ezzel már is megdöntöttnek látszik Bäumlernek nézete,3 ki a syphilis tertiaer időszakának megfelelő képződményeit nem tekinti a syphilis productumának, hanem csak egy utóbetegségnek. Haeusell a gummának syphilitikus természetű infectiosus tulajdonságát kimutatta s így okvetetleníil syphilitikus képlet a gumma is ép úgy mint a condyloma latum vagy az ulcus durum, melyek mindegyike a nyúl csarnokába beoltva iritis gummosát okoz. 1 Handbuch der practischen Medicin. 1859. 2 „Das Syphilom.“ Archiv f. Heilkunde 1863. 3 Alfred Graefe und Colberg: „Iritis gummosa“. Archiv f. Ophthalrn. VIII. 1. 4 Hippel und Neumann: „Fall von gummöser Neubildung in sämmtlichen Häuten des Auges“. Archiv f. Ophthalm. XIII. 1. 5 „Vorläufige Mittheilungen über Versuche von Impfsyphilis der Iris und Cornea des Kaninchen-Auges“. Archiv f. Ophthalm. 27. III. 0 „Syphilis.“ Ziemssen, Handbuch der spec. Path, und Ther. III. Bd. Midőn így elegendő érvvel bebizonyítottnak vélem azt, hogy az iritis gummosa mindig syphilis által van feltételezve, melynek kiegészítéséül felemlíthető még Mauthnernek1 azon tapasztalata, hogy ő sohasem látott iritis gummosát, a uélkül, hogy syphilis nem lett volua kimutatható; az iritisnek többi alakjaira nézve teljesen osztozkodom Fuchsnak bonczleleten alapuló gyanújában s talán a közel jövőben sikerülni fog tökéletesebb eszközeinkkel, kellő világítás mellett macroskopice is meglátni azt, mit a górcső eddig is kimutatott. Kérdés már most, a syphilisnek melyik stádiumában lép fel az iritis gummosa, mik ennek ismertető jelei s miben különbözik a hozzá többé-kevésbbé hasonló bántalmaktól ? Ammon,3 Iíicord,3 Büumler4 azt mondják, hogy az iritis gummosa a syphilis tertiaer, gummosus alakjában lép fel. Mooren már5 csak annyit mond, hogy a nagyobb része az iritis gummosoknak a syphilis gummosus alakjainál fordul elő. Wecker1’ a secundaer s tertiaer stadium közötti időben látja leggyakrabban az iritis gummosát s a secundaer tünetekkel egyidejűleg csak akkor, ha antiluetikus kezelésben nem részesült a beteg. Weckeraek ezen utóbbi tapasztalata ellen szól Seggel7 esete, hol a condylomás stádiumban lépett fel az iritis gummosa bár 24 napon át végzett már a beteg higany-bedörzsölést. Graefe8 eleinte azt hitte, hogy az iritis gummosa a tertiaer tünetekhez tartozik, de saját tapasztalataival meggyőződött később, hogy az a condylomás stadium manifestatiója. Widder9 az iritis gummosát csak egy gyűjtőnévnek szeretné tekinteni, mely csak az iritis syphilitica fogalmának felelne meg s megkülönbözteti a condylomás stádiumban fellépő csomót a syphilis tertiaer időszakában fellépő csomóképződéstől. A secundaer tünetekkel egyidejűleg fellépő csomókat, melyek az irisnek inkább pupillaris részét kedvelik s kezelés mellett rövid idő múlva minden nyom visszahagyása nélkül eltűnnek, iritis papulosának nevezi. A tertiaer időszaknak irisben fellépő csomói pedig az irisnek ciliaris részén lépnek fel, átterjednek a corpus ciliarera s ha a szemet nem teszik tönkre, mindig heg visszamaradásával gyógyulnak. Ezt nevezi Widder s utána Alexander : iritis gummosának. A Widder értelmében vett iritis gummosa általában ritkábban fordul elő s akkor csaknem mindig nem nagyon kifejezett lobos tünetek kísérete mellett egy nagyobb, leucséuyi egész fél mogyorónyi nagyságban kitöltve a csarnokot s gomb - szerűleg kiemelve a selerát, mely a conjunctiván át sárga, véredénynélküli, leginkább genyhez hasonlónak néz ki. Mackenzie, Arit s mások ilyen esetek bemetszése után meggyőződtek arról, hogy ez a kiemelendő gömb egy összeálló tömeget képez. Ilyen eseteket észleltek még Grafe Alfred s Hippel is, melyek, mint előbb láttuk, górcsőleg is meg lettek vizsgálva. Felcserélhető: a granuloma iridissel, az iris cystáival s többé-kevésbbé a Norvégiában otthonos leprosus iris-daggal. Utóbbitól már fellépési módjában különbözik az által, hogy az iris leprosus csomója csak akkor lép fel, miután már előbb a cornea-szövetet occupálta volt s innen mintegy folytatódik az iris ciliaris részére. Az iris-cysta, mely legtöbbnyire előrement trauma után lép fel, sima felületű, gömbalakú, folyadékot tartalmazó, focalis világításnál sárgának vagy mint a dermoid cysta gyöngyházszerűen fénylő, hátsó lapját az iris pigmentes része képezi. 1 Zeissl: „Lehrbuch der Syphilis.“ 2 „De Iritide. Commentatio etc.“ Lipsiae, 1838. 3 „De l’iriits syphilitique.“ Annál, d’oculist. T. XXXVI. 4 „Syphilis.“ Ziemssen, Handbuch der speciellen Pathologie und Therapie. III. Bd. 5 „Ophthalmiatrische Beobachtungen.“ Berlin, 1873. 0 Die Erkrank, d. Uvealtr. u. Glask. Handb. v. Graefe-Saemisch.“ IV. Bd. 7 „Ueber Irido-chorioditis gummosa.“ Knapp, Archiv 1880. IX. Bd. 8 „Vorträge über Iritis syphilitica.“ Deutsche Klinik, 1858. Nr. 21. 9 „Ueber Iritis syphilitica mit Rücksicht auf ihr Verhalten zur allgemein luetischen Diathese.“ Archiv f. Ophthalmologie. 27. II. * I
