Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-06-29 / 3. szám
------------------------34 nyedő lobfolyamatoktól, melyek más klinikai képet adnak és legtöbbször kétoldaliak, mint nem ide tartozóktól, lehetséges volna, hogy a vérben keringő baktériumok a szembe hatolva itt mint locus minoris resistentiae helyén megtelepednek s szaporodnak ; ezt sem fogadhatja el, mert eseteiben a véredényekben nem talált coccusokat, sem pedig valami sorosabb viszonyt a véredények és nagyobb coccuscoloniák közt. Marad tehát csakis a harmadik út, vagyis a kividről történő infectio. (Kérdés különben, vájjon a fent említett infectio utakmásodika kizárható e oly határozottsággal; Wecker ugyanis a Société d’Ophthalmologie-ban múlt év derekán tartott értekezésében : „II n’y a pás d’opththalmie traumatique“ nem zárja ki teljesen ezen „endogen“ infectio lehetőségét, hivatkozva az ily eredetű papillitisekre s a chorioiditis tuberculosa disseminatára; annál is inkább, mert egy operált vagy máskülönben is beteg szem határozottan locus minoris resistentiaekép vehető fel az ép és intact szem ellenében. Ref.) Baumgarten Bál dr. — Az ophthalmia sympathicaról. Madie-tói. A végzetes kimenetelű ophthalmia sympathicat kétségtelenül mikroorganismusok okozzák. Mióta ezt tudjuk (Leber és Deutschmann), sok érthetetlen dolog nyert megfejtést s a gyógykezelés is biztosabb alapra helyezkedett. Az áttétel minden valószínűség szerint a nervus opticus útján történik, nem pedig a ciliaris idegek közvetítésével. A folyamat a következő: Egy sérülés alkalmával mikroorganismusok jutnak a szem tekébe, melyek a nervus opticus útján a másik szembe vándorolnak. Az empíria az enucleatiót állította fel gyógymódul. Ma értjük már, miként hat. Ha ugyanis akkor eltávolítjuk a sérült szenet, mikor a baktériumok még nem terjedtek reá a nervus opticusra, a másik szem bizton mentve van. Sokkal nehezebb a kérdés, hogy mit tegyünk akkor, ha a másik szemen már kitört a gyuladás. A nézetek eltérők. Némelyek ilyenkor károsnak tartják az enucleatiót, mások meg ajánlják. S tényleg tudva azt, hogy a sérült szem eltávolításával kiirtjuk a mikroorganismusok főfészkét, sokat nyertünk. De ez még nem minden. A második szem ép szövetei által képezett ellenállást támogassuk higany-bedörzsölésekkel is, s így képesek leszünk a Sympathikus gyuladást kezdeti stadiumá ban megállítani. Ha azonban az már nagyobb intensitást nyert, úgy nem egyszer eredménytelen marad ez eljárásunk. De az enucleatio ki is kerülhető a következő eljárás által: Sérülés után igen pontos antisepsis lesz az első teendő. Ha az infectiót nem sikerült kikerülni, égessük meg galvanocautherrel a sebszéleket. Ha a Sympathikus gyuladás mégis kitört néhány csepp sublimat-oldatot (1: 1000) fecskend be a sérült szembe. Ily módon nem csak a Sympathikus gyuladást sikerült megállítani, hanem a sérült szem is visszanyert némi látást. Egy ízben pedig, midőn sem az enucleatio, sem a higanybedörzsölések nem voltak képesek a második szem gyuladását megállítani, ez utóbbiba is fecskendett be néhány cseppsublimatot (1: 1000) s a bajnak ez által gátat vetett. (Recueil d’ophtalmologie. Avril 1890.) Grósz Emil dr. — Az általános megbetegedések és a cataracta operálása. Trousseau-U'ú- Azt a kérdést veti fel, hogy a beteg általános egészségi állapota lényegesen befolyásolja-e a cataracta operálásának eredményét ? Ezelőtt noli me tangere-nek tartották a diabetesesek s albuminuriában szenvedők hályogját. Az antisepsis hiánya folytán bekövetkezett rossz eredményeket a beteg testalkatának gyöngeségéből magyarázták. Ma azonban a sebészet haladásával mindinkább szaporodnak azok, kiknek cataractáját általános betegségük daczára sikerrel operálták. De oly nagy az előítélet, hogy még mindig nagy azok száma, kiket a szervezet gyöngesége visszarettent a beavatkozástól. T. 150 esetből meggyőződött ez előítélet alaptalanságáról. Pedig mindannyian súlyosan betegek voltak. Statistikája következőkép oszlik meg: Diabeteses 70, Brightkóros 21, tuberculosisban szenvedő 13, rákos 4, hemiplegiás 4, tabeses 5, alkoholikus 13, elmebajos 3. S ezeknél egynél sem fordult elő a sebből kiinduló genyedés. Természetesen minden antiseptikus óvintézkedést foganatosított, s ennek köszönhető a jó eredmény. Complicatiók előfordultak ugyan, de ezeket inkább az operálási módszer okozta. Ilyenek: iris-benövések, 1890. 3. sz. cataracta secundariák, iritisek. Valamennyien utólag javíthatók voltak s nem fordultak elő gyakrabban, mint teljesen egészségeseknél. Hat ízben általános zavarok keletkeztek, de mindannyiszor csak rövid időre. A 70 diabeteses közül 42-nek 5—-25 gr., 20-nak 25—50 gr., 8-nak 50 gr.-nál több ezukrot tartalmazott a vizelete. Koruk 45—7 6 évig változott. Két ízben iris prolapsus levágást, kétszer discissiót, háromszor iridectomiát kellett utólag végeznie. Egy 68 éves nőnél sülyedési tüdővérbőség keletkezett végzetes kimenetel nélkül. Az elülső csarnok 56 esetben már az első napokban helyreállott, a többinél kevéssel később, a sebajkak összeilleszkedése tehát nem szenvedett késedelmet A látást kettő kivételével, kiknek retinitisük is volt, teljesen visszanyerték valamennyien. Nincs tehát ok, hogy a diabetesek cataractáját ne operáljuk. A 21 albuminuriában szenvedő 48—69 éves volt. Egyetlen súlyos complicatio sem fordult elő. Egy esetben rossz látás maradt vissza retinitis miatt. A tüdőbajosok s arteriosclerosisban szenvedők mi külön legességet sem mutatnak, ha csak azt nem, hogy az utóbbiaknál az elülső csarnokba 3 Ízben vérzés keletkezett. Nem volt oka megbánni azt sem, hogy a rákban szenvedőket megoperálta, mert legalább hátralevő napjaikra visszanyerték látásukat. A hemiplegiások közül egynek testi állapota rosszabbodott. A tabesesek teljes látással hagyták el a kórházat, minthogy ez esetekben a nervus opticus még ép volt. A 13 alkoholikus közül háromnál kitört a delirium tremens, de ezeknél is sikerült utólag iridectomiával jó eredményt elérni Két tébolyodott jól gyógyult, de egy harmadik elmebajos másnap őrjöngési rohamában letépte a kötést, s ez el is vesztette végkép a látását. Ez az egyetlen rossz kimenet. Mindezek eléggé bizonyítják, hogy mennyire jogosulatlan azok felfogása, kik általános betegségekben szenvedők operálásától tartózkodnak. (Recueil d’ophtalmologie. Mars 1890.) Grósz Emil dr. — A szemteke syphiliticus megbetegedéseiről. Galezoivslci-tői. — A szem luetikus bántalmai három csoportba oszthatók: a) a segédszervek bajai, b) a szemteke bántalmai, c) az idegrendszerben székelő elváltozások által okozott amblyopiák s amaurosisok. A syphilis úgy kezdeti, mint későbbi szakaiban egyaránt megtámadja a szemet. A specifikus eredet felismerésére legtöbbször hiányoznak a jellegző tünetek s eljárásunk legtöbbször csak a valószínűségen alapul. Galezowskinak a szem környezetében székelő syphilitikus bántalom következményeit volt alkalma legutóbb észlelni. A székhely épen úgy, mint az a körülmény, hogy a lues here litarius alakja szerepelt, különös érdeket kölcsönöznek az esetnek. Az orbitaból kiinduló exostosis egy 9 éves fiúnál nagyfokú exophthalmust okozott. Az apának 35 éves korában luese volt s nejének két gyermeke halva született. A beteg gyermek igen satnya, jobb szeme könnyező, s a szemfenék neuritis opticát mutat, melyet valószínűleg az exophthalmust feltételező exostosis okoz. Naponta 2—3 gr. jodkalit rendelt, s két héten át higanybekenéseket is alkalmazott, melyeket salivatio miatt abban kellett hagyni. Az exostosis visszafejlődött s a neuritis gyógyult. A jodkali is képes tehát ilyen esetekben teljes eredményt adni. Górecki azon ellenvetésére, hogy adott esetben nincs eléggé kimutatva a lues szerepe, azt válaszolja, hogy az anamnestikus adatok teljesen feljogosítják a syphilis diagnosisára. Abadie ez alkalommal felemlíti, hogy a macula lutea vidékén előforduló chorioretinitiseket gyakran veleszülötteknek tartják, holott azok későbbi eredetűek s az általa többször ajánlott sublimat-injectiók segélyével igen jól gyógyulnak. (Société d’ophtalmologie de Paris. Recueil d’ophtalmologie, Mars 1890). Grósz Emil dr. — Betegség-e a kancsalság? E kérdés merült fel betegsegélyző egyesület és annak orvosai között. Az előbbi takarékosságból cosmeticus hibának akarja tekinteni, az utóbbiak pedig határozottan betegségnek jelzik a kancsalságot. S azon különös közös megállapodásra jutottak, hogy a kancsalság akkor betegség, ha az az egészségben vagy mozgásban hiányosságot, vagy éppen rövidlátást okozna ? Kocsis dr. (Budapest, Dorottya-utcza 14 sz. 1890. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája.) SZEMÉSZE T
