Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-06-29 / 3. szám
26 SZEMÉSZE T 1890. 3. sz. a magángyakorlatban, mert a magánbetegek ápolása, szemeik tisztogatása határozottan rosszabbul történik, s bár én az ecseteléseket épen úgy végzem, nem halad úgy a gyógyulás mint a kórházban, hol a desinficiálás tökéletesebb. Ezért, főleg a baj első 8—10 napja alatt ez a fontosabb. A szemek tisztogatásának s a sajátképem betegápolásnak módja osztályomon a következő. A beteg (ki külön szobát nem kaphat s helyszűke miatt nem ritkán operált hályogosökkal van egy szobában) lehetőleg távol a többitől; egy sarokban fekszik, ágya szabadon áll; mellette faszéken (az asztalka magas volna) azok a szerek vannak, melyeket ő maga basznál szeme tisztogatására tetszése szerint: vesealakú cserépcsésze, mit szeme alá illeszt, hogy a benne levő s részére bőven és sokszor töltött tisztító gyógyszerrel (sublimai-víz 1 : 5000) szemeit mosogassa, egy tiszta kis rongy, vatta s egy törülköző (mely utóbbi — fájdalom ! — nem lehet gyakran cserélni, mert kevés van). De erre nem számítunk s csak inkább külső tisztogatásra való. Hanem az ápolónő nappal minden fél órában, sőt mikor ráér, minden negyed órában, éjjel pedig minden órában egyszer kiöblíti a kötőhártya egész területét egy irrigatorból, mely mintegy 25—30 cm.-nyivel áll magasabban a beteg szeménél; az irrigatornak üvegből van a vége, nem hegyes, egy nyílása van a végén, mélyből elég vastag sugárban jő az edényben levő Sattler-íé\e oldat (salicylsav és borsav oldata); egyszeri irrigálásra mintegy 300 cm3 folyadékot használnak el. E közben az ápolónő bal kezével jól kitárja a szemhéjakat, a beteg pedig szeme alá tartja az említett csészét. Utóbbi időben nem pazarlók mindig oly sokat az említett (nem olcsó) oldatból, hanem az irrigatorba boraxot (2%-ot) tétetek s az irrigálás után locsoltatom meg a kötőhártyát a Sattler-féle szemvízzel; az osztályomon igen bőven használt sublimát oldatot irrigálásra épen nem, belocsolásra is ritkán tűrik a betegek, úgy hogy e czélra épen csak kivételesen használom. Nemcsak fájást okoz, de utána erősebb duzzadtságot is többször láttam. Ugyanezt mondhatom a creoliu és a cárból megfelelő erősségű oldatairól, valamint az alumin-acetico-tartaricumról, mely savanyúsága miatt nem használható a szemen. Ez az eljárás mindaddig folyik, míg a genyedség bőven van, vagy — mivel ez néha a sokszori öblögetés miatt alig is látható egész nap — míg chemosis van jelen; legtöbbször az az eset, hogy váladéktól tisztának, de fénylő pirosnak, dagadtnak találom a kötőhártyát, a nap bármely részében látogatom meg osztályomat és a beteget. Mikor már a kezelés kezdetén chemosis (rendesen kemény subconjunctivalis beszüremkedés) van jelen, akkor nem mondhatom, hogy erre maga az irrigálás nagy hatást tenne ; ilyenkor skarificálok vagy nadályokat rendelek. De ha korán jött a beteg, akkor a leirt eljárás eddig mindig biztosan megelőzte az infectio ezen mélyre hatolását s vele a többi bonyodalmat. Hogy ezen eljárás mellett miképen megy végbe a kötőhártyai blennorrhoea gyógyulása, arra nézve legyen szabad két esetet például röviden leírnom. T. Gr. házaló kereskedő útja közben gonorrhoeát szerzett s szemét megfertőzhette, felvétele előtt egy héttel; hozzám jöttekor mindkét szeme vattával volt bekötve (!) orvosi utasítás szerint. Mindkét szempillái vizenyősek, nem nyílnak fel, chemosis mindkét oldalon; jobbról a szaru alján lencsényi fekély, balról a szaru alsó felét egy mély fekély foglalja el. Irrigálás, atropin, lapis-oldat. Másnap : váladék kevesebb, szemhéjak 4—5 mm.-nyíre nyithatók; fekélyek nem haladtak. Harmadnap: chemosis keveset engedett, kemény, mindkét felől 4 radialis bemetszés. Negyednap: dicséri a skarifikálás hatását; fekélyek tisztulnak, chemosis alig van. Napról napra halad ; a 15-dik napon: beforradt fekélyek, sima, még duzzadt és piros, de váladéktalan kötőhártya. Lát mind a két szem. 53 napot töltött a kórházban. K. J. kovácslegény, kankós legény-társától kapta a bajt két nappal előbb jobb szemén; bal szemét elzártam. A jobb szaru ép; váladék még igen híg, szürke, czafatos; conj. álhártyával fedve, igen vérzékeny; chemosis kezdődik. Szokott eljárás ; igen szorgalmas borogatás Sattler-oldattal, melyet a beteg sokszor maga is bocsát szemébe. 2-dik nap: váladék sűrűbb, fehér, álhártya nincs; 3-dik nap: ecsetelés; szem kinyitható, váladék alig látható, szemhéj lappad; 4-dik nap: chemosis nincs; 6-dik nap: szemhéj egészen puha, ránezos bőrű; 8-dik nap: szemgolyó halványodik. A 18-dik napon gyógyulva távozik. Hogy nem minden kötőhártyai genyedzés múlik ily könnyen és hamar, már az is bizonyítja, hogy az osztályomon 5 év alatt kezelt 22 blennorrhoeás közül egy-egy középszámmal. 41 napot töltött a kórházban. Ennek az az oka, hogy igen nagy részük későn jelentkezett; a 3 első napon jelentkezettek átlagos gyógyulási ideje = 25 nap. 2. A trachoma gyógyítása. Teljesen elégedetlen voltam azon eredményekkel, melyeket e sok tekintetben nevezetes szembaj gyógyításának előbbi módjaival elértem s bár a sublimatos hosszas borogatások által az utóbbi években, úgy vélem, határozottan gyorsítottam a javulást, a végleges meggyógyulásnak alig láttam egy pár példáját a kórházban, a magán gyakorlatban is keveset. Nálunk ugyanis a gyógyíttatás kötelezettségét kimondó törvény teljességgel nincsen végrehajtva, pedig van elég sok trachomásunk. Ezért azután csak az gyógyíttatja trachomás szemét, a ki akarja s csak addig a míg neki tetszik, jóllehet az ingyenes gyógyítást mindenki megkapja, a ki akarja. Nagy figyelemmel olvastam a könig'bergi, gráczi és más kórházakból közölt leírásokat a kötőhártya kimetszését illetőleg (részleges kimetszéseket előbb magam is végeztem) s kivált Pfalz újabb közleménye, melyben már nem az egész felső átmeneti redő, hanem csak a tarsus széle mellett egy keskeny csík kimetszését ajánlja, sok megnyerő adatot és nézetet foglal magában; de nem tudtam magamat eddig elszánni ezen eljárásra, főleg azért, mert alig láttam olyan esetet, hol annak végzését a betegséggel szemben, hol igen soknak, hol igen kevésnek ne találtam volna. Ha ugyanis az eddig szokásos hosszadalmas elbánás, a Iapis-oldattal, majd kékkővel való kezelés, azért nem elégít ki, mert általa csak igen közvetett módon és bizonytalanul hatunk magukra a trachoma-csomókra, akkor bizonyos, hogy valamely olyan eljárásra van szükség, mely egyenesen ezeket a csomókat támadja meg, akár kikaparás és ki nyomkodás, akár subconjunctivalis befecskendések, akár valamely más beavatkozás alakjában. De hogy az egész beteg területet kivágjuk, sokszor lehetetlen, mert a csomók az egész kötőhártyát ellepték, azt pedig, hogy kevésnek kivágása az egészet gyógyítja meg, állítják ugyan, de eddig elhinni nem tudom, sokszor pedig egészen felesleges, sőt káros munka lenne, mert a ritkán fekvő csomókkal sok ép részletet pazarolnánk el. Ennélfogva én a legkíméletesebb, legkényelmesebb és — ha eddigi benyomásaim nem csalnak — egészeii sikeres kezelésnek tartom s több hónap (1889. novembere) óta rendszeresen gyakorlom a gálvanokauterrél való kezelést. Eljárásom a következő. A mellett, hogy a beteg naponta három Ízben egy-egy óra hosszat sublimat-oldattal borogatást végez és bővebb váladék jelenlétében lapis-oldattal, ennek elmúltával kékkővel kezelem szokásos módon a kötőhártyát, időnként a látható trachoma-csomókat a galvanokauterrel kiégetem. Egy alkalommal csak korlátolt számú csomót roncsolok el, többnyire nyolezat-tizet; kötőhártya alsó felén gondosan kerülöm a nagyobb és mélyebb seb ejtését, igyekszem függőlegesen tartani s nyomni be a sodrony-kacsot, a nagyobb csomókban több, a kisebbekben kevesebb rombolást végezve s az ép részleteket lehetőleg kiméivé, de a felső átmeneti redőt kevesebb figyelemben részesítem; nem vonakodom hosszú vonalakat égetni benne, ha igen vastag s ha nem nagy fokban és általában van is megrakodva csomókkal, ha csak egyes nagyobb-kisebb csoportok láthatók is benne, igyekszem a tarsus szélén, meg a szemhéj-szögletek táján lehetőleg mélyen roncsolni, ezek lévén a csomó-fejlődés fő fészkei. Legtöbb esetben egy heti időt hagyok az égetések között, melyek után nem egyszer pár napra vizenyős lesz a felső szemhéj (de fájdalom alig áli elő) s az ecsetelést is csak 2—3 nap múlva kezdem újra. Nemcsak egy olyan esetem volt, hogy 4—5 galvanokauteres „sütögetés“ után egyetlen egy csomót sem találtam a kötőhártyában s 5—6 hét alatt elértem azt, mit előbbi eljárásommal talán 3 hónap alatt sem értem volna el. Utó-kúrának rendesen 10°l0-os borglycerint rendelek, a mely
