Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-04-26 / 2. szám
22 SZEMÉSZET 1890. 2. sz. kező féltekével, binoculáris nézésűéi pedig- mindkét szem csak az egyik féltekével áll összeköttetésben s pedig ez lehetne akár a jobb, akár a bal. A keletkezett vitában Abadie, Meyer, Yignes stb. ellenében — kik ez amblyopiát simuláltnak tartják s a belőle vont tkeoriát sem fogadják el, vizsgálatainak és ezek eredményének helyességét fentartja és több mint húsz betegre hivatkozik, kik hogy mindnyájan simuláltak volna, nem tartja valószínűnek; következtetéseit pedig nem megdönthetien tételnek akarja tekintetni, hanem hypothesisnek, melyből az eset megmagyarázható. (Revue générale, 1889. décembre.) Baumgarten Pál dr. — Tuberculosis iridis. Tersontól. — Ma már több eset ismeretes, de az orvos még mindig kényes helyzetben van e bajjal szemben. Csak két ízben sikerült tudomása szerint az iristuberculumot úgy eltávolítani, hogy tartós gyógyulás követte. Az egyiket Pagenstecher, fa másikat Wecker közölte. Betege 12 éves leány, eddig jó egészségnek örvendett. Bal szeme irisének peripheriás részén gombostűfejnyi fehéres-sárga göb foglalt helyet. Kisfokú iritis serosa képezte a kisérő tünetet. Bedörzsölő gyógymódra a göb még növekedett s a gyuladás is fokozódott. A látás nagyon megromlott s fájdalmak jelentkeztek. Mindez kétségtelenné tette a tuberculoticus természetet. Az operálás nehézségeit követte az, hogy a göb elülső részével a corneához feküdt s így a kés vezetése közben megsértett dag újabb inoculatiót okozhatott. A 3 hó előtt végrehajtott operálás jól sikerült. A cornea harmadát leválasztó sebkészítés után csípőkkel kihúzta a dagot s két ollócsapással lemetszette, mi közben kevés üvegtest ürült. Reactio nem keletkezett s a beteg látóélességének Vü’úval távozott. A dag microskopikus vizsgálata, valamint a belőle eszközölt oltási kísérletek igazolták a diagnosist. Ez eredmény arra biztat, hogy az iris tuberculumait kivágjuk. Ha pedig újabb göbök keletkeznének, meg lehetne kisérteni az iris teljes eltávolítását s az elülső csarnok kiöblítését. (Recueil d’ophthalmologie. Décembre 1889.) ' Grósz Emil dr. — Az ablatio retinae gyógykezelése. Abadietól. — Daczára az eredménytelenségnek, mely az utolsó évek törekvéseit kisérte, mégsem vesztette el a reményt, hogy sikerülni fog az ideghártya leválásának sebészi gyógymódját megtalálni. Az utolsó évek kórboncztani vizsgálatai ugyan „noli me tangere “-nek tüntetik fel az ideghártya leválását, de minthogy ezek semmikép sem tisztázták a betegség aetiologiáját, nem is szolgálhatnak következtetések alapjául. Már 1888-ban hangsúlyozta, hogy a sebészi kezelésnek egyrészt meg kell szüntetni a szemteke tágulását, másrészt a retina visszatapadását kell eszközölnie. E czélból scleralis punctio után Piazza féle folyadékot fecskendett be. A beállott heves gyuladás egy ideig abban hagyatta vele kísérleteit. Schoeler közlése azonban új kedvet adott. A reactio csökkentése czéljából módosította az eljárást. 0 a következő oldatot használja: tinctura jodi, aqu. dest. s. aa gmta 5'0, kálium jodatum gma 0'25. Az érzéstelenített s aseptikus sclerát a limbustól 8—10 mm.nyire a leválás legkiemelkedőbb helyén Graefe késsel pungálja. Kiereszti a felgyűlt folyadékot s a beszúrás helyén 4—5 mm. mélységre finom ezüst-canulet vezet be, mely a Pravaz-fecskendőre illik s 1—11I2 osztást juttat be az említett oldatból. 24 óra múlva a retina helyén volt s pár nap múlva partialis chorioretinitis jelei láthatók. Az eredmény számos esetben kedvező volt. (Sem a javulás mérve, sem annak tartama nincs kifejezve. Ref.) (Annales d’oculistique. Octobre-décembre 1889.) Grósz Emil dr. — Insufficientia muse. rect. int. folytán odontalgia egy érdekes esetét közli Neuschuler, turini tanár, a Recueil d’ophtalmologie 1889. novemberi számában. Egy leány körülbelül 3 év óta azon különös bántalomban szenved, hogy valahányszor zongorázik nagyfokú fogfájdalmakat kap, melyek a zongorázás erőltetésénél a tűrhetetlenségig fokozódnak; míg máskülönben bármily soká is foglalkozzék irás-olvasás vagy kézimunkával semmiféle nehézségről sem panaszkodik. A consultált fogorvos fogait teljesen épeknek találta és bár mindig zavartalan egészségnek örvendett, hysteriának vagy más ideges terheltségnek tüneteit soha sem mutatta, mégis egy ideggyógyászhoz fordúlt a nélkül, hogy az utóbbi rendeletére alkalmazott különféle gyógymódok kedvező eredményt hoztak volna létre. Ezen betegnek két nővére hypermetropia és strabismus convergetis, egy másik nővére és anyja ugyancsak hypermetropia miatt kérte ki Neuschuler tanácsát, ki egy ily alkalommal ezen beteg látását is megvizsgálván nála is hypermetropiát talált, mely azonban teljesen latens volt, úgy hogy csak szemtükörrel volt képes azt felismerni; szemfenék teljesen ép, v = 1. A belső egyenes izmok vizsgálata igen kifejezett insufficientiát mutatott, mely 50 cm.-nyi — tehát körülbelül a zongorázási távolságban — mindegyik szem elé tett 4°-ú prismás üvegekkel való javítást igényelt. Annál feltűnőbb volt, hogy pl. hímzésnél, midőn pedig a kb. 20 cm.-nyi távolságra nagyobb mértékben kell convergálnia, kifáradásról épen nem panaszkodott. Ezen körülmény azon felvételre indította, hogy közeli munkánál csak egyik szemét veszi igénybe, mely fel vételét az ezen kérdés felderítésére alkalmazott különféle és többször ismételt vizsgálatainak eredménye teljesen igazolta, így többek közt egy czeruza hegyét tűzve ki rögzítési pontnak az összetérítés 60 cm.-re teljesen jó volt, de fokozatosan közelítve a fixálás mind nagyobb fáradsággal járt, míg végre 15 cm.-nyi távolban a jobb szem állandóan kifelé tért. A zongorázás közben fellépő fogfájdalmak oka tehát a kottára való erőltetett összetérítésből eredő asthenopiában rejlik, míg közeli munkánál kifáradás azért nem jelentkezik, mert a binocularis nézés megszűnésével a beteg az összetérítés kényszere alól felszabadul. Rendelt ennélfogva mindegyik szem elé egy-egy 4°-ú prismát, alappal befelé. Ezen szemüveget 5 év óta használja és a fogfájások soha sem léptek fel, ellenben mindannyiszor jelentkeznek, valahányszor szemüveg nélkül kísérli meg a zongorázást. Az asthenopia és fogfájás közti összefüggést a trigeminus különböző ágainak anastomosisából magyarázza. Baumgarten Pál dr. VEGYESEK. — Az egyetemi szemkórház rendeléseinél az 1889. évben 5734 ambulans beteg fordult meg, kik közül 54C trachomás beteg volt. A kórházba felvettünk 642 szembeteget. Műtét összesen 767 volt, és pedig Graefe-féle cataracta extractio közönséges hályognál 210, bonyolultnál 14, egyéb hályogműtét 32, iridectomia 163, iridectomia és sphincterotomia 9, cornea punctio és keratotomia 29, sclerotomia és scleralpunctio 6, scleralpunctio Schöler szerint 2, staphylotomia és prolapsus iridis excisio 20, cauterisatio corneae 11, enucleation és exenteratio orbitae 20, exenteratio bulbi 2, tenotomia és antepositio musc. 38, operatio trichiaseos 34, exstirpatio chalazii totalis 42, ablatio pterygii 17, resectio nervi facialis 5. — Boy a chalaziont úgy operálja, hogy a Meibom-mirigy kivezető csövén eserint fecskendez be, majd a szemhéj szélen az intermarginalis vonalban egy sebet készít, melyen át a chalaziont éles kanállal kikaparja. — Thompson esetében egy 26 éves hindunál febris intermittens után az összes szemizmok bénulása állott elő, a mellett a conjunctiva anaestliesiája és kisebb fokú ptosis volt jelen. Jodkali adagolására ezen tünetek 2 hó alatt teljesen visszafejlődtek. — Collins és Walker eseteiben egy kis sebzésnélküli sérülés cellulitis orbitaet okozott, mely halálhoz vezetett. Mindkét esetben sem neuritis optica, sem agyi tünetek nem mutatkoztak. A bonczolás agytályogot mutatott ki. — Adamük esetében a retinitis albuminurica, melynél a látás V#' és a másik szemen 7io're alá szállott, a macula lutea vidékén nagy vérzésekkel járt, fürdők és jodkali használata mellett állítólag teljesen gyógyult. — Kallock esetében egy 13 éves szerecsen-leánynál a tisztulás kimaradt és a leány megvakult. Kóros elváltozás nem volt kimutatható. Három hónap múlva a tisztulás és vele együtt a látás is újra előállott. Budapest, 1890. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14, sz.)
